A zalai megyeszékhely már csaknem megszavazta, hogy kikérjék a kormánytól az OLAF-jelentést, majd a fideszesek – miután a Párt központi bizottságának tagja a térség országgyűlési képviselője leüvöltötte a tanácselnök polgármester és a helyi párttitkár fideszes frakcióvezető fejét – gyorsan visszakoztak. Nem csoda, a tervező és az Elios alvállalkozója között fennálló személyi összefonódás az Európai Csalás Elleni Hivatal szemét is szúrta – számol be mai cikkében a 24.hu.
Párton belüli üvöltözésig fajult a fideszes „mellényomás" az Orbán család korrupciós botránya után
Nem maradt visszhang nélkül, hogy a zalaegerszegi Fidesz is megszavazta, kikérik és nyilvánosságra hozzák a városukat is érintő OLAF-jelentést. A Fideszen belüli káoszt jól jelzi, hogy lapértesülések szerint a helyi képviselő maga állította szőnyeg szélére a zalai megyeszékhely két erős fideszes politikusát.
Mint arról korábban mi is beszámoltunk, az OLAF több szereplőt is megnevezett a közvilágítás-korszerűsítési projektből, akik érintettek lehetnek a korrupciós botrányban. Az egyik ilyen cég az SMHV Energetika Kft., melynek tulajdonosa egy bizonyos Horváth Dezső.
Az OLAF szerint is Tiborcz köre a csalássorozat szervezője
„A szervezőt nem az egyes önkormányzatoknál kell keresni, hanem inkább a tanácsadók, illetve az azok mögött álló magánszemélyek között" - ezt a megállapítást közölte az OLAF a 24.hu mai cikke szerint. A 35 vizsgált beruházás mindegyikénél rendre ugyanazok a cégek bukkannak fel, közöttük és a beruházásokon nagyot kaszáló Elios között pedig erős átfedések, néhol kifejezett összeférhetetlenségek találhatók.
Horváth a 2014. október 31-én kiírt, de november 18-én le is járó pályázat során bukkant fel. Szakértők szerint csak akkor lehet ilyen rövid idő előtt összeállítani egy jó anyagot, ha már a kiírás előtt felkészültek rá. Ráadásul olyan szigorú feltételeket szabtak, hogy azoknak csak az Elios tudott megfelelni.
Az önkormányzat a Tiborcz István iskolatársának, barátjának és üzlettársának, Hamar Endrének tulajdonában levő Sistrade Kft.-t bízta meg a pályázat tervezetének elkészítésével. Ezt Horváth Dezső független villamosmérnökként írta alá.
Zalaegerszegnek három, független árajánlatot kellett felmutatnia, hogy az uniós támogatás lehívásához ki tudják számolni a piaci árat. A három ajánlat Horváth Dezső független tervezőtől, a Szélterv Kft.-től és a Villplan Kft.-től érkezett. Az OLAF vizsgálata szerint Horváth és a Villplan Kft. ajánlatát azonban ugyanazon a számítógépen írták.
Szintén három ajánlat kellett a felügyelő mérnököktől is a piaci ármeghatározása végett. Erre a Szélterv Kft. mellett a Polari 2008 Kft. és a később SMVH Kft.-re átnevezett Simó Kft. küldött ajánlatot. Utóbbi két cég részben Horváth Dezső tulajdonában állt.
A projektmenedzsment piaci árának megszabásához az Envecon Kft.-től, az Envintrend Kft.-től és a Juglans Kft.-től kapott árajánlatot az önkormányzat, furcsa mód mindhármat az Envecon nevével jelzett papírra nyomtatták. Az önkormányzat magyarázata szerint az Envecon feladata volt, hogy felmutasson három ajánlatot.
A kivitelezési terveket pedig az SMVH képviseletében ugyancsak Horváth Dezső szignálta.
A tanácsadók által ilyen módon előkészített pályázatra végül egyetlen ajánlat érkezett, az Eliosé, 2015. január 23-án pedig meg is kötötték a szerződést 425 millió forint értékben. Az Elios alvállalkozója Horváth Dezső cége, az SMHV Energetikai Kft. lett, a két részre bontott projekthez pedig a GE Hungary Kft. szállította a lámpákat 660 millió forintért.
Horváth Simó Kft.-je, mely később SMVH Kft. néven futott 16 projektben volt érintett, ebből 15-ben nyomozott az OLAF. Felfigyeltek arra, hogy a legjobb ajánlatnál a két rosszabb értéke csak 5, illetve 7 százalékkal volt magasabb, de úgy, hogy ez igaz volt minden egyes sorra is!
Az OLAF kiemeli, hogy az összeférhetetlenség a magyar közbeszerzési törvény 24. paragrafusába ütközik. A hatóság úgy véli, Horváth Dezső és az SMVH esetében az érintett cégek összejátszottak, a függetlennek mondott ajánlatokat manipulációra használták, így megemelkedett a közbeszerzés becsült összege, tehát magasabb támogatást tudtak igényelni az EU-tól. A jelentés megjegyzi, hogy ez a KEOP-5.5.0/A esetében az összes önkormányzatra igaz: a legmagasabb költségekkel számoltak, beleértve a karbantartási költségeket és a 100 ezer óra élettartamúnak mondott, de valójában legfeljebb 60-80 ezer világított órára taksált lámpákat is.