- Nyilatkozatot írattak alá az ápolókkal: ha nyilatkoznak a sajtónak, ki is rúghatják őket. Van, ahol le is hallgatják őket. Nekünk most mégis többen megszólaltak.
- Van, ahol Google Doktornő ügyel.
- Az ellenőrzéseken előkerülnek az új eszközök, mintha minden rendben lenne, aztán minden ugyanúgy megy tovább.
- Miért kezdett el imádkozni egy olasz férfi, aki meglátott egy magyar sürgősségi osztályt?
- Sokan nem bírják a terhelést, a fiatalok menekülnek a szakmából, éveken belül összeomolhat a rendszer.
- Átláthatatlan a jogszabályi háttér: harmincféle módon számolják az ápolók pótlékát, túlóráját, és a többletmunkáért járó pénzt gyakran csak hónapokkal később fizetik ki nekik.
- A szakszervezet elnöke tisztában van azzal, hogy a jelenlegi állapot a betegellátást veszélyezteti, de a szakpolitika nem veszi figyelembe a figyelmeztetéseket.
Úgy tudjuk, a fekete ruhás nővérként ismertté vált Sándor Mária esete óta az ápolókkal nyilatkozatot írattak alá: senki sem nyilatkozhat a sajtónak, aki mégis így tesz, az állásával játszik.
Az elmúlt időszakban a Honvédkórházban történtekkel volt tele a sajtó, ma pedig a 24.hu közölte: minden ápoló felmondott az ajkai Magyar Imre Kórház intenzív osztályán. A lapnak egy neve elhallgatását kérő belsős személy szolgált információval, aki elmondta, hogy fokozatos fogyatkozással kezdődött a nővérhiány. Volt, aki nyugdíjba, más szülési szabadságra ment, a megmaradt nővérekre pedig egyre nagyobb teher zúdult, aránytalanul alacsony fizetés mellett.
Beszédes csend
A Honvédkórházról szóló egyre szaporodó kínos hírek azért is kellemetlenek a kormányzat számára, mert az intézményre világszínvonalú egészségügyi létesítményként szokás hivatkozni. Éppen ezért igyekeznek is vesztegzár alá vonni a kórházat. Nyilatkozni itt is tilos, de a Honvédkórházban dolgozók arról is beszámoltak nekünk, hogy a vezetőség figyeli az ápolók Facebook-posztjait, sőt, arról is hallottunk, hogy állítólag még a telefonhívásokat is lehallgatják. Hogy ezeknek mennyi az igazságalapja, azt nem tudhatjuk, a helyzet tisztázásában sokat segített volna, ha a fenntartó minisztériumok, a honvédelmi-, valamint a humántárca válaszolt volna a megkeresésünkre, de az elmúlt 3 napban nem éltek a cáfolat lehetőségével.
Az abszurd fenyegetések ellenére az Alfahírnek több ápolót is sikerült megszólaltatnia, akik csak titokban, személyes találkozókon beszéltek a megdöbbentő körülményekről. Akadt köztük olyan is, aki azt mondta, azt sem bánja, ha lebukik és kirúgják, ám a megszólalók anonimitását természetesen biztosítjuk. A portálunknak nyilatkozó ápolónők főként fővárosi kórházakban dolgoznak, neurológián, kardiológián, sürgősségi osztályon - van, hogy egyszerre több helyen is.
Hivatalosan is elismert hiány
Zacher Gábor távozása megrendítette a kormányzat jól működő egészségügyről szóló mítoszát, a sürgősségi osztály leköszönő elnöke nemcsak az orvosok helyzetét, hanem a nem megfelelő infrastruktúrát is megnevezte felmondása okaként. A humánerőforrás-hiány már olyan méreteket öltött, hogy a Honvédkórház II. Podmaniczky utcai telephelyén nincs arra ember, hogy hétvégén és ünnepnapokon fertőtlenítsék a napközben használt eszközöket, ehelyett a nap végén egy autóval átviszik azokat az I-es számú telephelyre, a Róbert Károly körútra.
Ezzel párhuzamosan ma már hivatalosan is komoly radiológushiány alakult ki a Róbert Károly körúti székhelyen, ezért például a XIII. kerületi betegeket a kerület vezetésével egyeztetve diagnosztikai vizsgálat céljából egy másik ellátóhoz irányítják át, és elképzelhetőnek tartják azt is, hogy a Podmaniczky utcából átvezényelnek radiológusokat is a központba. Sőt, olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a II. telephelyen az egész radiológai osztályt bezárják.
