Az EU nő, a Fidesz csökken

Orbán Viktor
Orbán Viktor
Orbán Viktor / Facebook

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Az EU nő, a Fidesz csökken. Nem, nem, nem a melegorgiáról az ereszcsatornán menekülő Szájer József által fogalmazott gránitszilárdságú és keresztény-konzervatív alaptörvényünk új passzusát akartam megidézni. Pusztán két közvélemény-kutatási adatot hoztam.

Mindkét tényállítás esetében tendenciáról van szó. A közvélemény-kutatási adatokat úgy érdemes komolyan venni, ha keressük a hosszú távú folyamatokat, és egy-egy mintát annak fényében értelmezünk. Ezt a munkát végzi el Tóka Gábor kutató a Vox Populi oldalon, aki az összes magyar pártpolitikai kutatást összesít és közös grafikonokon szerepeltet. Az Európai Unió iránti bizalomról ugyan nincs ilyen átfogó számsorunk, de a talán legpontosabb hazai közvéleménykutató cég, a Medián mérései egyértelmű trendről számolnak be.

A Medián nem mérte párhuzamosan a kormány vagy az EU megítélését, és nem kérdezett rá esetleges egybecsengésekre, mégis látványos ez a megugrás, miközben a Fidesz finom ereszkedésnek indult. Különösen beszédes ez az adat annak fényében, hogy Orbán Viktor az elmúlt hetekben története legkeményebb vitáját vállalta föl az Európai Unióval. Úgy fest, a szavazók nem követték a miniszterelnököt legújabb szabadságharcában, mert soha ilyen magas nem volt még az Unió megítélése, mint most november végén. A Medián november 26-a és 30-a között szondáztatta a polgárok 1000 fős reprezentatív csoportját.

Talán nem véletlen, hogy Orbán Viktor végül is megadta magát, és elállt a vétótól. A kormánypropaganda hatalmas győzelemként számol be róla, amiben ellenzéki véleményformálók egy csoportja is követi, azért ne dőljünk be ennek. A jogállami kritériumok megmaradtak, az Európai Bírósághoz eddig is lehetett fordulni, Orbán Viktor mégsem vétózott. A lényeg ez. És ez a fejlemény aligha független az Unió hazai bizalmi indexének csúcsdöntésétől. Hiszen a kormány politikai döntéshozási mechanizmusát amúgy is erőteljesen befolyásolja a lakosság véleményének fókuszcsoportokon keresztül történő állandó szondáztatása.

Még a fideszes szavazók 77%-a is inkább pozitívan ítéli meg az Európai Uniót. Annak ellenére is, hogy az utóbbi hetekben Orbán Viktor óvatosan, de az Unióból kilépő narratívát is építeni kezdett. A Brexit előnyeként határozta meg azt, hogy a britek már hozzájutottak a koronavírus elleni védőoltáshoz. Ez az állítás két szempontból aggasztó. Először is hazug, de ezen talán Orbán Viktor esetében nem lepődünk meg. Ugyanis hiába lépett már ki az Unióból Nagy-Britannia, még vonatkoznak rá az uniós jogszabályok, tehát lakosságának gyors beoltatásához semmi köze nincs kilépésének. Másrészről pedig azért aggasztó hazánk miniszterelnökétől az Unióból való kilépés előnyeit hallgatni, mert eszem ágában sincs kilépni az EU-ból. A magyar történelem egyik legpozitívabb, ráadásul semmilyen valódi mellékhatással és negatív következménnyel járó eseménye volt az, hogy csatlakoztunk az EU-hoz. Ebben a gondolkodásban pedig nem vagyok egyedül, hiszen honfitársaim 85%-a ugyanígy gondolja ezt. Azt nem hiszem, hogy a Fidesz jelenlegi szavazóinak 77%-a menten elfordulna a Fidesztől, ha az nyílt unióellenességbe kezdene, de az biztos, hogy közülük sokan eltávolodnának a kormányzópárttól egy esetleges Huxit-párti fordulat hatására.

