Ez már nem alákérdezés, ez költészet! Tökéletes interjút készítettek Karcagon Varga Mihállyal

Olyat már nem egyszer tapasztaltunk a magyar médiában, hogy a riporter helyett szégyelltük magunkat, olyanra is bőven volt példa, hogy a kényelmes alákérdezésekre önelégült arccal válaszolgató politikus láttán repült a papucs a készülékhez. Ám én olyanra még nem emlékszem, amikor a végére már megsajnáltam a kínosan fényesre polírozott interjúalanyt.

A karcag TV szó szerint és átvitt értelemben is félelmetes erejű felvétele még két héttel ezelőtt készült, amikor a legalább Mikszáth óta ismert szép közép-európai hagyomány szerint szülővárosa díszpolgárrá avatta messzire szakadt, nagy dicsőséget szerzett miniszter-fiát. Ebben tehát újdonság nem sok volna, és egy helyi városi televízió esetében azért azon se döbben meg az ember, ha nem izzasztják félholtra a frissen feldíszített polgárt.

Amit azonban itt látunk, az új minőséget teremt a műfajban. 

A riporter hölgy nem elégszik meg a kötelező alattvalói tisztelettel, hanem az ötvenes évek Sztálin-szonettjeinek legszebb sorait idéző, őszinte érzelmektől fűtött lírai gondolatokkal köszönti a kicsiny városába hazalátogató Nagy Embert. Az általában hűvös, távolságtartó szakpolitikusként ismert Vargát láthatóan kissé zavarba is hozza ez a rajongás, így a végére sikerül médiatörténelmet írni azzal, hogy 

alighanem ez az első olyan magyar interjú, amelynek minden válasza azzal kezdődik: "köszönöm szépen".