„Tökfej nem leszek, van belőle elég.” De, legalább egy estére igen! – A Helloween bulijára készülve

A Helloween 2016-ban robbantotta azt a hírbombát, hogy a következő két évben egy speciális világturnéra indul, amelyen a csapat jelenlegi tagságához (Andi Deris - énekes, Michael Weikath - gitáros, Sascha Gerstner - gitáros, Markus Grosskopf - basszusgitáros, Daniel Löble - dobos) az első felállás gitáros/énekese Kai Hansen, valamint – engedtessék meg legnagyobb dobásnak nevezni – a Keeper-korszak ikonikus énekese, Michael Kiske is csatlakozik! A Pumpkins United néven futó körút tavaly október 19-én startolt Mexikóban, és kezdetéhez ugyanilyen címmel egy szöveges videóval kísért új dalt is közzétett a már három és fél évtizede üzemelő legendás német heavy/power/speed zenekar. Magyarországra július 25-én érkezik a produkció, a helyszín a székesfehérvári Fezen fesztivál Harman Színpada. E kapcsán tereltünk össze virtuálisan néhány olyan hazai rock/metal énekest és zenészt, akik rajongóként kilátogatnak erre a különleges eseményre. A hat témakört felölelő kérdéseinket Tárnok Marika (Cherwood, ex-Christine, Re-Turn, Nevada, Szkítia) - énekesnő, Szabó Dániel (divideD, Salvus), Szávai Gery (Twister), és Tóth László István (End of Paradise) - gitárosok, Bajusz Péter (Dystopia) - basszusgitáros, valamint Paróczi Krisztán (Judas Best, Avatar, ex-Rebel) - dobos válaszolta meg.

 - Mikor és hogyan ismerkedtél meg a Helloween dalaival, albumaival?

 Tárnok Marika: - Kb. 16-17 éves lehettem. Egy haverom ajánlotta, hogy biztos tetszene, látván, hogy milyen zenéket hallgatok. Első körben a Keeper of the Seven Keys, a Chameleon, és a Masters of the Rings albumok lettek beszerezve, utóbbit szinte rongyosra hallgattam. Aztán ezt überelte a Better Than Raw, és hát, a My God-Given Right, ami 2015-ben a legnagyobb kedvencem volt.

 Szabó Dániel: - Azt hiszem, olyan 1995-96 táján lehetett, amikor az általános iskolás osztályfőnököm vándortáborba vitt egy csapatot, hogy nyomjuk le öt nyáron át szakaszokra bontva az Országos Kék-túra vonalát, és ott az egyik kisérőnk rengeteg rock/metal kazettát hozott mindig magával, amiket a szálláson hallgattunk, illetve, akkor még walkmannel jártuk a természetet is. Az egyik válogatáskazettáján volt rajta az A Tale That Wasn’t Right, ami az egyik kedvenc dalom lett a megadallamos gitártémák és Kiske éneklése miatt, úgyhogy hamarosan szóltam Sanyinak, hogy adjon már tőlük „rendes” albumot is. Így került hozzám a Keeper I-II., a Walls of Jericho és a Helloween EP, később pedig a Pink Bubbles Go Ape, amik mind hatalmas kedvenceim lettek. Főleg a Keeper I. fogott meg akkor… sok fantasy regényt is olvastam, amik mellé „kötelező soundtrack” lett ez a Helloween kazetta.

 Szávai Gery: - Elég régre nyúlik vissza ez a rajongás. 15 éves voltam, mikor egy akkori barátom a kezembe nyomta a Live in the UK kazettát, és azonnal megőrültem érte. A Dr. Stein, Future World és hasonló giga slágerekkel megjelent koncertanyag megfertőzött.

