A tavaly október 15-e óta életben lévő hajléktalantörvény a kritikusok szerint a szőnyeg alá akarta söpörni a hajléktalanságot azzal, hogy érdemi alternatíva nélkül tiltotta meg a közterületen való életvitelszerű tartózkodást.
Véleményünk szerint nem is az volt a célja, hogy megszüntessék ezt a förtelmes társadalmi tünetet, mely a rendszerváltást követően ütötte fel a fejét, hanem az, hogy a hajléktalanokat eltüntessék az aluljárókból és a belvárosi utcákról, és ezzel azt a látszatot keltsék, hogy megoldották a társadalmi problémát
– ezt már Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum elnöke mondta az Alfahírnek.
Az MSZF vezetője szerint a halálesetek továbbra is magas száma azt mutatja, hogy a hatósági módszer alkalmatlan a társadalmi problémák megoldására,
gumibottal nem lehet sem a hajléktalanságot, sem a szegénységet felszámolni.
Kérdésünkre Simó Endre megerősítette, hogy a hatóság októberi lendülete hamar alábbhagyott, és a hajléktalanok csak ideig-óráig tűntek el a közterületekről.
A rendőrség maga is felismerte, hogy a probléma orvoslása nem rá tartozik, hanem a kormányra. A rendőr szembe találta magát a sorsára hagyott emberrel, és megértette, hogy nem kezet kell emelnie arra, aki az életéért küzd, hanem segítenie kell neki, hogy meg ne fagyjon
– fogalmazott.
Simó Endre szerint eleinte néhány „ügybuzgó egyenruhás” zaklatni kezdte, és feljelentette ugyan az utcán alvókat, de később őket és parancsnokaikat is eltántorította ettől néhány „tiszta kezű bíró” magatartása, aki nem volt hajlandó ítélkezni a hajléktalanok felett, hanem megkérdőjelezte a hajléktalantörvény alkotmányosságát, és állásfoglalásra kérte az Alkotmánybíróságot az ügyben.
Az Alkotmánybíróság azonban mindmáig nem foglalt állást arról, hogy összhangban áll-e a hajléktalantörvény az Alaptörvénnyel, vagy sem.
Legális indulatok?
Nemrég számoltunk be arról, hogy még a magyar közállapotok ismerete mellett is meglepő módon a Médiatanács jogszerűnek ítélte meg Habony Árpád Ripost nevű kormánypárti bulvárlapjának tavaly novemberi címlapját, amin a hajléktalanok ellen uszítottak:
A Médiatanács egy bejelentést követően januárban indított eljárást, majd arra jutott, hogy nem történt törvénysértés. Sőt, azt állapították meg, hogy a cikk „a hajléktalanok összességét nem ábrázolta sematikusan és egyoldalúan, hanem azokat az embereket emelte ki, akik nem rendeltetésszerűen használják a közterületeket, és éppen a kirekesztésükkel ellentétes üzenetet fogalmazott meg.”
Tavaly mi is beszámoltunk arról, hogy hajléktalanok képviselői 16 pontban foglalták össze kéréseiket, melyek ha teljesülnének, vélhetően jelentősen javulhatna a legrosszabb körülmények között élők helyzete. Ennek része volt az is, hogy a szállók minősége javuljon.
Mint az elnök lapunknak fogalmazott,
Vélhetően nem fagytak volna meg annyian, ha legalább annak a követelésüknek eleget tettek volna, hogy teremtsenek emberhez méltó állapotokat a menedékhelyeken és a szállásokon, ne kelljen tetves, poloskás, csótányos helyen élniük, ne lopják meg, ne molesztálják őket, azaz ne kelljen aközött választaniuk, hogy emberhez méltatlan környezetbe kényszerülnek, vagy kimennek a szabad ég alá, tudván, hogy megfagyhatnak.
Ugyanakkor hiába írták össze 16 pontban kéréseiket a hajléktalanok képviselői, és hiába juttatták el azokat a kormányzat felé, az ígéretek ellenére még válaszokat sem kaptak, érdemi változás pedig nem történt a területen. Szakértők azt mondják, kellő forrás és akarat mellett 1-2 év alatt megoldható lenne ez a „nem csak karitatív, hanem összetett társadalmi kérdés”.
Ezek a hajléktalanok kívánságai:
1. A hajléktalanszállókon nagyobb tisztaságot, megfelelő számú takarítót kérnek
2. Ésszerű és fokozatos egészségügyi tervet a Népegészségügyi Hivatallal közösen arra, hogyan lehet fokozatosan megszüntetni a csótányokat, poloskákat, rühöt és tetűt a szállókon
3. Nagyobb légtereket és több személyes teret, hogy a zsúfoltság csökkenhessen a szállókon
4. Olyan lakhatási körülményeket, hogy a hajnalban induló és dolgozó hajléktalanok is minimálisan kialudhassák magukat
5. Az ingyen étkezdékben kiadott ételek minőségét javítani kell, a betegségeket figyelembe kell venni
6. Szabályozni kell az intézmények házirendjében, hogy milyen körülmények között lehet valakit azonnali hatállyal kitiltani
7. El kell kerülni, hogy valaki megfagyjon, mert azonnal kitiltották a szállóról
8. A szociális munkásoknak törekedniük kell, hogy azonos életstílusú embereket válogassanak a közös helyiségekbe
9. Be kell vezetni Magyarországon a társadalmi bérlakások használatát és gyakorlatát, ahogyan az külföldön is van
10. A lezárt szociális lakásokat meg kell nyitni a hajléktalanok előtt
11. A lakások fenntartásához megfelelő ellátást kell adni a lakóknak
12. A családi csőd intézményét fel kell cserélni a személyes csőd intézményére, ami azt jelenti, hogy az adós hét év után szabadulhat a hitelező követelésétől
13. Tudatosan kell alapozni azokra a személyekre, akik hajlandók befogadni vagy együttműködni a hajléktalanokkal
14. Az önkéntes és természetes népi szószólókat támogatni kell
15. A szegény, kórházi ápolásra szoruló idős és beteg hajléktalanoknak külön intézményrendszert kell építeni
16. Vonják vissza az értelmetlen, hajléktalanüldözésről szóló törvényt
Simó úgy véli, a kormány nem törődik ezzel a „törmeléktársadalommal”, a vezérelve ugyanis továbbra is az, amit Lázár János korábbi miniszter mondott, miszerint
„akinek sincs semmije, az annyit is ér”.
Szerinte ez a társadalomfilozófia határozza meg jelenleg is hazánk életét, és egyben ez fordít hátat a legelesettebbeknek is. A Magyar Szociális Fórum elnöke ugyanakkor közölte, hogy a hajléktalanok képviselete továbbra is készen áll az érdemi párbeszédre a kormánnyal.
(Címlapfotó: MTI/Balogh Zoltán)