4+1 lehetőség, amivel élhetett volna a Fidesz a lakáskasszák ügyében

A hét slágertémája kétségkívül a magyar polgárok lakás-takarékpénztári támogatásának elvonása volt. A fideszes Bánki Erik hétfőn 10 óra 55 perckor benyújtott indítványát kedden 12 óra 34 perckor szavazta meg a Fidesz és a KDNP, a törvényt pedig 19 óra 10 perckor már ki is hirdették a Magyar Közlönyben, így az szerdán éjfélkor hatályba is lépett. Vagyis egy több millió megtakarító vagy épp megtakarítani szándékozó polgárt érintő kérdés a felvetéstől számítva 37 óra 5 perc múlva már alkalmazandó volt. Ezzel a takarékos polgárok (ideértve a társasházban, lakásszövetkezetben élő polgárokat is) mellett a lakás-takarékpénztárak is jó nagyot szívtak, gyakorlatilag lehúzhatják a rolót. Hiszen a Fidesz termékük legvonzóbb elemét, a támogatást vonta meg ügyfeleiktől.

Lássuk, mit tehetett volna a Fidesz, ha mészárlás helyett valóban az emberek, az állam és a pénzintézetek (mint vállalkozások) javát egyszerre kívánta volna szolgálni!

Luxusprofit

A Magyarországon működő négy lakáskassza közül a két nagyobb valóban nyereséget termelt. Az OTP Lakástakarék Zrt. és a Fundamenta-Lakáskassza Lakás-takarékpénztár Zrt.-nek volt mit a tejbe aprítani. A két kisebb azonban nemhogy luxusprofitot nem vágott zsebre, de egyenesen veszteséges volt. Az Erste Lakás-takarékpénztár Zrt. és az Aegon Magyarország Lakástakarékpénztár Zrt. folyamatosan veszteséget könyvelhetett el.

A négy magyarországi kassza adózás előtti eredményei (millió forint):

(Forrás: Opten)

Látható tehát, hogy a nagyok közül is az OTP 2013 után „beszakadt” (de azért nem kell Csányi Sándor részére adakozást szervezni, hogy teljen neki parizerre meg zsömlére), míg a Fundamenta képes volt folyamatosan magas profitot elérni.

1. lehetőség:

Ha a Fidesz célja a luxusprofit elvétele lett volna, akkor nem kivégzi az iparágat, hanem a pénzintézetek „árait” (a betéti és a hitelkamatot) befolyásoló tényezőt tett volna a rendszerbe. A lakáskasszák által kihelyezett hitelekre a törvény eddig is meghatározott egy 10 százalékos plafont (ez a törvény megalkotásakor, 1996-ban nagy szó volt, de a jelenlegi piaci környezetben egy vicc), viszont a megtakarítók betétjeire kifizetendő kamatra semmilyen törvényi minimum nem volt. Egyetlen sort kellett volna beleilleszteni a törvénybe:

a lakás-takarékpénztár által a lakás-előtakarékoskodónak fizetendő betéti kamat mértéke legalább x százalék.

A felvetés nem ördögtől való, van olyan magyar pénzügyi instrumentum, mely minden körülmények között garantál legalább 2 százalékos hozamot: a Rogán–Habony-érdekkörbe tartozó offshore cégek letelepedési kötvényeinek kamatát a fideszes törvény minimum 2 százalékban határozta meg! Aljas felvetés lenne részünkről azt feltételezni, hogy Rogánék haverjainak jár a luxusprofit, de a takarékoskodó magyar polgároknak nem?

2. lehetőség:

A lakáskasszák (ahogy minden pénzintézet) számlanyitási, számlavezetési díjat szedett. Ezzel önmagában nincs semmi baj, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. A mértékéről lehet vitatkozni, tegyük is meg! A gazdasági szaklapok számításai szerint a kasszák hozamai nagyjából azonosak voltak, hiteleik költségei is hasonlóak. Tehát a verseny egyetlen lehetősége az egyéb díjakban rejlett, a pénztáraknál rendszeresen voltak is akciók: számlanyitási díjat feleztek vagy nullára csökkentették, ha például az anyabankjuk egy másik termékét (bankszámla, egészségpénztár stb.) is megvásároltad. Márpedig a számlanyitási díj nem volt alacsony, általában a szerződéses összeg 1 százaléka volt, ami egy tízéves lakáskassza-szerződés esetén 70-80 ezer forint is lehetett.

Ha a Fidesz célja a luxusprofit elvétele lett volna, akkor

a lakás-takarékpénztári törvényben maximálja a számlanyitási és/vagy számlavezetési díj mértékét. Vagy – horribile dictu – kiköthette volna azt is, hogy a kasszák ilyet nem szedhetnek.

3. lehetőség:

Rendszeres vád fideszes propagandistáktól az is, hogy az állami támogatást a futamidő alatt a kasszák használhatták fel, ennek a pénznek a forgatásával is luxusprofitra tettek szert. Mint láttuk, a luxusprofit kifejezés csak Csányi Sándor OTP- és MLSZ-vezér, illetve a Fundamenta esetében állhat) fenn, de ebbe az irányba nem kívánunk elmenni, mert az totál demagógiába torkollna.