 Tóth László István: - Én viszonylag későn, bár az is már idestova lassan 20 éve: amikor a The Dark Ride kijött, az volt a legelső Helloween anyag, amit hallottam. Ez 2000 végén történt. Teljesen lenyűgözött a belőle áramló energia, és az album hangzása. Nem emlékeztem akkor hasonlóan energikusan szóló lemezre, persze, biztosan volt, csak hozzám nem jutott el. Az intro utáni Mr. Torture című szám, az iszonyat ütő dobtémával, vagy az If I Could Fly a Deris-féle dallamos témákkal, valamint a címadó dal mind-mind meghatározóak számomra. Aztán szép lassan begyűjtöttem a korábbi korongokat, innentől pedig követtem a munkásságukat.

 

 Bajusz Péter: - Középsuliban 16-17 éves lehettem, mikor egy osztálytársam átmásolta nekem a Keeper II. és a Pink Bubbles Go Ape lemezeket. Az utóbbiról természetesen hiányzott pár szám, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt. Akkoriban nagyon benne voltam ebben a megadallamos heavy metal életérzésben és nagyon menőnek tartottam azt, amikor kétlábgépes témák szóltak. (nevet) Mivel ez volt mindennek az alfája és omegája, természetesnek hatott, hogy meg kell ismernem. Rögtön ezután kijött a The Dark Ride, amit a CD boltban az első hallgatás után egyből meg is vettem kazettán, és bár más volt az énekes és az egész hozzáállás, az is nagyon betalált. Tehát a két végéről ismertem meg a munkásságukat, és mind a kettő annyira tetszett, hogy szinte azonnal beszippantott. Akkor még nagyon nehéz volt beszerezni a lemezeket, így gyakorlatilag vadásztam őket, és suttyomban jártam be a CD boltokba azokat hallgatni.

 Paróczi Krisztián: - 1989 körül ismerkedtem meg, úgy, hogy akkor még nem is tudtam, hogy Helloween-t hallok. (nevet) Hat éves voltam, nem is nagyon voltam képben még metal ügyileg. Édesapám fanatikus Deep Purple rajongó volt, így főleg azt hallgattunk otthon. Egyik nap egy másolt kazettát kerestem, amire felvehetek a rádióból néhány számot. Belehallgattam, valami fickó felkel, rágyújt, böfög, rádiózik (Helloween - Starlight intro), gondoltam ezt nyugodtan le lehet törölni. Ekkor szólt apám, hogy na, csak várd ki, amíg elindul a dal… ahogy berobbant egyszerre a zenekar, ott egy csapásra eldőlt a sorsom, és elindított a metal útján, ami lassan 30 éve töretlen. Ami érdekes, hogy a kazetta címkéjén ez állt: „Metallica – I.” így sokáig azt hittem ez Metallica. Aztán egy budaörsi kis lemezboltban megvettem a Keeper of the Seven Keys I albumot és totál lepadlóztam tőle. Ezen a kiadáson rajta volt a Judas is, amit még Kai Hansen énekelt, és itt jöttem rá, hogy az, amit anno hallgattam, az valójában Helloween volt. Így én kétszer ismertem meg a bandát „először”. (nevet)

 - A legtriviálisabb kérdés: a Hansen, a Kiske, vagy a Deris korszak szerzeményei, lemezei állnak a legközelebb hozzád?

 Tárnok Marika: - A favorit nálam Deris. Mind hangban, mind színpadi megjelenésben, azaz „külcsínben” is. (nevet) Pláne, hogy egy napon születtünk, igaz Andi pár évvel korábban. (nevet)

