Gyöngyösi: Orbán a német nagytőke kedvéért telepíti be az olcsó keleti munkaerőt

Gyöngyösi Márton
Harmati András

Mi lett volna, ha Strache helyén Rogán ül az ibizai kanapén? Orbáni, vagy inkább putyini modell épül Magyarországon? Hogyan áramlik a diktatúra know-how-ja Moszkvából Közép-Európába? Ha a Jobbik hirdette meg a keleti nyitást, most miért nem örül a Moszkvával való barátkozásnak? Hogyan lehet szövetségeseket keresni az EP-ben a bérunióhoz, és miért telepít be tízezrével migránsmunkásokat a "migrációellenes" kormány? Az Európai parlamenti választások előtt négy nappal alaposan kifaggattuk Gyöngyösi Mártont, a Jobbik listavezetőjét és elnökhelyettesét.

Az elmúlt hetek, de talán az év politikai botránya Heinz-Christian Strache osztrák szabadságpárti alkancellár felvétele, amelyen egy orosz ál-oligarchának ajánlja fel szolgálatait, ha az cserébe médiafelületet vásárol neki. Játsszunk el a gondolattal, hogy abban az ibizai villában mondjuk Rogán Antal, vagy Gulyás Gergely ült. A magyar kormány is 24 órán belül lemondott volna? 

Attól tartok, a jelenlegi sajtóviszonyok mellett ez a történet el sem jutott volna az emberek nagy részéhez. Ma Magyarországon médiadiktatúra van, ilyen körülmények között megtehették volna, hogy akkor sem számolnak be egy ilyen botrányról, ha a CNN-en, a BBC-n, meg az ORF-en óránként lejátsszák a felvételt. Mint ahogyan a konkrét ügyről, Strache kompromittáló videójáról is fél napon át mélyen hallgatott a kormánypárti propagandagépezet, most meg vagy bagatellizálni akarják a történetet vagy áldozatnak állítják be a "szegény, tőrbe csalt" politikust. Megdöbbentő és abszurd az egész.

Orbán Viktor sajtófőnöke szerint sima osztrák belügyről van szó, amelyen semmi kommentálni való nincs.

A teljes hat órás felvételt nem ismerjük, de már most világos, hogy ez nem igaz, a magyar kormány nagyon is érintett ebben a botrányos ügyben.

Strache eleve arra hivatkozik, hogy olyan médiakörnyezetet szeretne orosz pénzből létrehozni, mint Magyarországon Orbán.

Közvetítő emberként pedig azt a Heinrich Pecinát ajánlja fel, aki már 2007-2008-ban a MOL elleni nagy tőzsdei támadás idején is az orosz érdekek képviselőjeként lépett fel, később megvette a Mediaworksot és a Népszabadságot, ezeket pedig átjátszotta Fidesz-közeli kezekbe, illetve bezáratta. Már akkor is felmerült a kérdés, hogy valójában csak egy stróman volt, aki Orbánék számára vásárolt be a médiapiacon – most pedig kirajzolódik mögötte az orosz háttér is.

Ne felejtsük el Simicska Lajosnak azt a nyilatkozatát sem, amelyben azzal indokolta a miniszterelnökkel való szakítását, hogy arról beszélt neki: a Roszatom "megveszi neki" az RTL Klubot.

Gyöngyösi Márton

Strache orbáni modellről beszél a videón. Nem lehet, hogy ez már inkább putyini modell?

Egy okos politikus tudja, hogy egyetlen szisztémát sem lehet szolgaian másolva átültetni. Orbán is tisztában van vele, hogy Putyin rendszere orosz körülmények mögött működik igazán, de sajnos nagyon sikeresen adaptálja magyar viszonyok közé. Ezzel nincs egyedül, számos más politikus is hasonlóan jár el a régióban. Ez lényegében egy politikai know-how.

Akik egy autoriter, központosított hatalmat szeretnének kiépíteni a saját országukban, azok készen kapják a moszkvai receptet, amit aztán csak hozzá kell igazítaniuk a hazájuk speciális sajátosságaihoz: a nyugat demagóg, végletekig leegyszerűsített kritikáját, a demokrácia lassú, és tehetetlen modellként való beállítását.