Úgy tudjuk, dacára annak, hogy a Honvédkórház oktatókórház, az utóbbi 3 évben egyetlen egy gyerekápoló sem volt fordult meg a szülészeten, ebből is látszik, milyen aggasztó az utánpótlás kérdése.
Google doktornő ügyel, az orvos telefonon instruál
Egy másik megszólaló egyszerre három egészségügyi intézményben vállal műszakokat, így több kórház működéséről is tudott mesélni. Mint mondta, gyakran előfordul, hogy éjszaka akár még a sürgősségi osztályon is rezidensek ügyelnek, miközben az orvos otthon van, telefonon segít a tapasztalatlan tanulóknak, ha azok nem tudják, mit kell tenni.
"Volt nálunk egy fiatal lány, mi az ápolókkal csak Google doktornőnek hívtuk. A beteg elmondta, mi a baja, ő meg rákeresett az interneten, aztán amit kidobott a kereső, az volt a diagnózis. Ilyen esetekben is ránk, tapasztalt ápolókra hárult inkább a felelősség" - mesélte az egyik nővér.
"Küzdünk az eszközhiánnyal is, egy osztályra jut tíz mosdatónk, meg két gumikesztyű, az is olyan, ami a második betegnél kiszakad."
Ha jön az ellenőrzés, akkor persze minden másképp fest: auditkor előkerülnek a szinte soha nem használt, vadi új eszközök, még a fertőzésveszélyes hulladékok tárolására való Septoxos doboz is, aztán ha vége, minden megy vissza a helyére, az orvosi szereket (tűket, ampullákat, vágóeszközöket) is visszaöntik a sima dobozba.
Ez kissé érthetetlen, hiszen ha baj van, egyszerűbb lenne jelezni, mint eljátszani, hogy minden rendben, ám megvan az oka a lapításnak is: "ha kiderülne, hogy milyen állapotok uralkodnak, félő, hogy bezárják az osztályt, és még ennyit sem tudunk tenni a betegekért, mint most. Jobb esetben csak a főnővért érné retorzió."
Egy másik ápoló azt mesélte, hogy a gépek annyira elavultak, hogy nemrégiben már a laboreredményeket sem sikerült kinyomtatni. Tavaly kaptak négy, máshonnan leselejtezett monitort, ez volt az informatikai eszközpark legfontosabb fejlesztése hosszú idő óta.
Keresztet vetett a sürgősségi osztályt látva a külföldi férfi
"Egyszer egy olasz férfi a feleségét hozta be a Péterfybe a neurológiára. Nem talált ki a kórházból, felajánlottam neki, hogy kikísérem. Elmentünk a sürgősségi mellett, a 14 ágyon feküdtek, több mint 30 ember roskadozott a folyosón. "Jesus, Jesus!" - kiáltozott a férfi, és nem győzött kereszteket vetni látva az állapotokat. Mi már sajnos hozzászoktunk" - mondja egy újabb megszólalónk, aki elárulja: az intézményben 2 nővérre jut 31 beteg, éjszakai ügyeletnél egy nővérre 22. A zsúfoltságra egyébként jellemző, hogy a belgyógyászaton gyakran két betegnek kell használni egy szekrényt.
"D" fizetési osztály
Az ápolók a közalkalmazotti bértábla alapján kapnak a fizetést, azonban ez a rendszer sem mentes a bérfeszültségtől. Olyan ápolónővel is beszélgettünk, aki ugyan több mint 40 éve kezdte el a szakmát (de a szolgálati ideje a gyermekvállalás, illetve a szülei otthonápolása miatt még csak 22 év, így nem tud elmenni nyugdíjba), ám a végzettsége miatt csak a "D" fizetési osztályba tartozik, míg a most végző kollégák már a magasabb fizetéssel járó "E" kategóriában kezdenek. Így hiába az évtizedes tapasztalat, a nagyobb gyakorlati tudás, a fizetésen ez nem látszik meg.
Jól jellemzi a helyzetet, hogy sok olyan idősebb szakápolóknak kell úgy végrehajtaniuk különböző feladatokat, hogy azt a besorolásuk nem is tenné lehetővé, azonban ezt még is elvárják tőlük, mert sok esetben nagyobb szakmai tudásuk van, mint a rezidenseknek.
Többen is mesélték nekünk, hogy 50 évesen is visszaülnek az iskolapadba, hogy megszerezzék a bértábla magasabb szintjéhez szükséges végzettséget.
Sokan kiégnek, a fiatalok nem bírják
Beszéltünk olyan ápolóval, aki 21 tizenként órás műszakot vállal egy hónapban, egyszerre több kórházban. Adósságai vannak, a házát elvitte a bank, most egy kis lakásban él, kénytelen ennyit dolgozni. Felmerült persze, miért nem megy át a magánszektorba, ahol komolyabb pénzért, jobb körülmények között dolgozhatna, de esze ágában sincs váltani.
