A Fideszben törést okozott, hogy most ég-e az amazonasi esőerdő, vagy sem

Amazonas-tűz
MTI/EPA/Greenpeace Brazil/Victor Moriyama

Irgalmatlanul nehéz lehet visszatérni a valóságba abból a vélemény- és világképbuborékból, amiben a NER alkotói és követőinek szélsőségesebb része él. Elég jól rávilágít erre az, hogy a fideszes holdudvarban még az amazonasi erdőtüzeket sem sikerült helyén kezelni; egy politikai szövetségesük hibás döntéseinek védelmében még egy környezeti katasztrófát is képesek letagadni, elbagatellizálni.

Hogy csak néhány példát említsünk, Bencsik András a Hír TV Sajtóklub című, értelmiséginek elképzelt és véleményvezérnek szánt műsorában ugyan nem tagadta, hogy lenne tűz Brazíliában, azonban megnyugtatásul egy focilabdán mutatta meg, hogy valójában milyen kicsi is az erdő. „Nem kellene rémülten jajveszékelni” – tette hozzá.

A témában más fideszes közéleti szereplők is megszólaltak: Bayer Zsolt blogján azt írta az égő erdővel kapcsolatban, hogy a nemzetközi aggodalom mindössze „hisztéria, farizeus szemforgatás és ócska, becstelen hazudozások” sora, de nem maradt alul a Pesti Srácok sem, ahol szintén „hisztériának” nevezték egy cikkcímben az aggodalmakat. Kósa Lajos országgyűlési képviselő pedig már a tagadás fázisában tart, szerinte nem is az őserdő ég, hanem csak a bozótos.

Egy másik fideszes politikus viszont váratlanul, nyilvánosan szembeszállt vele: Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester Facebook-oldalán azt írta,

Itt is szeretném leszögezni: nem értek egyet Kósa Lajossal, szerintem ez egy tragédia, melyre a világnak igenis oda kell figyelnie.

Nehéz kérdés, hogy valójában melyik a szomorúbb jelenség: az, hogy ha egy fideszes politikus rá mer szólni egy nyilvánvalóan hülyeséget beszélő társára, akkor az már hírérték, vagy pedig az, hogy a fennálló rendszer képernyő elé állított, a véleménybuborékok belső falaira firkáló szellemi vezetői focilabdákra rajzolgatva, szitkozódva magyarázzák el, miért nem akkora gond Amazónia leégése. Persze, már ha valóban ég, mert ezt én sem láttam a saját szememmel.