Négy évtizede a metal szolgálatában – Születésnapi beszélgetés Szaládi Károly énekessel

Carlo fooldal

E hétvégén ünnepli 55. születésnapját Szaládi Károly énekes, aki a hazai metal színtér ismert, és elismert alakja. Zenei pályafutásának első felében fél tucat, a kétezres évek eleji újraindulás óta pedig öt formációban is „terjesztette” a heavy és power igét, de nem csak frontemberként, előadóként (esetenként vendégként), hanem szövegíróként és dalszerzőként is, hiszen számos dalt jegyez. Carlo november másodikán egy nagyszabású rendezvénnyel ajándékozza meg a rajongóit, egy négy órásra tervezett, több formációt, és sok-sok zenészbarátot is csatasorba állító koncertet ad a fővárosi S8 Underground Clubban. Főhősünk a portálunkon mindkét jelenlegi aktív csapatával – Saqqara, Rebel – szerepelt már, most egy amolyan pályafutást-összegző, és a szombati bulira hangolódó beszélgetésre invitáltuk, ennek zanzásított változata olvasható alább.

 

 - Milyen előadókkal, bandákkal jelent meg az életedben a rock és a metal zene?

 - A hetvenes években voltam tinédzser, és az akkortájt menő zenekarokat hallgattam: Kiss, Runaways, Ten Years After, Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, stb. Ezekkel a bandákkal kezdődött igazán a rockkal való kapcsolatom. Aztán úgy gondoltam, hogy én is tudok ilyet csinálni… (nevet) Volt egy iskolatársam, egy dobos srác, és vele kezdtünk el szervezkedni. Sokat gondolkodtunk a zenekarunk nevén, aztán Blacks lett belőlünk, így kezdtünk el működni. Ez egy full amatőr próbálkozás volt, nem is ért meg túl hosszú időt a csapat. Aztán új tagok jöttek, a nevünk Kráterre változott, és ez már egy kicsivel technikásabb történet volt. Csatlakozott hozzánk egy olyan gitáros, aki magasabb szintet képviselt, mint mi. Ez a két formáció még nem ért meg koncerteket, de a próbákon nagyon jól éreztük magunkat. (nevet)

Carlo archiv

 - Ekkoriban kb. 15-16 éves lehettél?

 - Így van! Újpalotán laktam egy lakótelepen, és elég sok barátom volt, aki zenélgetett. És úgy hozta a sors, hogy több zenekar feloszlását követően lett aztán egy új csapatom, ami Ramses néven (nem összekeverendő a néhány évvel később Szerencsen működő Ramses négyesével – a szerk.) kezdte meg a működését, és már voltak fellépéseink. Mindig próbáltam olyan játszótársakat keresni, akikkel a későbbiek folyamán egyre jobb minőségű zenét tudunk produkálni, azaz állandóan fejlődni akartam. Ennek folyományaként találtam meg aztán például a két későbbi Classica tagot, Weitner Ferit és Helter Tibit, és melléjük az Ossianos Kovács Peti öccsét, Kovács Istvánt, és két további muzsikussal kibővülve ebből lett aztán a Leopard zenekar. Itt később olyan arcok is megfordultak, akik a mai napig aktív zenészek, és nagy nevek a szakmában, Weisz Kicsi gitáros, vagy Nagy Laci dobos, sőt az Undertaking-ben hírnevet szerzett Killan Gyuri is gitározott nálunk. Szóval a Leopardnak több élete is volt, mint általában a macskáknak. (nevet)

Aztán az élet úgy hozta, hogy Magyarországon a kutyának sem kellett a rock és a metal - igaz próbálkoztam még a Notre-Dame, majd a Monaco nevű csapatokkal, de végül aztán a civil pályát választottam hosszú időre. Az öltönyös munkához nem fért be a zenélés, se időt, se energiát nem tudtam kiszorítani erre. Ettől függetlenül viszont ebben az időszakban is írtam dalszövegeket, de ezek akkor csak a fiókban porosodtak.

Carlo aktualis

 - Itt ki is használnám az alkalmat, hogy megkérdezzem, hogyan lettél énekes?

 - Ez volt az egyetlen pozíció, ami mindig szabad volt. (nevet) Bármelyik zenekarhoz csapódtam, minden posztra megvoltak az emberek. Úgyhogy maradt nekem ez a tisztes feladat. Dobolni és basszusgitározni is tanultam, de mind a két hangszernél kötöttséget éreztem. Énekesként magamat fejlesztettem, mindig próbáltam olyan anyagokat szerezni, amiből tanulhattam, illetve, próbáltam ellesni egy-két dolgot a nagy kedvencek előadásából, hogy mit hogyan csinálnak. Úgy gondolom, hogy az idők során sikerült egy saját stílust kialakítanom. Nem tartom magam egy zseniális énekesnek, de amit a lemezeken hallani tőlem, azt koncerteken is tudom produkálni.

 - Szövegíróként, és zeneszerzőként is alkotsz.

 - Szövegeket már nagyon fiatalon elkezdtem írni. Mindig is szerettem olvasni, és rengeteg olyan dolog érdekelt – például a történelem vagy a mitológia –, amiből nagyon sokat merítettem a zenei pályafutásom alatt. A zeneszerzés pedig úgy működik, hogy hiába nem vagyok kimondottan hangszeres, számos dal alapötlete, gerince tőlem származik.

 - Térjünk vissza a kétezres évek elejéhez, amikor is újra színpadra álltál.