Ehhez jár gazdasági segítség és médiaháttér is – amelyekért cserébe persze nyújtani kell valamit. Például egy paksi szerződést, vagy olyan nyertes közbeszerzéseket, amelyeket Strache is ígért. 

A Jobbik az ilyen ellenszolgáltatásokat vizsgáltatná ki az Önök által javasolt parlamenti bizottsággal?

Többek közt igen. Évek óta próbáljuk több-kevesebb sikerrel értelmezni, hogy milyen rendszer is alakul ki körülöttünk. A Strache-videóban most konkrétan láthattuk, hogyan működik ez.

A magyar embereknek joguk van tudni, hogy Orbánék mit ajánlottak fel Moszkvának a támogatásért cserébe.

Emellett itt rendkívül komoly nemzetbiztonsági kockázatról is szó lehet: Orbánék egy idegen állam segítségével betonozzák be magukat a hatalomba. Ha valami tényleg veszélyes, akkor ez az. Tisztázni kell azt is, hogy Orbán európai szövetségeseit valójában milyen szándékok vezérlik és kiknek vannak lekötelezve? Én úgy látom, hogy az Európai Unióra nagyon is ráfér a konstruktív kritika, nagyon sok mindennel jómagam is elégedetlen vagyok. Amit azonban ezek a populista pártok képviselnek, az nem az EU átalakítása, hanem a lerombolása.

Ez pedig jelenleg két világhatalomnak, az Egyesült Államoknak és a Putyin-féle Oroszországnak érdeke. Nem véletlen, hogy mindkét irányból érkezik bátorítás, és valószínűleg kézzel fogható támogatás is feléjük. 

A keleti nyitást azonban annak idején még a Jobbik hirdette meg. Most miért baj, ha Orbán megvalósítja? 

Mert nem valósítja meg. Amit a kormány művel, az nem nyitás, nem kiegyensúlyozott, okos diplomácia a versengő nagyhatalmak között. Megint kompországként működünk, a magyar politika nem ismeri az "és"-t, csak a "vagy-vagy"-ot.

Orbán a végletekig túlpörgetett atlantista irányvonalból most a másik szélsőség, az ugyanilyen egyoldalú keleti kötődés, Oroszország és Kína érdekeinek kiszolgálása felé lendült át.

Azt a nyitást, amit mi szorgalmaztunk az oroszok felé, a gazdasági és geopolitikai szükségszerűségeken túl elsősorban az indokolta, hogy a kárpátaljai magyarság a 2014-ben kialakult háborús helyzetben egyre elkeserítőbb helyzetbe került. Mivel Ukrajna területén jelentős orosz kisebbség is él, e tekintetben mi megkerülhetetlen érdekközösségbe kerültünk Moszkvával. Hogy aztán Oroszország milyen módon, milyen eszközökkel érvényesítette a maga érdekeit, az már más kérdés. Az utóbbi években azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Orbán Viktor ki akarja szakítani Magyarországot a nyugati civilizációból és át akarja tolni a Kreml érdekszférájába. A mi elképzeléseinkben erről szó sem volt, ez a magyarság és Európa számára is tragédia volna, amit mindenképp meg kell akadályoznunk. A vasárnapi európai parlamenti választás elsősorban erről szól. 

Gyöngyösi Márton

A Jobbiknak most viszont nyugaton kell kapcsolatokat és szövetségeket kialakítania, itt milyen ügyek és érdekek esnek egybe a magyar politikai-nemzetpolitikai célokkal?

Jelenleg a világban számos olyan globális kihívás van, amelyre ugyan lehet kizárólagos nemzetállami megoldást kínálni, de ez önmagában nem elég: a megoldáshoz fontos regionális, kontinentális vagy akár globális szövetségeket is kötni. Mivel önmagában Magyarország nem képes megoldásokat találni ezekre a problémákra, mindenképp együtt kell működnünk az EU-val. Ilyen például a migráció kérdése: be kell látni, hogy európai együttműködés nélkül nem lehet megvédeni a kontinenst.

Remek, hogy van határzár, de a határőrséget is vissza kellene állítani, illetve aktív szerepet kell vállalnunk az EU külső határait biztosító Frontexben is.

Az Európai Uniónak ráadásul az Európán kívüli országokkal is együttműködésre kell törekednie.

