Lengyelországban ugyanis két ideológiát gyűlölnek, és mi (Önök is, kedves tanult Olvasóink), akik ismerjük a történelmet, nem is lepődünk meg: a nácizmust és a kommunizmust mélységesen megvetik, hiszen a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió osztotta fel maga közt a II. világháború kezdetén – újra – azt a Lengyelországot, melynek 1918. november 11-i függetlenedését ünneplik évről évre.
Lengyelország három felosztása
A lengyel–litván nemzetközösség a poroszok, oroszok és osztrákok (az úgynevezett három fekete sas szövetsége) között őrlődve próbált meg talpon maradni, de az egyre erősebb orosz befolyás ellen nem tudott mit tenni. A lengyel vezetés a bari konföderáció háborújával próbálta meg tartani függetlenségét, ám az 1768-72 közötti függetlenségi harcot a három állam titkos szövetsége leverte. 1772-ben Lengyelország 30 százalékát veszítette el, majd 1793-ban, miután a lengyel Szejm a világon másodikként modern, polgári alkotmányt fogadott el, és Oroszország erre válaszul megtámadta az országot, újabb területek kerültek Poroszország és Oroszország birtokába. Végül 1795-ben, a Kościuszko-felkelés és belső viszályok eredményeképp a három uralkodó végleg felosztotta országaik között a maradék részt is. Az önálló Lengyelország 1795-ben megszűnt létezni, a függetlenné válásra csak az I. világháborút követően, 1918-ban nyílt lehetőség.A Függetlenség Menete (Marsz Niepodległości) természetesen nem tekinthet el az aktuálpolitikától sem. A lengyelek is érzik, látják a migrációs válság okozta krízist, így teljesen természetes, hogy a meneten bevándorlásellenes jelszavak is elhangzanak. Ráadásul Lengyelországban a katolicizmus nagyon erős kohéziós erőt jelent a társadalmon belül, mely egyértelműen Szent II. János Pál pápa tevékenységére vezethető vissza: a kommunista uralom alatt álló országból érkezett egyházfő hasonlóan erős szög volt a kommunizmus koporsójában, mint például Magyarországon ugyanebben az időben az István, a király című rockopera. Tehát a lengyelek katolicizmusféltése teljesen természetes kulturális önvédelmi reakciónak nevezhető. Ez húzódik a liberális média címkézései és mocskolódása mögött.
Toroczkai: Hiszek abban, hogy Isten segítségével a magyarok és a lengyelek győzni fognak!
Idén is rengeteg magyar résztvevője volt a legnagyobb lengyel nemzeti ünnepen tartott felvonulásnak. A Marsz Niepodległości (Függetlenség Menete) nevű rendezvényen a százezres tömegben feltűntek a Jobbik Ifjúsági Tagozat (IT) aktivistái Farkas Gergellyel, az IT elnökével, a Jobbik frakcióvezető-helyettesével az élen, de megjelent Pintér Tamás, a párt országgyűlési képviselője is.
A fideszes sajtó is beállt a liberális ajvékba
A Függetlenség Menetét szervező Összlengyel Ifjúság (Młodzież Wszechpolska) nevű mozgalom parlamenti erő is, a mozgalom egyik tagszervezete, a Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) vezetője, Robert Winnicki személyében pedig képviselőjük is ül a Szejmben. A Fidesznek és rendszeresen hazugságon kapott lakájmédiájának az elmúlt években egyszer nem volt baja a lengyel hazafiakkal, pedig Winnicki is járt már Magyarországon, sőt erős a kapcsolat a Jobbik Ifjúsági Tagozat és az Összlengyel Ifjúság között. Hogy Winnickit és a lengyel hazafiakat a már említett történelmi paradoxon ellenére miért épp most kezdték el neonácinak titulálni az Origóban, a Lokálban (nem, nem linkeljük be, egy bizonyos színvonal alá nem megyünk…) és Orbán többi kritikán aluli termékében, arra nagyon egyszerű a magyarázat. A bevándorlásellenes politikai mozgalom, illetve Winnicki is támogatja Vona Gábornak azt a kezdeményezését, hogy erősödjön a Visegrádi Négyek együttműködése, illetve hogy a szervezetet bővítsék ki a térség többi országához hasonló kihívásokkal küzdő Horvátországgal.
Közös V4-es közgyűlést sürget a lengyel képviselő is
A Jobbik elnöke szerdai sajtótájékoztatóján jelentette be: pártja parlamenti javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a visegrádi országok (V4) állandó, közös parlamenti közgyűlést hoznának létre. Az elképzelés szerint a testületet a nemzeti parlamentek hoznák létre, de Vona szerint ennek módjáról, a részletekről és konkrétumokról a partnerországok bevonásával kell döntenire.
A bevándorlásellenes lengyel politikus egyetlen „hibája” tehát, hogy egyetért Vona Gáborral egy olyan külpolitikai kérdésben, mellyel még a Fidesz is azonosul. És mint tudjuk, ez olyan szintű halálos bűn, hogy a liberális hisztibe a legvérmesebb SZDSZ-es időket megszégyenítő módon beállt a magát nemzetinek hazudó orbánista sajtó is. Szégyen!