A ma kezdődő népszámláláson először fognak rákérdezni a második nemzetiségre, ami komoly vitákat gerjesztett hetekkel a népszámlálás kezdete előtt. A vitával járó sárdobálás sem használt az ügynek, de egyébként sem túl jók az előjelek.
Magyarországgal ellentétben, Szlovákiában megtartják idén az esedékes népszámlálást, igaz a határidejét kitolták október végéig. Már ez a változás is kisebb hullámokat vetett, de az igazi vita a második nemzetiség körül bontakozott ki, amelynek csúcspontján a szlovák közszolgálati televízióban vívtak meg egymással a szemben álló, főleg nemzetiségekhez tartozó felek, de még a köztársasági elnök is állást foglalt az ügyben.
Mi az a második nemzetiség?
Magyarországon, más európai országokhoz hasonlóan 2011-ben már lehetőség nyílt egy második nemzetiség megvallására is. A KSH mindazokat nemzetiséghez tartozónak számította, akik a négy, nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdésből (első nemzetiség, második nemzetiség, anyanyelv, illetve családi, baráti körben használt nyelv) legalább egy esetben valamelyik nemzetiséget jelölték meg. Ennek az újfajta számításnak köszönhetően szinte minden nemzetiség száma nőtt Magyarországon az előző népszámlálási adatokhoz képest.
Szlovákiában először idén fognak rákérdezni a második nemzetiségre, mégpedig úgy, hogy az első nemzetiség megvallása után egy alkérdés formájában lehetőség nyílik egy második nemzetiség megjelölésére is.
Előkészítették vagy sem?
A népszámlálás előkészítése 2014 óta zajlik, a kormány 2017-ben jóváhagyta a szükséges akciótervet, 2019-ben pedig törvény is született a népszámlálásról. A nemzetiségeket érintő kérdésekről szóló egyeztetések is már 2016-ben megkezdődtek. Ennek keretében kéthavonta ülésező munkacsoport jött létre, a kérdéseket fókuszcsoportokon is lemérték, ennek tapasztalatairól több tanulmány született. A kormány kisebbségi bizottsága, amelynek elnöke és 5 tagja is magyar nemzetiségű, 15 alkalommal foglalkozott a kérdéssel. Mindennek azért van szerepe, mert pár héttel a népszámlálás kezdete előtt felmerült, hogy megfelelően elő volt-e készítve a második nemzetiségre vonatkozó alkérdés.
A szakmai kérdés teljesen átpolitizálódott. Matovič miniszterelnök pártjának egyik, magát magyarnak valló képviselője indítványozta, hogy töröljék a második nemzetiségre vonatkozó alkérdést, majd csatlakozott hozzá az Összefogás nevű törpepárt, végül az MKP is. Véleményük szerint a két nemzetiség megadásának bevezetése mindennemű társadalmi egyeztetés nélkül történt.
Felvetették azt is, hogy nem másról van szó, mint a volt kormányfő, Fico körmönfont csapdájáról. Ennek ellentmond, hogy a Fico-féle vonalba semmiképp sem sorolható Čaputová köztársasági elnök a kisebbségekkel folytatott egyeztetést követően és két jelenlegi kisebb kormánypárt is kiállt a második nemzetiség megtartása mellett. A Híd nem kívánt pártszinten foglalkozni a kérdéssel, de még az előző kormány idején kinevezett kisebbségi kormánybiztosa, Bukovszky László többször is szakmai alapon érvelt az alkérdés törlése ellen, ahogy az általa vezetett, a 13 szlovákiai nemzetiséget tömörítő kisebbségi bizottság és akadémikusok is.
Hogy fogják értelmezni?
További problémaként felmerült az is, hogy kérdéses a második nemzetiség bevezetésével kapott eredmények értelmezése, ami a kérdést törölni vágyók szerint oda vezethet, hogy kevesebben vallják meg nemzetiségüket, mint akkor, ha csak egy nemzetiséget lehetne megadni.