Jó példa erre az Unió és Törökország között létrejött megállapodás: nem a déli határkerítés, hanem ez zárta el az illegális bevándorlás előtt a balkáni útvonalat.

Európa alapvetően ma már nem migrációpárti, aki az volt, az már a történelem szemétdombján van, vagy megjött a józan esze. Most végre lehet párbeszédet folytatni és együttműködésen alapuló megoldásokat találni.

Gyöngyösi Márton

Ott van az elvándorlás katasztrófája is. Ehhez kapcsolódik a Jobbik béruniós kezdeményezése.

A tőke és főleg a munkaerő szabad áramlásával ugyan már nem lehet mit kezdeni, de mi azt szeretnénk, ha ez nem kényszer, hanem lehetőség lenne a magyar emberek számára.

Ezért van szükség bérfelzárkóztatásra, amihez az európai kohéziós politika eszközét is igénybe kell vennünk. Ez jelenleg sajnos a bérszakadék betemetése helyett a korrupciós csatornák olajozásáról és a politikai célú látványberuházásokról szól.

Remek dolog két héttel a választások előtt nemzeti színű szalagokat átvágni elnéptelenedett falvak viacolorral frissen kirakott főterein, de ez csak öncélú politikai haszonlesés.

Ezeket a forrásokat a bérfejlesztés és a versenyképesség növelésének szolgálatába kell állítani. Az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe, innovatív technológiákba kell fektetni az uniós pénzeket, illetve olyan egészségügybe, ami képes garantálni a magyar munkavállalók jóllétét.

"Ez egy hosszú és fáradságos folyamat, de ezen az úton már jó lenne holnap, de legkésőbb május 27-én elindulni, amikor a Jobbik képviselői elfoglalják a helyeiket az Európai Parlamentben."

Az Európai Parlament a nemzetpolitikai érdekérvényesítés terepe is lehet, ám az elmúlt 15 év magyar tekintetben nem volt egy sikertörténet. Hogyan lehetne ezen változtatni?

Az autonómia kérdésében a nyugat-európai jó példákat kellene importálni a régiónkba, amelyek a második világháborút követően elvezettek a megbékéléshez. A kisebbségeknek önrendelkezést kell biztosítani a nyelvhasználat, az oktatás, a kultúra és a gazdaság területén, hogy a politikai önállóságukat is meg tudják őrizni.

Így sem a többségi államok, sem Budapest nem telepedhetne rájuk olyan módon, ahogy jelenleg a szavazatvásárló politikájával a Fidesz-kormány teszi.

Létezik egy nagyon szomorú jelenség, ami összekapcsolja az elvándorlást és a bevándorlást, és amit sem a kerítés, sem a Frontex nem fog megállítani: Ukrajnából, Törökországból, sőt már Indiából is egyre több vendégmunkás jön Magyarországra.

Nem csak úgy jönnek, egy tervszerű folyamat részeként hozzák őket.

Ez a német ipari lobbi érdeke, Orbán pedig ennek kiszolgálásával szavatolja, hogy a nagytőke által befolyásolt német politika továbbra is megtűri őt. Ez az oka, hogy a bérrabszolgaságra és olcsó munkaerőre épülő gazdasági modell leginkább Magyarországon érvényesül. Pedig 15 éve még éllovasként tekintettek ránk a régióban, mára viszont sereghajtók lettünk, akik bérek és életszínvonal tekintetében épphogy előzik Bulgáriát.

Elképesztő, hogy például Szabolcs vagy Békés megyéből már Erdélybe járnak át dolgozni az emberek, holott ez hosszú évtizedekig fordítva működött.

Gyakorlatilag kiürült az ország, az egyik legnagyobb problémánk a munkaerőhiány, mert most már a betanított munkások is nyugaton keresik a boldogulást, a többszörös fizetést és a létbiztonságot. Az alacsony hozzáadott értékű összeszerelésre alapozó gyárak ugyan berendezkedtek Magyarországon, viszont az olcsó munkaerő közben kiment alóluk.

A bevándorlásellenes uszítással operáló kormány pedig most Törökországból, Mongóliából, Ukrajnából és még ki tudja honnan, tervszerű lakosságcsere keretében, ezerszámra telepítik be a migránsmunkásokat az elvándorolt magyarok helyére.