 Szabó Dániel: - Igazából mindegyik érából van nagyon nagy kedvencem. A korai korszakot is nagyon szeretem, egyformán a még thrashesebb beütésű debütöt és a dallamosabb Keepereket, de a Pink Bubbles-ön is sok kedvencem van. A Deris-érából a legjobban a The Dark Ride kapott el, azt életmű-szinten is az egyik legjobb anyaguknak tartom, utálja bármennyire is Weikath az albumot, de igazából az első négy Derisszel készült lemez mind nagyon jó, annak ellenére, hogy pl. a The Time of the Oath keverésénél elképzelni nem tudom hogyan gondolhatták, hogy az úgy jó lesz. Utána elvesztettem az érdeklődést a banda iránt, mert a nyulas lemez valami katasztrofálisan gyenge lett, számomra simán van annyira rossz, mint a rosszemlékű Chameleon. Valamikor tavaly Bajusz Peti és Jósa Tomi unszolására meghallgattam a Gambling with the Devil / 7 Sinners / Straight Out of Hell hármast, és igazuk volt, amikor azt mondták, hogy új erőre kapott a zenekar. Ezek közül különösen a Helloween-mércével szokatlanul durva 7 Sinners jött be leginkább, tetszik a modernebbre, szaggatottabbra vett riffelés a lemezen.

 Szávai Gery: - Igen, ez egy roppant jó kérdés. (nevet) Nem is tudom… Kiskét, Derist nagyon szeretem, és remekbe szabott albumok készültek mind a két úriemberrel. Marha nehéz lenne most rávágni, hogy az egyik vagy a másik. Inkább azt mondom, hogy közel áll hozzám mindkét énekes. Óriási dalok születtek mindkettőjük korszakából.

 Tóth László István: - Számomra mindig a legfontosabb az, hogy egy zenekar hogyan tud egy egészként működni, miként tudják egymást a tagok kiegészíteni a dalszerzésben, és együtt előre vinni a dolgot. Ezt nézve mindenképpen a Deris-éra a mérvadó. Nálam ez a kedvenc, egyenletesen magas színvonalú kiadványok jellemezik ezt a korszakot. Persze, időben ez a leghosszabb éra, így e miatt is volt nálam előnyben. Ha dalszerzőket kell kiemelnem, akkor viszont nálam Kai az etalon, mikor mint még énekes/gitárosként, majd csak gitárosként szerepelt a csapatban, vagy a Helloween utáni bármely korszakát tekintve.  Kiske pedig a „Hang”.

 Bajusz Péter: - Ahogy mondtam, igazából majdnem egyszerre ismertem meg a két „korszakot”. Mind a kettőt másért szeretem, de egy-két albumot kivéve nagyon nem tudok fogást találni rajtuk. És azért ne feledjük már el a Walls of Jericho lemezt se, amin még Hansen visítozott. Az szerintem az egyik, ha nem is a legjobb, de legőszintébb lemezük. Süvöltő énekek, kétlábgép, eszement tempók. Mosolyt csal az arcomra, valahányszor eszembe jut a Ride the Sky refrénje. Számomra a Helloween egy olyan zenekar, aminek jól behatárolható korszakai vannak. Van az első lemez, a Kiske által fémjelzett, a Grapow/Kusch érás Deris felállás, és az azokat követőek. Mindegyik nagyon-nagyon jellegzetes, tényleg külön dolgok miatt lehet mindet szeretni.

 Paróczi Krisztián: - Nekem mind a három korszak olyan, mintha három különböző zenekar lenne. Mind a hármat imádom, de nem akarom megkerülni a választ, úgyhogy ha egy fegyvert fognának a fejemhez, hogy egyet kell választanom, akkor a Kiske korszakra voksolnék, mínusz a Chameleon album, mert az valami katasztrófa. (nevet) Mint egy nagyon rossz tréfa.

 - Bíztál abban, hogy valaha is létrejöhet a szinte lehetetlen, azaz egy ilyen jellegű felállás összeborulása, és turnéja? Illetve, mi volt az első reakciód, amikor hírét vetted ennek?