"Nekem az jelenti a legtöbbet, mikor a beteg azt mondja, köszönöm, nővérke" - mondja és elsírja magát. Tudja, hogy a körülmények nem ideálisak, a fizetés sem jó, de hiszi, hogy annak is jár az odafigyelés, akinek nincs pénze magánkórházba menni. "Aki pluszban fizet, szolgáltatást vár el. Én nem szeretnék szolgáltató lenni, én segíteni szeretnék azokon is, akiknek nem telik drága ellátásra."
Sokan persze nem bírják hosszú távon elviselni a megpróbáltatásokat.
"Aki 5-10 évet lehúz, annak onnantól ez az élete, a hivatásának él" - mondja. A fiatalokra azonban nem jellemző az a kitartás, ami az idősebb korosztálynál még megvan, a körülményeket ismerve ez nem is csoda. Van, akinek néhány napot vesz igénybe a betanítása, addig ott kell lenni vele egy tapasztaltabb kollégának is, aztán mire átlátja a dolgokat, sok esetben tovább is áll egy másik osztályra, rosszabb esetben elhagyja az egészségügyi pályát, vagy akár az országot is.
"Látom persze a Facebookon én is a sok bejegyzést, hogy milyen bunkók, lekezelők a nővérek. Sajnos sok esetben jogosak a kritikák. Aki sokáig csinálja és nincs benne elég kitartás, könnyen kiéghet. Azt gondolom, aki eljut erre a szintre, annak sajnos abba kéne hagynia. Nagyon nehéz kérdés. Aki ezt a hivatást választja, az sokszor gyakorlatilag lemondhat a magánéletéről. A legtöbben persze vagyunk olyan hülyék, idézőjelben, hogy a munka mellett bevállalunk két-három gyermeket is."
Miközben a hírek általában az orvoshiányról, az orvosok bérezéséről és külföldre vándorlásáról szólnak, megszólalóink egységes álláspontja szerint a nővérek esetében még aggasztóbb a helyzet, ami összefügg erkölcsi és anyagi megbecsültségükkel is.
"Az orvos sem keres olyan jól, mint külföldön, ez biztos. Viszont ő kapja a köszönetet, ő kapja a parát (paraszolvencia, hálapénz - a szerző). A múltkor nekem is próbált borítékot csúsztatni egy beteg, de nem fogadtam el. Mondtam, hogy vegyen egy csokit, aztán el van intézve. Nagyon nehéz kérdés ez is."
Bérnővérek, bérfeszültség
Az ágazatot közben súlyos szakemberhiány sújtja, amit az intézmények a legkülönbözőbb módon próbálnak megoldani. Sok ápoló másodállást vállal egy-egy másik osztályon is, némely kórház pedig bérnővéreket fogad fel. A létszámhiány miatt azonban a bérelt munkaerő sem képes kielégíteni a kórházak igényeit, ezért az intézmények egymásra licitálva próbálják magukhoz csábítani a szakképzett munkaerőt.
Ez azonban sok esetben okoz bérfeszültségeket: a másodállásban dolgozó, vagy bérelt ápoló sokkal többet, esetenként a dupláját is megkeresi annak, mint az, aki főállásban látja el a feladatát. A közösség általában összetartó, kemény viták azért nincsenek, az viszont komoly gondot okoz, hogy a beugrók kevésbé látják át a rendszert, nem képesek azonos színvonalon végezni a munkát.
Némileg csökkenti a hiányt az is, hogy sokan nyugdíjból térnek vissza a pályára, hosszú távon azonban ez nyilván nem jelenthet megoldást.
Önkéntes munkára hívták a politikusokat is
"Hosszú ideje küszködünk, tüntetéseket szervezünk, önkéntes munkára hívunk képviselőket, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy végre megértsék, olyan sokan hagyják el a szakmát, hogy az már a betegellátást veszélyezteti" – sóhajtott fel dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FÉSZ) elnöke, majd egyből hozzátette: akik viszont a méltatlan körülmények ellenére még is maradnak, azok olyan terhelés mellett kénytelenek dolgozni, ami egyáltalán nem arányos azzal a bérnövekménnyel, amelyet egyébként a gazdaság más ágazataiban is realizáltak.
Az egyébként kitűnt a FÉSZ elnökével történt beszélgetésünk során, hogy az érdekvédelmi szervezet előtt nincsenek titkok – még ha a nyilatkozat-stopról ők is tudnak. Ezzel kapcsolatban elmondta, a kórházvezetőknek is volna az érdeke, hogy nyilvánosságra kerüljenek a beszámolók, így legalább a döntéshozók sem tudnának a valóságtól eltérő képet felvázolni. Egyébként dr. Soós Adriannától gyakorlatilag szó szerint ugyanazokat a panaszokat hallhattuk vissza, mint amiket az ápolók nekünk is elmeséltek. Az egyik oldalon láthatjuk, hogy az idősödő társadalom miatt egyre több a beteg, míg velük szemben egy csökkenő létszámú szakápoló állomány van, akik a rengeteg túlóra miatt egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, és elkeseredettebbek.
Ezen területek közül is kiemelkedik a traumatológia, a sürgősségi ellátás, a pszichiátria, és az onkológia, ezeken az osztályokon az ápolók terhelése még az átlagos is nagyobb.
Az ápolók becsapva érzik magukat
A szakszervezeti vezető szerint ugyanakkor van egy másik jellemző gond is, amelyről kevesebb szó esett az elmúlt időszakban, ez pedig az ápolók pótlékainak, ügyeleti díjainak, túlórapénzeinek a kifizetésével kapcsolatos. Ezen a téren is óriási a káosz, amelyet a rendkívül bonyolult jogszabály, az egészségügyi tevékenységről szóló törvény sem old fel. Jelenleg ugyanis, ha valaki túlórázik, vagy évi 416 órát meghaladóan ügyel, annak az elszámolására – már ha az valóban megtörténik – hónapokat kell várni, ugyanis általában három-hat hónapos munkaidőkeretben dolgozzák le ezeket. Tudni olyan esetről is, hogy kilenc hónappal később fizették az ápoló túlórapénzét. Az elszámolási rendszer bonyolult, a dolgozók nem láthatják át, elképesztő, de körülbelül 30 módon számolnak jelenleg pótlékot – ez pedig bizalmatlanságot szül, az emberek becsapva érzik magukat, fűzi hozzá dr. Soós Adrianna, aki szerint módosítani kell a vonatkozó törvényt.
Az sem segít a helyzeten, hogy az intézmények is eltérően állnak a túlóra kérdéséhez: valahol azt mondják a dolgozónak, ha több pénzre van szüksége, menjen át egy másik kórházba túlmunkáért, sok helyen viszont csak úgy tudják a törvényileg előírt minimumlétszámot biztosítani, hogy a néhány főállású ápoló mellett több részmunkaidőst foglalkoztatnak, akik jellemzően valahol már ledolgozták a munkaidejüket.
Nem meglepő módon a FÉSZ álláspontja szerint még mindig nagyon alacsonyak az egészségügyi alapbérek, meglátásuk szerint a szakápolóknál a következő 3 évben 100 százalékos béremelésre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi gárdát megtartsák, és újra vonzóvá tegyék a pályát a fiatalok előtt. „A folyamatos túlórának az is a következménye, hogy leterhelt, fáradt ápolók vannak a betegágyak mellett, így sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy hibát követnek el; inkább tiltani kellene a túlmunkát, semmint ösztönözni” - szögezte le.
Passzolgatják a betegeket, mint a labdát
Mint az az elmúlt évek sajtóhíreiből is kiderült, egyre több esetben zárnak be osztályok munkaerőhiány miatt. Van viszont, mikor a bezárásokhoz fedősztorikat találnak ki, olykor például hivatalosan takarítás miatt tart zárva egy-egy részleg, míg a háttérben valójában az áll, hogy nincs elég ember a működtetéséhez. Megdöbbentő történeteket hallottunk ezzel kapcsolatban is.
"A hozzátartozók sokszor szívesen hagynák bent a beteget a kórházakban - még fizetnének is ezért némi pénzt -, amik persze tele vannak, kell a hely az újabb betegeknek. Az osztályok ezért különféle indokokkal passzolgatják le egymásnak a pácienseket. Azt mondják, hogy már nem az a baja, mint volt, már más kezelést igényel, aztán hadd menjen, onnantól nem az ő gondjuk. Ebből is csodálatos dolgok következnek. Nem egy történetre emlékszem, mikor fertőző beteget helyeztek át máshova, mert a korábbi helyén azt hazudták, már kigyógyult belőle. Láttam olyan beteget, aki azzal került át hozzánk, hogy felfekvéses a lába. Megnéztem, mondtam, hogy ez nem felfekvés, ez égés. Nem hittek nekem, elkezdték kezelni azzal, csak kiderült, hogy égés volt. És hogy mitől? A másik osztályon az ágyára folyt a fertőtlenítőszer."
És hogy hova vezet mindez? Az egyik megszólalónk szerint:
"5 év sincs már az összeomlásig."