Valóban lenne is mit csinálni a kül- és belpolitikailag stagnáló Németországban, csaknem féléve húzódnak a koalíciós tárgyalások. Magyarországról nézve elképzelhetetlennek tűnik, hogy hónapokig ne tudjon megalakulni egy kormány a választás után. Németországban egy nyögvenyelős történet végére kerülhet most pont, vagy inkább kérdőjel, mert egyes kommentárok szerint egyáltalán nem biztos, hogy az utolsó ciklusába lépő Angela Merkel vezetésével a CDU/CSU szövetség és az SPD harmadik nagykoalíciója kihúzza három és fél évig.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) megjelent vasárnapi kommentár szerint a koalíciós megállapodás hosszú teendőlistát jelent, ugyanakkor aligha fog ebből lelkesedés fakadni. Berthold Kohler, a lap újságírója úgy látja, ebből a koalícióból hiányzik a fantázia, „a közönség és a résztvevők nézőpontjából is”. Bár vannak új arcok, de a többség ugyanaz, és erősen mutatja a fáradtság jeleit.
Kohler azonban azt is megjegyezte: a szociáldemokraták pártszavazásán, akik támogatták a nagykoalíciót, azok felismerték, hogy egyrészt az SPD nem gondolhat csak magára, másrészt pedig önmagának is ártana a nagykoalíció elutasításával.
A legnagyobb példányszámú napilap, a Bild újságírója, Rolf Kleine is elképzelhető tartja, hogy még 2021 előtt, az SPD kiugrásával felbomlik a nagykoalíció, amit valójában nem nagyon akarnak a szociáldemokraták.
A Bild újságírója szerint a nagykoalíciós kormánynak mielőbb neki kell látnia többek között a rendőrök és bírók számának emeléséhez, ami egyelőre akadályokba ütközik, mivel hiányzik az utánpótlás. A migrációval is lesz dolga a kormánynak, de Kleine arra figyelmeztetett, hogy ez szintén akadályokba fog ütközni, hiszen korlátozott a szövetségi kormány hatalma, a gyakorlati kivitelezésért, így a kitoloncolásokért is a tartományok a felelősek. Emellett az adócsökkentés, az iskolák digitalizálása és az egészségbiztosítás rendezése is sürgős.
A nagykoalíció melletti SPD pártszavazás nem csupán a kormányalakításnak adott zöld utat: a mainstream német politika mumusának tartott, szélsőjobboldalinak nevezett Alternatíva Németországnak (AfD) vált a legerősebb ellenzéki párttá a Bundestagban. Bőven akadnak kommentárok, amelyek az AfD megerősödését tartják Merkel legkényelmetlenebb politikai örökségének. Az AfD lényegében az elhibázott Willkommenskultur migrációs politika táptalaján jutott hangsúlyosabb szerephez a német politikában. A SPD pártszavazása előtt az AfD ellenzéki ázsiójának erősödése is szempont volt a nagykoalíció dilemmájánál, a szociáldemokraták látszólag mégis Németország politikai stabilitása mellett tették le inkább a voksukat (kevésbé magasztos stratégia, hogy egy megismételt Bundestag-választáson a közvélemény-kutatások a párt újabb gyengülésével kellett volna számolni). Ettől függetlenül, a FAZ újságírója, Berthold Kohler szerint az SPD nagykoalíció ellen szavazó harmada szorosan figyelemmel fogja követni a további felméréseket is. Kohler azt is leszögezte, hogy a szociáldemokraták kétharmada sem azért szavazta meg a nagykoalíciót, mert boldogan biztosítanak Merkelnek egy negyedik ciklust. Hozzá is tette: bőven van tér vitára.
Angela Merkel negyedik kormánya jól láthatóan törékeny alapokra épülhet, és akkor még szó sem volt arról, hogy a Mutti pártjának az utódlás kérdésével is meg kell majd birkóznia, de a hagyományos szövetséges, Bajor Keresztényszociális Unióhoz (CSU) fűződő viszonyrendszeren is lesz mit javítani. Most csupán a rövidtávú stabilitás lehetőségét sikerült elérni a nagykoalíció áldásával, de egyáltalán nem biztos, hogy ez nem egy politikai délibáb lesz Németország számára.