 - 2004 tájékán valahogy ismét elkapott a gépszíj, és Pap Béla barátommal – akivel addigra már több formációban is együtt játszottam – megalapítottuk a Symphonium nevezetű zenekart. Ketten elkészítettünk egy pár számos EP-t, majd társakat toboroztunk, és koncertezni kezdtünk. Azonban menet közben rájöttem, hogy nem igazán az én világom ez a szimfonikus metal, így különváltak az útjaink. Ekkor kezdtem el szervezni az új saját bandámat, ez lett a Crossholder, 2008 tavaszán.

 - Ennél a csapatnál időzzünk már el hosszabban is, kérlek, hiszen egy igen egyedi formációról van szó, amely még Thaiföldön is turnézott.

 - Itt rengeteg élmény ért, mint énekest. Eleve olyan társaim voltak a zenekarban, akikkel profi módon lehetett együtt dolgozni, és ezekkel az emberekkel egy olyan produkciót raktunk össze, ami Magyarországon egyedülálló volt. Színházzal egybekötött rock show-val léptünk fel, a koncepciót, a sajnos már elhunyt Gondosch ’Güzü’ Janival kettesben találtuk ki. Kosztümökben játszottunk, a színpadon sokszor máglya égett, idővel külső szereplőket – kardvívókat, kaszkadőröket – is bevontunk. Volt olyan koncertünk, ahol a komáromi hagyományőrzőkkel együtt harmincöten voltunk a színpadon. Rengeteg fellépésünk volt, és nem csak itthon, hanem a szomszédos országokban is, e mellett Csehországban, Svájcban is sikerült koncerteznünk, és ahogy említetted Thaiföldön is turnéztunk.

Rögzítettünk egy nagyszabású bulit, és egy furcsa ötletből kifolyólag ezt a felvételt elküldtük egy thaiföldi produkciós cégnek, akik, miután megnézték, elájultak. (nevet) Azonnal meghívtak minket egy háromhetes turnéra, két helyi banda partnerének, de mire kiutaztunk, egyedül maradtunk, mert addigra a két másik zenekar feloszlott. Mi így is végigcsináltuk a koncerteket, és bizony történtek velünk érdekes dolgok is… Bangkokban például odajött hozzánk egy cowboykalapos fószer, bemutatkozott, hogy ő Roy El Saghira, a Rob Zombie turnémenedzsere, engedjétek meg, hogy hadd gratuláljak, én még ilyet nem láttam! És meghívott minket a következő turnéjukra. Már a szerződéstervezetet is aláírtuk, de aztán egy hónappal az első buli előtt visszamondták az egész európai körutat. Ő egyébként egy amerikai turnét is szervezett volna nekünk, a Route 66 vonalán, 66 bulival, de arra meg nem kaptuk meg a munkavállalási engedélyt. A Pattaya-ban adott koncertünk után meg az angol Sonisphere fesztivál egyik főszervezője jelentkezett be, meghívott minket egy fellépésre hozzájuk, de aztán azt a bulit is törölték. Úgyhogy gyakorlatilag abban az évben mindent elbuktunk, amit lehetett. Lassan szétment a zenekar, én elvesztettem az állásomat, minden összejött…

 - Ezek után a Rebel, illetve a Words Of Blood élén is láthattunk, hallhattunk téged.

 - A Crossholder-ből gyakorlatilag egy majdnem kész második lemezanyaggal jöttem el. Nagyon sok új dalt írtam abban az időszakban, ezek adták aztán a Rebel bemutatkozó albumának gerincét. De amíg ez készült, közben megkerestek az ex-Postumus zenészek, és párhuzamosan megcsináltuk a Words Of Blood zenekart. Több országos turnén is részt vettünk, kiadtunk egy nagylemezt, de azt kell mondjam, hogy a bandának egyetlen egy hibája volt, bonyolultak voltak a dalaink, és nem értették az emberek. Volt is egy kis nézetkülönbségünk emiatt, ezért távoztam, és onnantól teljes mellszélességgel csak a Rebellel foglalkoztam. Az elmúlt években mindenféle stílusú csapattal játszottunk együtt, hazai nagy nevekkel, és külföldi sztárokkal is… A legnagyobb elismerést Ross The Boss-tól és a banda dobosától, Rhino-tól kaptuk, nagyon tetszett nekik a produkciónk.

 - Már csak egyetlen zenekarról nem esett szó…

 - Igen, ez a Saqqara, ami 2017-ben állt össze. Egy felkérést követően indult útjára ez a projekt, de igen hamar rendes csapattá vált. A tavalyi debüt albumunk után a második nagylemez is megjelenik napokon belül. Úgyhogy most ez és a Rebel van az életemben,

 

 - November másodikán egy nagyszabású bulira kerül sor, Devil 55 néven.

 - Az ötvenötödik születésnapomat ünneplem az S8 Underground Clubban, ahol a közönség egy körülbelül négy órás bulira számíthat. A program több részből áll: lesz Saqqara koncert, ahol már új dalt is fogunk játszani, aztán természetesen egy Rebel műsor, és egy 11 tételes Crossholder blokk is, amiben sok-sok – a tervek szerint tizenegy – vendég muzsikus és énekes lép majd színpadra. Sajnos Molics Zsolti nem tudta elvállalni a szereplést, de azt kérte, hogy ha már három zenésze is játszik, toljuk el a Mamut-tól a Mágus című nótát, azt többször is duettként adtuk elő anno. Úgyhogy azzal is készülünk. Egy nagy buli, igazi örömzenélés várható, és számomra roppant fontos, hogy olyan barátokkal állok majd színpadra az este folyamán, akiket szeretek, tisztelek.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Németh Márton

Friss