(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Illiberális demokrácia? Kompetitív autoriter rezsim? Hibrid rendszer? Új típusú kereszténydemokrácia? Polgári Magyarország? Míg a tudósok és a propaganda vitatkozik azon, hogyan is nevezze napjaink országát, a nép egyszerű gyermeke hamar lekerekíti a választ: Kádár-rendszer. Szerencs város „független” polgármestere jellemezte így jelen valóságunkat. Újat nem mondott, hiszen ebben élünk, talán a szókimondása volt újdonság.
Szerencs polgármestere kifejtette, miért volt kénytelen Koncz Zsófiát támogatni
Címlap Szerencs polgármestere kifejtette, miért volt kénytelen Koncz Zsófiát támogatni Nyiri Tiborral, Szerencs polgármesterével október 24-én készített interjút Kuti-Kurucz Hajnalka, a helyi televízió felelős szerkesztője, a beszélgetés során pedig eljutottak odáig is, hogy az októberi időközi választáson Szerencs független polgármestere miért a fideszes jelöltet, Koncz Zsófiát támogatta.
Az interjú október 24-én került fel a szerencsi televízió, a Globo Televízió Facebook-oldalára. Ennél fájóbb vallomással nem lehetett volna „köszönteni” az 1956-os forradalmat. Mintha nem történt volna rendszerváltás, de mi mégis az ’56-os hősöket ünnepeljük, és emléküket koszorúzzuk? Méltók vagyunk rá? Vajon Nyiri Tibor polgármesterben ez a kérdés átfutott a szerencsi október 23-i sűrű koszorúzások alkalmával?
Nem akarom a polgármesteren elverni a port azért, amit az elmúlt 30 évben – többé vagy kevésbé – mindannyian építettünk. A bevezetőben sem gúnyolódásból tettem idézőjelbe Nyiri Tibor függetlenségét, hanem azért, mert ez a jelző kulcsfontosságú ebben a történetben.
Létezhet olyan értelmezés is, hogy valaki minél inkább hadakozik az elvonásokkal és pályázati pénzekkel fenyegető állammal, annál inkább függeni fog tőle, viszont ha megadja magát olykor-olykor, akkor talán elevickélhet a radar alatt. Ez az olvasat lehet Nyiri Tiboré, aki szerint egy városának jót akaró polgármesternek szimpátiájától függetlenül kötelessége teljesíteni a Fidesz egyes kéréseit. De ez volt a Kádár-rendszer valóságának olvasata is, amit a polgármester interjújában nyíltan ki is mond:
Éltem a Kádár-rendszerben, akkor is úgy működött az urambátyám kijárás. Akinek jó kapcsolatai voltak Bodnár elvtárssal és fölfelé, annak volt út, annak jutott ez is meg az is.
Ugyanakkor van itt egy csavar. Erről a függésről nem szokás nyíltan beszélni, mert ez a függés a fortélyos félelmek igazgatta rendszer lényege. Nincs nyilvánosság, nincs átláthatóság, mindenki zavarosban halászik, mindenki zavarosban fenyeget és szorong, mindenki magára marad. Sokan támadják most a szerencsi polgármestert gyávaságáért és szervilizmusáért, de én hálás vagyok neki azért, hogy ezeket a mondatokat kimondta. Nem gondolom, hogy Koncz Zsófia és nálánál fontosabb pártbéli hatalmasságok hátba veregetik majd ezekért a mondatokért a polgármestert, aki feltehetően tisztában volt szavai súlyával.
Nehéz a keresztény szabadságért küzdeni úgy, hogy a hátország egyszerűen lekádárrendszerezi a NER-t. Ideje volna minden még a Fidesz mellett maradt polgári értelmiséginek rácsodálkoznia arra, hogy az a miniszterelnök, akit most támogat, már nem az az ifjú és tiszta tekintetű suhanc, aki a hatodik koporsót és az oroszok kivonulását emlegette Nagy Imre és társai újratemetésén 31 éve. Hanem ez a suhanc beállt azon párt- és állami vezetők örökébe, akik akkor, 1989 nyarán ott tülekedtek, hogy csak megérinthessék a pártjuk által lemészároltak koporsóit.
Petri György kemény és igaz ’89-ben íródott verse jut erről eszembe, amit az exhumálásról és az újratemetésről, a 301-es parcelláról írt:
Maradjon úgy minden! […] mit is kívánnék magamnak, ha – ha-ha! – halott lennék, és visszalátogatnék ide, mint kővendég? Hogy hagyjanak már békén. A kegyeletre szarok. Az élőkkel kellett volna irgalmasabbnak lenni (élni hagyni őket). Most már késő. A halál ellen nincs remedium: özvegyeknek, árváknak, nemzeteknek nincs jóvátétel. Nem érdekelnek a hóhérsegédek megkésett könnyei.
Tragikus, ahogy a valamikori rendszerváltó ifjú ikon felzárkózik a hóhérsegédek közé, de nekünk nem kell felzárkóznunk! Van más út is!
Hangulatában egy demokráciához képest
Antall pedig nemcsak a baloldaltól kapta meg méltánytalanul a magáét, de az akkori demokrata élcsapattól, a Fidesztől is. Lennének csak feleakkora demokraták most, mint akkor ő volt, más ország lennénk! De mi választhatjuk az antalli utat, aki ugyan a Kádár-rendszerben a Nyiri Tiboréhoz hasonló lelkületet fogalmazott meg, „alámerülni és kibekkelni”, de aztán nem épített NER-t!
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kádári hasonlóság csak a mi álmainkhoz képest olyan közeli, valójában sokkal több lehetőségünk van boldognak és szabadnak lenni ma Magyarországon, mint Antall Józsefnek volt a hatvanas, hetvenes, de akár még a nyolcvanas években is! Nem állhatunk be a hóhérsegédek közé! Nem minden a pályázati pénz, nem minden az útfelújítás! Mindig, és ma Magyarországon is lehet egyenes gerinccel élni.
A legfontosabb pedig az, hogy egyik kezünkkel ne koszorúzzuk meg a mártírok kopjafáit és emléktábláit, ha másik kezünkkel valamifajta hatalmi kényszerből engedünk a nyomásnak és a félelem rendszerét építjük. Törjük inkább össze a márványtáblákat, a szobrokat és a kopjafákat, ha nem akarunk az ’56-os hősök útján járni! De ne koszorúzzuk meg azokat méltatlan kézzel! Van egy kemény jézusi kifakadás a farizeusok ellen, ami éppen ránk vonatkozik:
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét!
Mi kinek vagyunk a fiai?