Nem biztos, hogy csak Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára nevezhető a magyar Underwood-házaspárnak

Vona Gábor
Vona Gábor/Facebook

Az Offtopik tavaly kezdett vitaestek rendezésébe, aminek középpontjában a társadalmi dilemmákat firtató sorozatok állnak. Black Mirror (Fekete Tükör), The Walking Dead, House of Cards (Kártyavár) vagy épp A szolgálólány meséje, mind azért érhettek el akkora sikereket, mert olyan témákat feszegetnek, amik napjaink nagy társadalmi kérdéseitől sem idegenek. Mi lesz a technológiai fejlődés következménye? Hogyan tudnak együtt élni és túlélni különböző csoportok? Része-e a nő testének a magzat vagy egy attól elkülöníthető életről van szó? Kissé személyesebbre véve a hangot, a viták állandó vendégét, Vona Gábort kérdeztük, miért olyan izgalmas a sorozatok és a társadalom közötti kapcsolat.

 

Elnézve a repertoárt, amit felvonultattatok az eddigi rendezvényeken, az jutott eszembe, hogy a Jobbik elnökségéréről lemondva rengeteg időd szabadulhatott fel. Vagy régebben is néztél sorozatokat?

Néztem korábban is, de csak a The Walking Deadet és a Trónok Harcát. Ennyi még belefért, hiszen heti bontásban és nem is egy időben mentek az évadok. Illetve mondok még egyet: a House of Cards. Azt is még politikusként néztem és különösen tanulságos volt. Mindegyik adott valamit, a The Walking Deadben a határhelyzetekben való helytállást mutatták be zseniálisan, a Trónok Harcában nyilvánvalóan a különféle érdekcsoportok közötti küzdelmeket, a House of Cards pedig maga a politika.

 

Melyik a kedvenced?

Nehéz választani, mert mindhármat nagyon szerettem, de talán, ami a legnagyobb élmény volt, az a Trónok Harca.

 

Mi fogott meg benne?

A Trónok Harca szerintem olyan mitikus mélységeket is bemutatott, ami megérinti a nyugati emberek tudatalattiját. Annak idején a Gyűrűk Ura is élt ezzel az eszközzel, sok tudatalatti motívumot bolygatott meg a nyugati emberekben, talán emiatt tehettek szert ekkora népszerűségre.

 

A legnépszerűbb sorozatok között meglehetősen felülreprezentáltak a társadalmi dilemmákat firtató alkotások. Legyen szó az emberi jogokról A szolgálólány meséjében, vagy a mesterséges intelligencia természetéről a Westworldben. Mi okozhatja ezek sikerét?

Szerintem benne is van a válasz a kérdésedben. Én pont azt tartom jó sorozatnak, amelyiknek van valami olyan aktualitása, ami eltalál egy közérzetet, egy hangulatot. Attól, hogy van egy jó forgatókönyv és sikerül mellé leszerződtetni néhány jó színészt, még nem garantált egy sorozat sikere. Kell valami plusz, ami a társadalomban jelenlévő dilemmára, konfliktusra, problémára reflektál. Hogyha az említett sorozatokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy akár tértől és időtől függetlenül reagálnak olyan dolgokra, amik nyomasztják vagy szorongással, félelemmel, reménnyel töltik el a ma emberét. Ezek a sorozatok lényegében lehetőséget adnak mindenkinek arra, hogy a legmélyebb félelmeit vagy érzelmeit egy biztonságos helyről szemlélve élje át. Így tudat alatt kicsit emberközelibbé, kontrolálhatóbbá teszik számunkra ezeket.

 

A disztópiák, akár sorozat, akár film formájában, nagyon népszerűek a fiatalok körében, akiknek azonban kevésbé látjuk aktivitását a politika vagy a közélet terén. Szerinted mennyire kapcsolják össze a képernyőn látottakat a valósággal? Vagy összekapcsolhatónak tartod-e egyáltalán, a tekintetben, hogy mindenkinek alakítania kell a rendszert, ha nem akarja, hogy az elhatalmasodjon felette?

