Pingvinkabát az öltöny alatt - rövid értekezés az árulás lélektanáról

Pingvinkabát az öltöny alatt - rövid értekezés az árulás lélektanáról

Akik már beárazták a vereséget. 

Ok, akkor most idézzük fel az elmúlt évekből a Fidesz belső küzdelmeiről, kínos ügyeiről nyilvánosságra került felvételeket, dokumentumokat. Hunyjuk be a szemünket, koncentráljunk erősen, nehogy egyetlen botrányt is elfelejtsünk! No, hány ilyen történet jut eszünkbe?

Önnek sem ugrik be egy sem? 

Nos, akkor nagyjából meg is fejtettük az egyik legfontosabb okát az ellenzéki pártok nyomorúságának. Hogy miért is lehet messze a legnépszerűbb pár az a formáció, amely lassan évtizedes kormányzása alatt egyetlen jelentős problémát sem oldott meg, számos újat teremtett, és e mellé még minden idők legarcátlanabb országrablását követi el egy lélegzetvételnyi szünet nélkül folytatólagosan. Ők megértették, amit a másik oldalon olyan megingathatatlan következetességgel képtelenek felfogni:

háború van. Aki pedig háborúban kipofázik, az áruló.

Az árulást pedig az elmúlt tízezer év politikatörténetében mindig erősen díjazta az ellenség, az árulót azonban eldobták, eldobják és el is fogják dobni mindig a taknyos zsebkendőt. És mégis kilencedik éve mindig akadnak olyan egyszerre szarházi és idióta figurák, akik szeretnék taknyos zsepiként végezni a kukában. Holott akár a győztes csapat részesei is lehetnének majd egykor. 

Csakhogy az áruló nem hisz a sajátjai győzelmében. 

Ezért tesz szívességet a másik oldalnak, ezért elégszik meg annyival is, hogy a legeslegjobb esetben felszolgáló lehet az ellenség  diadal-lakomáján. Annyira retteg a vereségtől, hogy soha, semmit sem kockáztat a sikerért. És az sem érdekli, ha magával rántja azokat is, akik hisznek, tesznek, tíz körömmel küzdenek a győzelemért. Ha ő gyáva és gyenge a harchoz, hát bukjon vele mindenki más is! Ezért  nincs nyomorultabb, hitványabb, undorítóbb alak az árulónál. 

Ezért győznek mindig azok, akik között nincsenek árulók. Teljesen mindegy, hogy becsületből, érdekből, vagy félelelmből – de nincsenek.

És ugyanezért vannak örökös kudarcra ítélve azok a közösségek, amelyek nem vetik ki maguk közül az árulókat. Mindenféle mérlegelés, egyrésztmásrészt, meg érdemeire való hivatkozás nélkül – azonnal, kíméletlenül. 

Ahol – miként az MSZP-ben- a párt miniszterelnök-jelöltje mikrofonba, kamerába mondja, hogy a párt tele van árulókkal, és ennek az égvilágon semmilyen következménye nincs, ahol a következő miniszterelnök-jelölt úgy lehet a csúfos bukás után főpolgármester-aspiráns, hogy lebukik az ellenséggel való közös korrupt üzleteléssel, ahol fővárosi elnök lehet az a politikus, akit széltében-hosszában a hatalom két lábon járó joystick-jának tartanak – nos, ott a legkevésbé sem meglepő, ha egy aktivistáknak tartott fejtágító teljes hanganyaga a kormánypárti médiánál landol. 

Az MSZP-ben is tudják, egy szocialista szavazó inkább a Jobbikra voksol, mint a DK-ra | Alfahír

A kormánypárti Magyar Nemzet közölt egy titokban rögzített felvételről leiratot, amelyben vezető szocialista politikusok ekézik a DK-t és Gyurcsány Ferencet az MSZP kampányeligazításán. Tóth Bertalan, az MSZP elnöke többek között arról beszél, hogy Gyurcsány Ferencnek

Ott ugyanis már előre beárazták a vereséget. 

Ott az árulókat talán már azért sem merik felelősségre vonni, mert az elszámoltatást se végezhetné más, csak egy másik áruló. Ott lassan már minden vezető öltönye alatt ott feszül a pingvinkabát, hogy Orbánék asztalánál felszolgálhassák a pacalpörit  meg a Chivas Regalból készített whiskeykólát. 

Ebbe buliba kilenc és fél millió magyar soha nem kap meghívót. És mégis, a nagy részük harminc éve azokba helyezi a bizalmát, akik zabálnak az asztalnál, vagy újratöltik a győztesek poharát. Az utóbbiak saját szavazóikat, az előbbiek egész nemzetüket árulják el. Mert ebben az országban nincs jövedelmezőbb állás, mint árulónak lenni. A party végén a cehhet pedig mi fizetjük.