Hiénaharc a lángoló romok előtt - Mi sikkad el a baloldal fővárosi bolhacirkuszában?

Hiénaharc a lángoló romok előtt - Mi sikkad el a baloldal fővárosi bolhacirkuszában?

Budapesten szinte már minden napra jut egy közéleti szereplő vagy politikus, aki úgy véli, hogy neki kellene kirúgnia a főpolgármesteri széket Tarlós István potroha alól. Ahány kihívó, annyiféle ambíció terjeng a hirtelen betonkemencévé változott főváros levegőjében, és a helyzet komolyan vehető politikai összecsapásból egyre inkább kezd átcsúszni vígdrámába.

Legutóbb épp Schmuck Andor gondolta úgy, hogy jelenléte nélkülözhetetlen a cirkuszi poronddá rendeződő küzdőtéren. A joviális mosolyú rodeóbohóc egyből le is rakta a rivaldafénybe azt az elnyűtt koffert, amivel már ki tudja, mióta házal a nyugdíjasok körében: a gerontofil Budapest naftalinszagú koncepcióját. (Schmuck megjelenése amúgy korántsem véletlen, ő aztán nagyon jól tudja, melyik korosztály fogja eldönti a lókoszt ketrecharc kimenetelét.)

Az időskényeztetés nagymestere ezek után bevonult az előválasztósdi baloldal által kikapart hiénaveremébe, ahol a pártok a legutóbbi EP-választás óta egymás nyomorgatásával treníroznak a fő attrakcióra. Amiből egyik formáció sem fog győztesen kikerülni, hiába hirdetnek majd hivatalosan nyertest a végén.

A főpolgármesterségért a jóakaratú politikai dilettánsok idealizmusával ringbe szálló Puzsér Róbert számára ásott gödör ugyanis olyan csapda, ami semmi másra nem jó, mint amire eleve szánták:

hogy aljas módszerekkel leradírozza a politikai térképről az egyetlen, tényleges szakmai programmal rendelkező jelöltet.

A munícióját talán túl korán ellövöldöző tazmán ördögöt pedig, úgy tűnik, sikerrel ki is csinálták a nála a politikai orgyilkosságban sokkal rutinosabb és nagyobb erőforrásokkal bíró közéleti dögevők.

Ebben a veremben pedig csak úgy férnek el a versenyzők, ha rozsdás pengéjüket tövig mártják a többi politikai szereplő oldalába, vagy tetszés szerint, hátába. Van, aki ráadásul nem is valódi acéllal a kezében szurkálja a másikat, hanem műanyag kardot szorongatva néz hülyén a nyakába ugró friss kihívókra.

Karácsony Gergely hiába hitte azt, hogy a megbundázott edzőmeccsről majd ő vonulhat ki győztesen a képzeletbeli Pancho Arénába, hogy megmérkőzzön a Fidesz jelöltjével. Hála a Momentum és a Demokratikus Koalíció bejelentkezésének, az őt támogató MSZP-Párbeszédnek hirtelen fontosabb lett ledarálni a két új ellenfelet, mintsem tovább építgetni az eddig is erőtlen zoknibábjukat.

A Momentum által a küzdőtérre hajított Kerpel-Fronius Gábor nagyjából annyiban reménykedhet, hogy azzal a kevéssel, amit kimazsolázott a Sétáló Budapest programjából, talán eggyel később vérzik el, mint Karácsony. Vagy, hogy valaki összekeveri Puzsérral, és véletlenül rá voksol.

A jobb sorsra érdemes Kálmán Olga pedig egy olyan nudli "programmal" döfködi a többieket, amit a fénykorában is rém semmitmondó Budapest-kampányokkal nyomuló SZDSZ is megirigyelhetett volna. Neki mindössze annyi előnye van, hogy szakmai múltját és eddigi hitelét pajzsként tarthatja támadói elé, ám Gyurcsány Ferenc frissen rápingált portréja ezt a védelmet is rohamos gyorsasággal marja át, a volt miniszterelnök politikai kromofágja pedig az újságírót is nagyon könnyen megégetheti.

Egymás egyre mélyebb színvonalon, illetve egyre nyíltabban történő gyilkolásából pedig hosszútávon senki senki sem kerülhet ki harcképes állapotban:

lesznek, akik a fejüket hagyják a vérmocskos talajon, a győztesnek pedig legjobb esetben is pár végtagja hiányozni fog, mire fegyvert foghatna Tarlós István ellen.

Aki pedig abban reménykedik, hogy az elhullók tábora egy, már most ennyire durva, személyeskedő és mély ütésektől sem mentes kampány után majd fegyelmezetten leszavaz arra, aki talpon marad, az nagyon meg fog lepődni ősszel.

A Fidesz főpolgármestere ugyanis kisujjból fogja lenyomni az elhasználódott, ezer sebből vérző kihívót, bárki legyen is az.

Az új szereplők megjelenése ezen kívül még egy dologra jó volt: a Fidesz-média, ami eddig is bele-belenyilazott az előválasztási gödörbe, most már forró szurokkal locsolhatja az egymást aprító aspiránsokat, saját szavazóinak pedig kongathatja a vészharangot:

"Féljél, mer' visszajön a Gyurcsány!"

A szánalmas cirkusz közepette pedig csak egy dolog marad megint figyelmen kívül, amiről az egész bohózatnak tulajdonképpen szólnia kellett volna, és ami már csak lángoló, romos háttér a közéleti hiénaharc mögött:

Budapest és az itt élők reménye arra, hogy a főváros nem ragad bele végleg a XX. századba.

Miután Karácsony Gergely mögül kihátrált, Gyurcsány Ferenc azt állítja, be fogja tartani az ígéreteit

Ráérzett a Magyar Narancs, hogy mikor kell interjút csinálni Gyurcsány Ferenccel, aki így megmagyarázhatta, miért is hátrált ki az utolsó pillanatban Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltsége mögül a Demokratikus Koalíció (DK), miközben már hónapokkal előtte megállapodtak a támogatásáról. A DK múlt hét csütörtökön jelentette be, hogy Kálmán Olga jelöltségét támogatja a budapesti előválasztáson.