 Tárnok Marika: - Hát, nem nagyon gondoltam ilyenre. De aztán hallottam a kósza híreket, és amikor ez tényleg megvalósult, és már a koncertezést is elkezdték, reménykedtem, hogy hozzánk is jönnek majd. Az első reakcióm egyébként az volt, hogy aztaaa! (nevet)

 Szabó Dániel: - Őszintén szólva ez az összeborulás a rockvilág egyik legképtelenebb szappanoperája volt már lassan – mondhatni, hogy – évtizedek óta… Először úgy voltam vele, hogy biztosan nem lesz belőle soha semmi, de egyébként a Helloween / Gamma Ray közös turnékból, illetve a Hansen-Kiske kollaborációk miatt lehetett azért sejteni, hogy nem teljesen lehetetlen a dolog. Örültem neki, főleg amiatt, mert ahogyan ezt összehozták, az tényleg példaértékű, és az ilyen reunionök közül az egyik legjobban levezényelt megoldás. Tavaly ősszel Pozsonyban volt szerencsém látni a Pumpkins United felállást, és nagyon jól működik az egész. Egyedül azt sajnálom, hogy Uli Kusch-t és Roland Grapow-t kihagyták a dologból, velük lett volna teljes az egész, bár lehet benne igazság, hogy azért rájuk kevésbé kíváncsiak a rajongók.
Fun fact egyébként, hogy Jósával van egy Cover Syndicate névre hallgató szobaprojektünk, amivel a kedvenc rock/metal dalainkat dolgozzuk fel, és a Mr. Torture-ünkre maga Roland Grapow küldött üzenetet, hogy megköszönje, hogy ápoljuk annak a korszaknak az emlékét, és hogy nagyon tetszik neki a mi verziónk.

 Szávai Gery: - Uuu, hát ez nagy dolog, igen. Első reakcióm az volt, hogy kötelező valahol elcsípni ezt a felállást, teljesen mértékben kihagyhatatlan. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen turné, úgyhogy pár zenész barátommal felkerekedve tavaly novemberben kirobogtunk Pozsonyba és megnéztük a három órás produkciót. A koncert alatt végig rázott a hideg, döbbenetes jó műsor volt, atom profin előadva. Konkrétan könnybe lábadtak a szemeim. (nevet)

 Tóth László István: - Reménykedtem benne. Annyi ilyen újabb összeborulásnak lett realitása az utóbbi időben, hogy nem volt reménytelen gondolat ez sem. Weikath interjúkat olvasva egyre inkább az volt az érzésem, hogy a jelenlegi Helloween-en nem fog ez múlni, inkább Kiske lesz a sarkalatos pont. Hansen nem is volt kérdés számomra, hiszen ő már több turnén tiszteletét tette vendégként, és a Gamma Ray csapatával is voltak közös turnéik. Nagyon örülök, hogy végül sikerült a reunion.

 Bajusz Péter: - Tulajdonképp egyáltalán nem is gondolkodtam ezen… Nagyon érződött az ellentét Kiske és Weikath között, ahányszor csak előjött a téma. Én már az Unisonic-nak is nagyon örültem, de nem azért, mert hú, Hansen meg Kiske megint együtt van, hanem mert Kiske hangját nagyon szeretem, és tök jól állt neki ez a hard rock europower megint, amit a Place Vendome-nál egyszerűen nem éreztem. Amikor meg láttam, hogy összeállt ez a régi új felállás… természetes, hogy egyből szerettem volna megnézni, főleg a March of Time miatt.

 Paróczi Krisztián: - Nagyon bíztam benne, mert ami a tagok közti feszkót illeti, ennél nagyobb ellentéteket is sikerült már kibékíteni a világtörténelemben. Az első reakcióm az volt, hogy azonnal elkezdtem szervezni a pozsonyi kiruccanást!

 - Pumpkins United címmel egy új (közösen elkészített) számot is közzétett a csapat a turné megkezdése előtt. Erről mi a véleményed? Illetve, szerinted lesz-e folytatása, akár egy nagylemez formájában?

 Tárnok Marika: - Jó, tetszik! Olyan tipikusan Helloween-es. (nevet) Amennyire nem számított az ember egy ilyen turnéra, nem tartom kizártnak a lemezes folytatást sem.

