Emberek, figyeljetek! - Újra fókuszban a Galla-féle zenei univerzum és nyelvi zsonglőrködés

fooldal GM Emberek figyeljetek

Hiánypótló bemutató a színész, humoros előadó, zeneszerző, szövegíró és geometrikus absztrakt festő Galla Miklós legutóbbi hangzóanyagáról. Mivel tavaly május végén jelent meg az Emberek, figyeljetek! album, valamint főhősünknek e hét hétfőn volt a születésnapja, ráadásul holnap, 25-én lát napvilágot az új nagylemeze, így ezek összessége a kiválóbbnál is remekebb alkalmat teremt arra, hogy újra elővegyük a GrundRecords gondozta piros zakós borítójú CD-t.

 

 A korong az előd Bélát itt ne keressék (Elektromiklós Gallantológia) dupla lemezes kiadványhoz hasonlóan – az új szerzemények mellett – régi dalok felfrissített/aktualizált verziót is tartalmazza, igaz, itt már kissé a hardcore-abb rajongótáborhoz szólva, hiszen a populárisabb (értsd: az átlagos zenehallgatók által is ismerhető) Galla-számok nagy része már feldolgozásra került a 2018-as anyagon.

 Ékes példaként a még 1983-ban született (Laár Andrással közösen jegyzett) Ha jegy nélkül utazol, vagy a még korábbi keltezésű, a szerencsések által anno a – még nem „digitalizálódott” – GM49-től megismert Szoba-dal, az Erdőbe nem megyek, valamint, a Gallarchívumban helyet kapó Anyuka vár, és A mennyország csak rád vár, illetve az Ikarus zenekar (amiben Miklós gitározott) 1979-1980-ban működő második felállásához köthető Rajtad áll című tételeket lehet felsorakoztatni leginkább. De a GM több mint 49 által is előadott (videoklippel is rendelkező) A telken, a telken is ebbe a kategóriába tartozik.

 Az új szerzemények – mint egy puzzle tökéletesre vágott darabjai – hibátlanul illeszkednek az eddigi (zenei) életmű már közkinccsé tett „elemeihez”. A magabiztosan dinamikus címadó nótában Miklós nem rest még saját rokonságából vett szereplőket is megénekelni, hogy az ezt követő, tétován billegő Unalmas dal-ban már konkrétan a szöveget adó ihlet hiányáról panaszkodjon.

A csilingelő refrénnel meglágyított, amúgy elég komor zenei alapot kapott A színpadi pojáca, a nyolcvanas évek-beli szintetizátor hangzásvilágot leginkább megidéző A hórihorgas emberek, valamint, a kalimpáló ütemű, és kissé „erőszakos” szövegű Bőrönd, és a vidám, ska-s ritmusképletekkel bíró Ma nem javítom meg mind-mind üde színfoltja a korongnak.

A Kraftwerk előtti főhajtásként értelmezhető a Mechanikus ütemek, amibe egy (Godi művésznevű fiatalember által előadott) vendég rap betét is befért, az alig két perces De jó intelligensnek lenni pedig egy instrumentális szerzemény. 2009-es datálással a Pa-dö-dős A gyerexínész, és az Élni kell is a CD-re került, ezek csak a fizikai formátumon hallhatóak.

 Hogy még színesebb legyen az előadóművészi paletta, meglepő külföldi örökzöldek is bekerültek az utóbbi időben alaposan újjávarázsolt, azaz zeneileg modernizált szólórepertoárba - két szám feldolgozása, a New York State of Mind (Billy Joel), és a My Girl Josephine (Fats Domino) csendül fel ennek szellemében. És természetesen ebbe a blokkba illik a Small Faces Sha La La La Lee slágere, ami itt alaposan áthangszerelve, valamint magyar szöveget kapva szerepel.

Apropó hangszerelés… Az album egészére jellemző ennek gazdagsága, és újhullámos szintetizátor-dömping ide, XXI. századi elektronikus zene oda, a bő hetven perces összjátékidőben a gitár is – kis túlzással – szinte mindegyik dalban előkerül, egyes esetekben főszereplővé is válik.  

cikkbe GM Emberek figyeljetek front

 Az ujjatlan pólók és trikók (atléták) szerelmesének második szólóalbuma is az ikonikus és ironikus dalok gyűjteményeként jellemezhető, amely minden év- és napszakhoz megfelelő zenei aláfestés. Egy rím-arzenálokban tobzódó, újfent rendkívül egyéni anyag, ami komoly alkotómunka eredményeképp született, emiatt háttérzenének nem is ajánlott, odafigyelést (és megfelelő szövegértést) igényel.

 (Amúgy), a Művész úr kreativitásának teljében éli mindennapjait, azaz köszöni jól van, a dalszerzés, szövegírás (és festés) mellett – a koronavírus miatti vészhelyzetet megelőző időszakban – önálló estekkel járta az országot, többször szerepelt meghívott vendégként a Rádiókabaréban, kiállítása volt a József Attila színházban, valamint január végén mutatták be az általa rendezett Volpone, avagy a pénz komédiája című Ben Jonson darabot, amelyben az egyik szerepet is játszotta. És, ahogy a bevezetőben már olvasható volt, egy új – Jó rád ez a hacuka címet kapott – album is elkészült, ami május 25-én jelenik meg, egyelőre online terjesztésben.