Ilyen szempontból a Black Mirror talán a legizgalmasabb sorozat. Ebben olyan közeli vagy kicsit távolabbi jövőbeni digitalizációs problémákat boncolgatnak, amik részben már velünk élnek. Ez különösen a fiatal generációk körében volt nagyon népszerű, hiszen akár a jövőjük realitása is lehet a képernyőn felvázolt világ. Az, hogy mennyire csapódik le egy sorozat mondanivalója egy fiatal életében és mennyiben sarkalja őt aktivitásra vagy közéleti felelősségvállalásra, nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy önmagában az, hogy ezek a sorozatok túllépnek a fekete-fehér, a jó küzd a gonosz ellen jellegű hollywoodi kliséken és gondolkodásra ösztönöznek, már előrelépés.

Ebben a tekintetben optimista vagyok. Nem biztos, hogy a fiatalság azonnali aktivizálódását kell ettől várnunk. Hiszen az sem mindegy, hogyan aktivizálódnak. A tartalmatlan, felszínes aktivizmusnak egyáltalán nem vagyok híve. Először fel kell tennünk a kérdéseket, hogy mit, miért teszünk, és mit szeretnénk elérni vele. Érdemes átgondolni, hogy pontosan miért is küzdünk. Nem vagyunk-e az aktivizmusunk során bárminek a bábjai vagy játékszerei. A politikában gyakorta látjuk azt, hogy politikai erők vagy érdekcsoportok, akár a migrációval vagy a klímaváltozással olyan aktivitást váltanak ki az emberekből, aminek nem is a probléma megoldása a célja, hanem csak a politikai tőke növelése. Ezt jó lenne elkerülni.

Schiffer András, noÁr és Vona Gábor az Offtopik "Aranyélet és a NER" vitaestjén

Ha már politika és tőke. Az egyik legsikeresebb magyar sorozat, az Aranyélet épp ezek körül forog. Legutóbb erről beszélgettetek a NER vonatkozásában. Te mennyire látod valósnak a sorozat által festett képet?

Nagyon eltalálták. Nyilvánvalóan ez egy film, egy fikció és sok esetben sarkítva vagy túldramatizálva mutatja be a magyar társadalomnak és a magyar közéletnek az állapotait, de maga a hangulat nagyon jól átadja azt a bizonyos magyar valóságot. Nem csak a jelen, hanem a sorozatban szereplő többi idősík, a 80-as, 90-es évek is nagyon erős ecsetvonásokkal lettek megfestve. Ilyen szempontból zseniálisnak tartom az Aranyéletet. Ami egyrészt hiányérzetet hagyott bennem, másrészt meg nehezen tudok vitatkozni vele, hogy a sorozat ugyan ad egy korrajzot, de nem kínál alternatívát. Egy rezignált belenyugvás sugárzik belőle a magyar állapotokat illetően.

 

Talán, mert a társadalomból is ez sugárzik…

Igen, ezért is mondom, hogy bár hiányérzet, nem tudok vele vitatkozni. Ez van, mi ilyenek vagyunk és ebben a világban kell, kinek-kinek a vérmérséklete, erkölcsi szintje, meg a lehetőségei alapján helytállnia. Ilyen értelemben egy picit demoralizáló, de hát ez nem egy filmvígjáték, hanem egy krimibe ágyazott társadalomkritika.

 

A legközelebbi Offtopik esten Dé:Nashel és Puzsér Róberttel arra próbáltok majd választ találni, hogy ki is a magyar Frank Underwood. Gyurcsány Ferencet és Dobrev Klárát gyakorta hasonlítják a rideg és számító Underwood-házaspárhoz. Te, aki az elmúlt évtizedben belülről élhetted át a politikai csatározásokat, helytállónak érzed a hasonlatot?

Nagyon érdekes ez a dolog, mert nyilván sok analógia van, de azért Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára története az egy magyar történet, egy hungarikum. Viszont nagyon sok olyan elem van benne, ami a House of Cardsban is megjelent. Egy ambiciózus férfi és egy ambiciózus nő kapcsolata, amiben a politika nagyon komoly erővel és súllyal bír. Nagyon várom ezt a vitát, és arra is kíváncsi vagyok, hogy a beszélgetőpartnerek hogy látják, kizárólag Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára nevezhető-e a magyar Underwood-házaspárnak vagy erre esetleg a jelenlegi miniszterelnök is pályázhat a feleségével.