Egy lehetséges unióellenes fordulat? Hogy lehetne ennél még uniókritikusabb a Fidesz, amikor a saját pártcsaládját gestapózza egyik vezető politikusa? Ha a saját pártcsaládja frakcióvezetőjének megszólalásáról a Gestapo meg az ÁVÓ jutott eszébe Deutsch Tamásnak, akkor mi juthat eszébe a többi pártcsalád esetén? Van egy sajátsága az ilyen bizalmi indexeknek, mint amit a Medián is mér. Azt gondolom, hogyha a Fidesz-szavazók körében a jogállam fontosságára kérdeznénk rá, szintén magas számot kapnánk, hiába bontja le azt a kormány. Egész egyszerűen nem trendi (egyelőre) nyíltan jogállamellenesnek lenni. Ahogy nem fest jól a nyílt autokráciapártiság sem. És nem fest jól a nyílt unióellenesség sem. Az ellentétek a fejekben azáltal oldódnak fel, hogy mást jelent számomra a jogállam, az autokrácia és az Európai Unió, mint egy elkötelezettebb fideszes szavazó számára. Felszínes használat esetén fogalmaink olyan leheletvékonnyá nyújthatók, mint a rétestészta, és mire felébredünk, oda a közös nyelv. Felelősség, következetesség és elkötelezettség kell ahhoz, hogy közéletünkben jól használjuk ezeket a kulcsszavakat. Nem nevezhetünk bármit, ami nem tetszik, antidemokratikusnak, ahogy nem nevezhetünk bármit, ami hatalmunkat alátámasztja, és parlamenti többségünkkel megszavazható, jogállami megoldásnak.

Az Európai Unió esetében ez azért konkrétabb, mert nem egy elvont értékről van szó. Az Európai Unió egy konkrét intézmény, de ezt is lehet ezerféleképpen értelmezni. A legfontosabb törésvonal ott húzódik, hogy mennyire erős Unióról gondolkodunk. Mennyire szoros integrációt tartunk elfogadhatónak az Unió tagállamai között. Mert lehet azt is Európai Uniónak nevezni, ahol Brüsszel csak egy éjjeli őr, aki havonta milliárdokat ad nekünk a két szép szemünkért, és semmit nem kérdez cserébe, mert az nekünk jár. De lehet azt is Európai Uniónak nevezni, ahol Brüsszel egyre inkább Washingtonhoz hasonlít, vagy egy múlt-múlt századi párhuzamot felhozva, Bécshez. (Hozzáteszem, számomra Bécs itt pozitív példa, nem a Bach-korszakra vagy Aradra, hanem a Monarchia gyümölcsöző időszakára gondoltam, ami minden nehézségével együtt is az egyik legpozitívabb időszak volt a magyar történelemnek.)

Amikor azonban a magyar polgárok 85%-ban pozitívan beszélnek az EU-ról, akkor nehéz azt feltételezni, hogy a többség inkább gyenge EU-t szeretne. Feltehetően a minél szorosabb integrációról beszélünk, honfitársaim egyre kisebb százalékban tartják azt elfogadhatónak, de ez matematikai törvényszerűség. Annyi bizonyos, hogy sokkal fontosabb számunkra Európához tartozni, mint az, hogy Orbán Viktornak hívják a miniszterelnökünket, vagy Fidesznek a kormánypártunkat, és ez jelentőségteljes üzenet 2022-re nézve. Bármilyen alku született is most a jogállami kritériumokkal kapcsolatban, bármilyen hangosan triumfál a Fidesz, ne felejtsük el, hogy Orbán Viktor pár napja még a Brexitet dicsérte fel. A konfliktust csak elhalasztották, ami igazán érthető, hiszen sokkal fontosabb a koronavírus okozta sokk utáni helyreállás, mint játszadozni Orbán Viktor homokozójában. A fő feladat a magyar ellenzéké és a választóké, 2022-ben dönteni: Orbán Viktor vagy az Európai Unió.