 Szabó Dániel: - Szerintem maga a dal nem valami nagy szám, gesztusnak viszont szép. Nekem kicsit erőltetett, banális a szöveg, illetve, a nótában sincs szerintem annyi, hogy hat percig húzzák, de kétségtelen, hogy a Helloween rajongók számára ez óriási dolog. A hírek szerint akarnak lemezt is készíteni ebben a felállásban (az pláne izgalmasan hangzik, ugyanis élőben nagyon jól működik a három énekessel a csapat, nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak össze együtt), az biztos viszont, hogy várni kell még rá.

 Szávai Gery: - Rengetegszer meghallgattam a dalt, és utána mindig azt mondtam, hogy még többet akarok. (nevet) Nagyon tetszett. Pont a napokban jutott az eszembe, hogy vajon lesz-e folytatása, vagy lesz-e ebből egy teljes album? Én nagyon bízom benne és nagyon szeretném. Ezt a dalt meg igen eltalálták. Úgyhogy egy nagylemez sem ártana.

 Tóth László István: - Természetesen egyből ráhallgattam, ahogy megjelent. Nyilván a közös turné promóciójának részeként készítették. Jó dal, de semmi több, és nem is kell, hogy többről szóljon. Egy esetlegesen közös lemez kapcsán már jóval szkeptikusabb vagyok, természetesen nagyon örülnék, ha ez létrejönne, de egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy látjuk őket újra együtt zenélni, és nem is akárhogyan.

 Bajusz Péter: - Korrekt Helloween dal, de már hallottam párszor más számokban. Fel lehet sorolni, hogy melyik rész melyik korábbi számukból van. (nevet) Jó, sose erről szólt, hogy akkor most megújítjuk magunkat, de azért ez kicsit sok volt nekem. A Helloween egyszer akart igazán megújulni, ki is rúgtak utána két tagot.

 Paróczi Krisztián: - Amikor először hallottam, tetszett ugyan, de nem estem hasra tőle, aztán egyre többet forgott a lejátszóban, és „megimádtam”. A nagylemezben nem bízom túlságosan, mert Weikath azt nyilatkozta, hogy túl lusták ahhoz, hogy nekiálljanak dalokat írni… majd meglátjuk, hátha.

 - Ezt megelőzően voltál-e már Helloween koncerten? Ha igen, mikor és hol? Valamint, egy pár mondatban mesélj már erről!

 Tárnok Marika: - Naná, hogy voltam! Először 1996-ben a Hajógyári Szigeten, amikor Bon Jovi előtt játszottak. Szegények… Sajnáltam őket. Mert, ahogy szerintem a közönség minimum 80 százaléka, úgy én is a Bon Jovi miatt mentem. Szerintem nem volt jó párosítás, pláne, hogy még a H-Blockx, és a Paradise Lost lépett fel. Maradjunk annyiban, hogy nem itt lettem Helloween rajongó. (nevet) Aztán a 2007-es és 2013-as Pecsás koncerteken is ott voltam, amikre sokan azt mondták, hogy nem szóltak jól, ugyanúgy mint a 2011-es Szigetes buli. Na, az tényleg már szinte katasztrófa volt, egyszerűen nem voltak odavalók. Viszont, a 2015-ös Rockmaratonos koncert überállat volt! (nevet) Az első sorban voltam, igaz, picit oldalt, de volt szerencsém személyesen is találkozni az egész zenekarral!

 Szabó Dániel: - Az eddigi egyetlen Helloween-koncert, amin voltam, a tavalyi Pumpkins United turnéállomás volt Pozsonyban. Nagyon tetszett a fesztelen örömzenélős hangulata, az, hogy látszott, hogy széles vigyorral tolják végig az elképesztően átfogó, három órás programot, és külön tetszettek a poénos átvezető rajzfilmek a dalok, blokkok között. Egyedül Weikath tűnt úgy, mintha annyira nem élvezné a dolgot, dehát ő sosem volt az a fogsorvillantósan vigyorgó figura a koncertvideók alapján. Deris hangja elég sokat kopott az évek során, viszont így, hogy van még két énekes rajta kívül a csapatban, kiválóan megtalálták a helyét a hangjának, az alsó középtartományban baromi jól támogatja meg Kiskét, amikor pedig a saját dalaiban ő a főhős, nagyon nagy élmény hallani, hogy Kiske és Hansen milyen korábban nem hallott vokáltémákkal egészítik ki a dallamait. A Why konkrétan az egyik legnagyobb csúcspont volt emiatt a tavalyi koncerten, de a Forever and One is nagyot ütött Kiskével duettben.

 Szávai Gery: - Ahogy az előbb mondottam, Pozsonyban tavaly novemberben már megtekintettük ezt a turnét. Félelmetes volt, három óra tömör best of Helloween! Az énekesek nagyon odatették magukat, minden a helyén volt. Amikor előzetesen azt mondták hogy három óra lesz a műsoridő, csak mosolyogtam, hogy na, persze… Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyit fognak játszani. És valóban percre pontosan annyit nyomtak. Az is tetszett, hogy három méterenként volt egy pult és így két lépésből megoldottuk a fröccs kérdést is, nem kellett kihagyni a koncertből egy percet sem. (nevet)

 Tóth László István: - Három koncerten voltam eddig. 2008-ban a Fezen-en, 2015-ben a Rockmaratonon, és tavaly sikerült elcsípni ezt a felállást Pozsonyban. A Fezen-es koncert is nagyon tetszett, de a Rockmaratonon iszonyat nagyot szóltak, az egy meghatározó élmény volt. A pozsonyi Pumpkins United koncert pedig maga volt a csoda. Egy kis csarnokban abszolút teltházat csináltak, és mind a látvány, mind a hangzás etalon volt. Minden elképzelésemet felülmúlta. Az pedig, hogy Hansen és Kiske megtanulta az újabb korszakok dalait, nálam hatalmas nagy piros pont volt. Tetszett ez a fajta alázat és hozzáállás, és nem érdekel, hogy milyen megfontolásból vannak újra együtt, csak azt látom, hogy ezzel a rajongóknak rengeteget adnak.

 Bajusz Péter: - Igen, a Helloween / Gamma Ray turné második körén voltam ott, amikor a Straight Out of Hell lemezt turnéztatta a Helloween a megboldogult Pecsá-ban. Sajnos egyedül voltam, mert vagy az egyik haverom se ért rá, vagy nem akart jönni, így az élmény tényleg csak a koncertre fókuszáltan maradt meg. Vagy csak egyszerűen nem szeretnek engem és igazából ott voltak, csak bujkáltak előlem... Kb. a harmadik sorból néztem végig a bulit, és egy nagyon erős szett volt, jól is szóltak, Deris is jól énekelt, én meg próbáltam nem énekelni, nehogy elrontsam az előttem állók koncertélményét. Mögöttem ezt egy páran nem gondolták ugyanígy, de igyekeztem ezektől elvonatkoztatni. (nevet)

 Paróczi Krisztián: - Először 1994  vagy 1995 körül voltam, meg nem is voltam. (nevet) Gyanús volt, amikor a Sportcsarnoknál csak lézengtek az emberek, és minden kapu zárva. Egy A4-es papírra volt kiírva, hogy elmarad a koncert… nagyon le voltam törve, arra emlékszem. Apámmal, és a szomszéd rocker sráccal mentünk, aztán koncert híján beültünk egy moziba, arra is emlékszem, hogy a Halálugrást néztük meg, ami nem volt rossz, de nagyon nem kárpótolt. A mai napig, ha meglátom azt a filmet, az elmaradt buli jut róla eszembe. (nevet) Aztán a 2003(?)-as Pecsa koncert volt az első, ahol láttam is végre a zenekart. Nincs túl sok emlékem már arról a buliról, arra emlékszem, hogy előtte a Jókai utcai lemezboltban dedikáltak, úgyhogy van közös fotóm Mike Terrana-val és Stefan Schwarzmannal. És, ahogy már említettem, voltam a tavaly novemberi pozsonyi bulin.

 - Mit vársz a mostani koncerttől? Szoktál-e a már lezajlott állomásokról kitett videókat nézni, utánanézel-e előzetesen a setlistnek, vagy teljes meglepetés lesz számodra a Fezen-es előadás?

 Tárnok Marika: - Remélem, hogy mind látványban, mind hangzásban egy nagyon profi produkciót kapunk majd. És igen, egy-két videót meg szoktam nézni a koncertek előtt, a setlistet pedig azért, hogy egy kicsit felfrissítsem a dalokat, úgymond rákészüljek a bulira.  

 Szabó Dániel: - Utánanéztem a setlistnek, mert sejtettem, hogy fesztiválra nem hozzák el a teljes programot. Egy abszolút slágerekre kihegyezett, 10-12 dalos műsorra számítok, jó hangulatú színpadi jelenléttel. Félek attól, hogy jó hazai szokás szerint a hangzás lutri lesz, de hátha végre pozitívan csalódok a hazai fesztiválos hangosításban. Remélem, hogy a korai EP/Walls-os medley nem marad ki, az Pozsonyban is csúcspont volt a Ride the Sky-jal, Starlight-tal.

 Szávai Gery: - Mivel ugye láttam már a produkciót, ezért tudom hogy mire számítsak, de kétlem, hogy a Fezenen ilyen sokat fognak tolni. De ne legyen igazam… Erre vagyok a legkíváncsibb. Hihetetlen jó lenne, ha lehoznák azt a minőséget, profizmust, amit láttam. Bár, szerintem ez nem rajtuk fog múlni. Pozsonyban hihetetlen hangosítás volt, hatalmasat szólt a buli. Remélni tudom, hogy ez szerdán is így lesz. Nagyon várom!

 Tóth László István: - Mivel Pozsonyban már sikerült őket megnézni, nem lesz újdonság a számomra. A setlista is tiszta, egyszerűen még szeretném őket így együtt látni, és ha elérhető közelségben vannak és lesznek, így is fogok tenni. Ki tudja, mi lesz utána, ha lezajlik ez a turné. De én örök optimista vagyok és leszek. (nevet)

 Bajusz Péter: - A szettet megnéztem. Kénytelen voltam, mert az egyik cimborám passziója, hogy minden olyan koncert setlist-jét átküldi, amire szeretnék elmenni, és közben jót röhög, mert miközben szeretem a meglepetéseket, vagyok olyan hülye, hogy kíváncsiságból el is olvassam. Én egy dolgot remélek: hogy nem 10 szám után fognak lemenni a színpadról. Ha már Magyarországra nem jött el a monstre show, akkor legalább egy középhosszút kapjunk már meg…

 Paróczi Krisztián: - A mostani, ha csak megközelíti a pozsonyi bulit, akkor már megéri elmenni. Nem néztem meg a setlistet, mert az egész Helloween életművet kívülről fújom, így nincs szükségem rákészülésre, vagy támpontokra. (nevet) Ha olyan zenekar bulijára megyek, akiknek az életművét jól ismerem, akkor szándékosan távol tartom magam a setlistek-től, youtube-os videóktól, még akkor is, ha ez komoly kihívás manapság. Ha viszont olyan banda koncertje van betervezve, akikkel annyira nem vagyok képben, akkor áthallgatom azokat a dalokat, amik a műsorban vannak, aztán végül a helyszínen a pultnál beszélgetve nem látok/hallok semmit a buliból. (nevet)

koncertfotók: Helloween