Azt azonban tudni kell, hogy a lakáskasszák (és a többi pénzintézet is) ezt a pénzt nem egy hatalmas dollárjeles toronyban tartja, és Csányi Sándor sem ugrál fejest új Dagobert bácsiként az érmehalmazba. A lakáskasszák (és ez újfent igaz valamennyi pénzintézetre) a náluk levő pénzt befektetik. Ezt – a betétesek pénzének védelme érdekében – elég szigorú szabályok szerint tehetik meg. A legbiztonságosabb természetesen az állampapír.

A négy lakáskassza elég szép összeget tartott állampapírban, ezt az alábbi táblázatban olvashatják (milliárd forintban).

(Forrás: Igazságügyi Minisztérium, a lakás-takarékpénztárak éves beszámolói)

Fentiekből kiderül tehát, hogy az állam működésének finanszírozásában is jelentős szerepet játszottak a lakáskasszák, különösen a két nagyobb (OTP, Fundamenta). Azt természetesen nem tudni, hogy az állami támogatást állampapírba fektették-e vagy más (kockázatosabb, de nagyobb hozamot biztosító) eszközökbe. Azt sem tudhatjuk, hogy az ezen elért hozamból mennyit tartott meg magának, és mennyit írt jóvá a takarékoskodó polgár számláján.

Ha a Fidesz célja az állami támogatáson elért luxusprofit elvétele lett volna, erre is ott a megoldás:

a törvénybe bele kellett volna írni, hogy az állami támogatást a központi költségvetés csak a megtakarítási időszak végén folyósítja. (Természetesen a mindenkori, jelenleg mindössze 0,9 százalékos jegybanki alapkamattal növelten!)

Szauna, medence

Új elem volt a fideszes Bánki Erik demagógiájában, hogy egyes megtakarítók az államilag támogatott összeget szaunára, medencére költötték. Érdekes, hogy ez eddig senkinek meg sem fordult a fejében, pedig például Szijjártó Péter luxusmedencéje pár éve elég szépen végigsöpört a sajtón. A lakáskasszatörvény megalkotásakor ő azonban még gimnazistaként Soros György támogatásával Amerikában járt, és akkor még

úgy gondolta, a Soros Alapítványban nyugodtan megbízhat.

4. lehetőség:

A nem lakáscélú felhasználás természetesen szerintünk is elítélendő, bár a törvény 1996-os megalkotásakor erős szakmai viták folytak arról, hogy mit is kell lakáscélú felhasználáson érteni. A vita vége a lett, hogy a konyhabútor lakáscélú, míg például egyéb berendezési tárgyak nem.

Na, de korábban lapunk is felidézte a lakáskasszatörvény 1996-os vitáját, és emlékeztettünk, hogy akkor a Fidesz még magasabb, 40 százalékos állami támogatást javasolt, ráadásul a megtakarított összeget szja-kedvezményként is oda akarta adni.

Ebben a vitában ott található a fideszes Mádi László módosító javaslata is, aki azt indítványozta,

amennyiben a megtakarítási idő a 6 évet elérte, a lakáselőtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett a betét nem lakáscélú felhasználása esetén is jogosult az állami támogatás és annak jóváírt kamata felvételére.

(Értsd: költhesse szaunára, medencére!)

Az indokolásban a Fidesz politikusa így fogalmazott:

„Ellenérvként vetődhetne fel, hogy a módosító javaslat szerinti esetben állami támogatásban részesül az, aki nem is lakás célra használja fel betétjét, holott a költségvetés csak az ilyen irányú felhasználást támogatja. Viszont nem lehet megfeledkezni arról, hogy az ilyen megtakarító hosszú ideig a közösség rendelkezésére bocsátotta pénzét, az más, korábbi megtakarítók lakáshitelezését is segíti (hiszen a hitel másra nem használható), nem fogyasztásra költötte és igen alacsony kamaton tartotta. Tehát az ilyen pénz sem kerül ki a lakásfinanszírozás rendszeréből, hiszen a megtakarítási idő alatt kizárólag azt szolgálja, s a módosító indítvány szerinti esetben a költségvetés a hosszú távú megtakarítást honorálja, segíti.”

A törvénybe egyébként később bekerült egy ilyen passzus, a 2009 nyaráig megkötött szerződések esetében a nyolc éven keresztül megtakarító ügyfél jogosult volt az állami támogatásra akkor is, ha azt nem lakáscélra fordította.

Ha a Fidesz célja a szaunára, luxusmedencére költött állami támogatások elvétele lett volna, akkor

a törvényben, vagy a végrehajtási kormányrendeletben szabályozta volna, hogy mi minősül vagy mi nem minősül lakáscélú felhasználásnak.

+1 lehetőség:

Ha már mindenképp ki akarják végezni a rendszert, akkor ezzel párhuzamosan ki kellett volna dolgozni egy másik, alternatív megoldást. Mert egy fiatal akár 16-18 évesen is elkezdhet megtakarítani lakáskasszába, de ennyi idősen családot alapítani, gyermek(ek)et vállalni nem fog. Vagyis a csok rendszerébe nem tud bekerülni. A társasházak, lakásszövetkezetek számára – mint bemutattuk – pillanatnyilag semmilyen felújításra, korszerűsítésre vonatkozó hosszútávú, biztos, jó hozamot biztosító megtakarítási forma nincs, és a Fidesz sem tudja, mi lesz helyette.

Ha a Fidesz célja a polgárok takarékosságra nevelése lett volna, akkor

a benyújtással egy időben egy új lakásfinanszírozási rendszert is elfogadott volna.

Ehhez azonban szakmai munka is kellett volna. Azt „a Viktor nem engedi”.