Marosán György beszélt úgy a bíróságokról '57-ben, mint Kövér László a bírói függetlenség napján

Marosán György beszélt úgy a bíróságokról '57-ben, mint Kövér László a bírói függetlenség napján

A közigazgatási bíróságok ötletének felvetése óta vádolják azzal a kormányt, hogy valójában a független igazságszolgáltatás felszámolása a céljuk. Kövér László ezt a vitát a mai napon lezárta: beismerte, hogy igen, tényleg ezt akarják. Meg is indokolta, hogy miért, gondolatait pedig a magyar jogtörténet olyan klasszikus óriása ihlette, mint Marosán György. 

"A bírói függetlenség nem abszolút és öncélú" – szögezte a házelnök az MTI tudósítása szerint. Veretes megállapítását a magyar politikai abszurd humor új csúcsteljesítményeként nem máskorra időzítette, mint

a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulójára. 

Kövér Lászlónak egyébként elvi alapon igaza van. A bírók természetesen egy jogállamban nem lehetnek teljesen függetlenek. Kezüket mindig, minden egyes ügyben megkötik a hatályos törvények. Ezért egyébként 1957-ig személyes jogi felelősséget is vállaltak, vagyis, ha kirívóan jogtipró verdiktet hoztak, állásukból elmozdíthatóak, vagy akár büntethetőek is voltak. A NER persze nem azért hozza létre az államhatalommal szembeni peres eljárásokat lefolytató különbíróságokat, és nem azért alkot olyan törvényt, amelynek értelmében ezeket saját megbízható embereivel töltheti fel, hogy aztán nekik bármilyen elszámoltatástól kelljen tartaniuk. 

A rabszolgatörvény mellett a bíróságokat is elintézte a Fidesz | Alfahír

Hogy ez mit jelent? Miniszteri kézbe kerül majd, hogy ki lehet bíró az új rendszerben és az újonnan létrehozott közigazgatási bíróságoknál lehet pert indítani, ha valaki vitatja az adóhivatal, a rendőrség, illetve a választási bizottság döntéseit.

Kövér László erre nem is vesztegetett egy szót sem. Ehelyett inkább arról beszélt, hogy a bírák munkáját minek kellene meghatároznia:

"Korunk jogászainak és politikusaink változatlanul maguknak kell eldönteniük, hogy milyen értékek védelmére kelnek, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők, vagy az államot támadók és rombolók oldalára." 

Teccikérteni? A második magyar közjogi méltóság szerint a politikusok és a jogászok egy kategóriát alkotnak, utóbbiaknak pedig

nem arról kell dönteniük, hogy egy adott ügyben milyen iránymutatást adnak a törvények, hanem arról, hogy egy ideológiai küzdelemben hova állnak.

És még ebben a dilemmában sem hagyja magukra őket, világossá teszi, hogy a jó bíró az, aki az "államot védők" mellett áll ki. 

Kövér elvtársnak nyilván huncut, nosztalgikus mosoly fut végig a bajusza alatt, amikor arra gondol: volt olyan idő, amikor erre a célra egy külön hatóság is létezett,

az igazságszolgáltatásban pedig kiváló szakemberek kis elit csapata dolgozott, akik mindig, minden egyes alkalommal az államot védő hatóság mellé álltak.

Az utókor ugyan igazságtalanul vérügyészeknek és vérbíróknak nevezi őket, ám a házelnök nagy szellemi elődje és mentora, Marosán György egy alkalommal nagyon pontosan helyretette ezeket a fogalmakat. 1957-ben, a szabadságharc vérbe fojtása után, egy pártgyűlésen majdnem olyan szép, kerek, bolsevik okfejtést eresztett meg, mint kései NER-alteregója, Kövér László. 

„Aztán a jöttek a bírók, meg az ügyészek: hogy az ő lelkiismerete nem bírja el, hogy ő ítélkezzen a magyar ember felett. (…) Független bíróság?! Kitől független a bíróság és miért független a bíróság?!”

Sajnos akkor is voltak olyan akadékoskodó jogászok, akik megkérdőjelezték a rendszer legitim, jogállami és törvényes jellegét. Őket Marosán elvtárs Németh Szilárd-i tömörséggel utasította rendre:

„Na, sag schon, és ha nem törvényes?!”

 

 
S, ha akkoriban régi vágású proletárdiktatúra helyett régi vágású kereszténydemokráciát építettek volna, minden bizonnyal hozzáteszi azt is: Boldog karácsonyt kívánok!