Az országjárásom alatt én is láttam ennek az előkészületeit Székesfehérváron, Hatvanban, Szentgotthárdon, Tiszaújvárosban és Zalaegerszegen. Utóbbi helyen épp Varga Mihály pénzügyminiszter adott át egy idegeneknek készült munkásszállót, szóval a Fidesz már nem is próbálja titkolni, hogy ez milyen célt szolgál. Ezt a szomorú folyamatot egyedül a bérfelzárkóztatással lehet megállítani.

Gyöngyösi Márton

A Jobbiknak viszont épp azokat a politikai erőket kellene meggyőznie az EP-ben a bérunióról, akik sok esetben a bérrabszolgaságból hasznot húzó lobbicsoportok érdekeit képviselik. Mennyire reális elképzelés ez?

A XXI. századi politika abban különbözik a XX. századitól, hogy itt már nem ideológiai hasonlóságok, hanem érdekazonosságok mentén keresünk szövetségeseket egy-egy nehézség leküzdéséhez. A legtöbb problémának ma már van egy nemzeti és egy nemzetközi szintje, általában többszörös fedésben egymással, ez alól a bérfelzárkóztatás sem kivétel. Németországnak ugyan érdekében áll, hogy fenntartsa Magyarországon a bérrabszolgaságra épülő gazdasági modellt, ugyanakkor

a győri Audi-gyárban és a kecskeméti Mercedes-gyárban már az egyik legjelentősebb német szakszervezet, az IG Metal harcol a magyar dolgozók emberhez méltó béréért és a rabszolgatörvény ellen, miközben Orbánék próbálják leállítani őket.


Amikor már egy német szakszervezetet sem kell győzködni a célkitűzés jogosságáról, akkor el lehet, és el is kell menni a politikusokhoz. Nekik azt kell elmagyarázni, hogy ha perifériáról tömegesen érkezik az olcsó munkaerő, akkor az előbb-utóbb az ottani átlagbéreket is lenyomja majd, ami az ő választóiknak sem fog tetszeni.

Ha ezt sikerül megértetni velük, akkor komoly szövetségesinkké is válhatnak.

A Jobbiknak ezek a célkitűzései mennyire jutnak el az emberekhez a mostani kampányban? Sokan hiányolják a párt óriásplakátjait a közterületekről, miközben akár a főváros, akár a vidék tele van a Fidesz, az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció hirdetéseivel. Hová tűnt a Jobbik az utcáról, miért nem kampányolnak?

Az Állami Számvevőszék törvénytelenül kiszabott bírsága a legfőbb oka annak, hogy nem tudunk rendes kampányt folytatni.

Tavaly, a választásokat követően élesítették a 660 millió forintra rúgó büntetést, majd pont amikor lejárt volna a törlesztési kötelezettségünk, újabb tételt kaptunk a nyakunkba, ezúttal egy 260 milliós bírságot.

Ez a nagyon precízen kiszámolt sarc gyakorlatilag a 2018-as választástól az idei önkormányzati választásokig, szinte fillérre lefedi a Jobbik számlájára érkező állami támogatás összegét.

Ezzel két sorsdöntő kampány idejére is rendkívüli módon bekorlátozták az anyagi mozgásterünket, az pedig nagyon is pénzkérdés, hogy használunk-e ilyen kampányeszközöket. Ami viszont nem pénzkérdés, az az aktivistáink mozgósítása és a személyes utcai jelenlét. Képviselőtársaimmal együtt én is rendszeresen járom az országot, illetve a Jobbiknak több mint 13 ezer tagja van, megpróbáljuk velük lábon eljuttatni az emberekhez a Jobbik üzeneteit, programját és felrázni a szavazótáborunkat.

(Fotó: Harmati András/Alfahír)

"Tervezett lakosságcsere zajlik, ami ugyanolyan veszélyeket rejt magában, mint az illegális migráció"

Gyöngyösi Mártonnal, a Jobbik elnökhelyettesével és EP-listavezetőjével a párt a XXI. századi ellenzéki erők londoni fóruma után, a London-Lutoni repülőtér magyaroktól is nyüzsgő termináljában beszélgettünk arról, miért épp a szigetország fővárosában ütköztette érveit az LMP, a Momentum és a Jobbik, illetve mire számíthat az, aki a legerősebb ellenzéki erőre adja a voksát május 26-án.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss