2018. 10. 06. 17:41

Németországban két hét alatt bukott bele egy miniszterelnök abba, hogy milliárdosok pénzén utazgatott

Orbán Viktor néhány lazának szánt, ám végül elég csúnya önleleplezésbe torkolló mondatban intézte el, hogy egy milliárdos állami megbízásokat nyerő oligarcha, Garancsi István pénzén, magángépen utazott a Videoton bulgáriai meccsére. Németországban ebbe már belebukott egy nagy hatalmú politikus. 

A jobbikos Szilágyi György kérdésére a miniszterelnök pusztán annyit mondott, hogy szerinte teljesen rendben van, ha "magyar vonatkozású sporteseményeken" vesz részt, különben is 

"Harminc éve mindig így mentem, jövő héten is így fogok menni és azután is így fogok menni." 

Vagyis a miniszterelnök beismerte, hogy három évtizede, közéleti szerepvállalása kezdetétől fogva fogad el méregdrága ajándékokat milliárdosoktól. 

Orbán beismerte: 30 éve korrupt

Szilágyi György megpróbálta elmagyarázni Magyarország miniszterelnökének, hogy ha méregdrága ajándékokat fogad el olyan oligarcháktól, akik sok milliárdos állami megrendeléseket kapnak az ő kormányzása idején, az nem törvényes. Orbán Viktor ezt látványosan nem értette, viszont a válasz kerülgetése közben beismerő vallomást tett.

Hogy 30 évvel ezelőtt ugyan ki reptette volna - akkori mecénásán, Soros Györgyön kívül - a fiatal ellenzéki politikust, nem tudni. Ám, ha az akkoriban Soros pénzén Oxfordban tanuló ifjú liberális reménység követte volna a német közélet eseményeit is, talán ma kicsit kisebb arccal nevetné ki az őt számon kérőket.

Ott ugyanis kísértetiesen hasonló ügyei miatt éppen akkor bukott meg egy tartományi miniszterelnök, aki már az egész ország vezetésére készült.

Lothar Späth történetére az Élet és Irodalom emlékeztet tegnapi cikkében. Baden-Württemberg tartomány kormányfőjét a német jobboldal, a CDU legtehetségesebb, legambiciózusabb politikusának tartották. Arról ugyan már a fiatal korától legendák keringtek, mennyire kedveli a luxust, különösen az utazás terén. Rendszeresen használt helikoptert, ami a hetvenes-nyolcvanas években még annál is nagyobb urizálásnak számított, mint Rogánék esküvői repkedése. Csakhogy Späthról sokáig fel sem merült, hogy az extra kényelmet és menőzést nem a saját pénzéből fedezi.

Egészen 1990 decemberéig, amikor

a helyi közszolgálati (!!!) rádió újságírói le nem leplezték, hogy a Standard Elektrik Lorenz (SEL) nevű nagy német elektronikai cég vezetőjével az Égei-tengeren egy yachton utazgatott.

Repülőútjáért és a tengeri nyaralásért nem fizetett semmit, minden költséget a SEL állt - amely aztán nem sokkal később tenderkiírás nélkül elnyerte a jogot, hogy a tartomány összes önkormányzatának faxgépeket szállíthasson. Később kiderült az is, hogy Späth 

egy irgalmatlan összegért bérelt magán-Concorde gépen repkedett Martinique szigetére, és más karibi üdülőhelyekre. 

E luxusjuttatásokról természetesen sem az adóbevallásában, sem a vagyonnyilatkozatában nem ejtett egy szót sem. 

Eddig a történet akár játszódhatna Magyarországon is, mi pedig hátra dőlhetünk, és elővehetjük kedvenc kormánypárti mantránkat, amely szerint "az álszent nyugaton is van ám korrupció". Tényleg van, ez az ügy ékes bizonyítéka ennek. Csakhogy innentől olyan fordulatot vett az ügy, amely nálunk jelen állás szerint elképzelhetetlen volna.

Späth ellen az ügyészség nyomozást kezdeményezett, némi CDU-s vonakodás után pedig a tartományi parlament is vizsgálóbizottságot állított fel. 

A korábban népszerű, pártjában Helmut Kohl után a második legerősebb embernek számító miniszterelnök politikai karrierje összeomlott. A botrány 1990 december 28-án pattant ki, és 1991 január 13-án már le is kényszerült mondani. 

Vagyis alig több, mint két hét alatt belebukott abba, ami most Orbán Viktorról kiderült.

Az "Ördög maga" című klasszikusban Brad Pitt utolsó szavai úgy hangzanak: "Ez nem egy amerikai történet, ez egy ír mese. Ne várd a happy endet." Nos, amiben mi élünk, az meg nem egy német történet, hanem egy magyar mese. Nem is várhatjuk a happy endet. Azért még keményen meg kell küzdenünk.