A statisztikai hivatal az eddigi gyakorlatnak megfelelően az általa készített táblázatokban az egyes kérdésekre adott válaszokat dolgozza fel, amiben az alkérdésekre adott válaszok legfeljebb csak kiegészítő jelleggel bírnak egy kiegészítő táblázatban. Nehéz belátni, miért jelölnék meg első nemzetiségként kevesebben a magyart, ha második nemzetiség megjelölésére is van lehetőség. Inkább arra számítanak a szakemberek, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező, de magukat elsősorban már szlováknak vallók fognak élni a második nemzetiség megvallásának lehetőségével, de a magyarul beszélő romák esetében is működhet az az opció, hogy a roma mellett a magyart is megjelölik a nemzetiségükként.
Az értelmezés kérdése már valósabb problémára irányul, hiszen ha a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan fogják értelmezni, akkor vélhetően a szlovákiai nemzetiségek száma is nőni fog. Rosszindulatúan persze a számok feltupírozásának szándékát is bele lehet látni a második nemzetiségi kérdésbe, de sokkal inkább szólnak ezek az adatok arról, milyen összetett is a nemzetiségi hovatartozás Közép-Kelet Európában, illetve arról, hogy az árnyaltabb adatok alapján stratégiát is ki lehet alakítani az asszimilációs folyamatok lelassítására, jobb esetben megállítására. Ha pedig esetleg beigazolódna az a félelem, hogy a szlovákiai magyarok egy része második nemzetiségként a szlovákot jelöli meg, azt is objektív adatnak kell tekinteni, amivel szintén jobb tisztában lenni, mint áltatni magunkat.
Nyelvhasználat
A második nemzetiség bevezetését ellenzők szerint az is problémát jelent, hogy a kisebbségi jogok törvényi szabályozása nem reflektál a kettős nemzetiség bevezetésére. Ez valóban így van, de a megoldás a statisztikai hivatal, a kormány, illetve a parlament kezében van.
Jelenleg az 1991-es, a magyarság szempontjából még meglehetősen kedvező népszámlálási adatok alapján készült kormányrendeletben sorolják fel azokat a településeket, amelyekben a hivatalos érintkezésben is használni lehet a kisebbségi nyelvet. A kisebbségi nyelvtörvény 2011-es módosítása után a nyelvhasználati küszöb lecsökkent 15 %-ra és azt is rögzítették, hogy a kétnyelvű települések listájáról csak 2031-ben lehet lekerülni, az idei adatok alapján viszont újabb településekkel bővülhet a kör. A magyar nyelv használatának színtere tehát most biztosan nem fog csökkenni, ebből a szempontból a 2031-es népszámlálás lesz majd sorsdöntő, viszont a statisztikai hivatalnak, a kormánynak és a parlamentnek lenne feladata ebben a kérdésben.
A kisebbségi nyelvtörvény a nyelvhasználati küszöböt kezdetektől fogva a nemzetiségi arányok alapján szabja meg. A szabályozás tárgya, azaz a nyelvhasználat szempontjából sokkal indokoltabb lenne, ha a küszöböt az anyanyelvhasználati adatok alapján húznák meg, már csak azért is, mert ezeket az adatokat szintén lekérdezik a népszámlálás során. A szlovákiai magyar közösség szempontjából ez 10 %-os növekedést jelentene országos szinten.
Hány szlovákiai magyarra számíthatunk?
Az értelmezési viták után lássuk a számokat! De mielőtt nekiállnánk a számok közlésének, még egy megjegyzés: a 2011-es népszámlálás egyik váratlan fejleménye az volt, hogy a lakosság 7%-a nem jelölte meg nemzetiségét, ami nyilván a kisebbségeket is érintette. Idén tehát az ezirányú közönnyel is szembe kell szállni.
2001 és 2011 között a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma 520 528-ról (9,7%) 458 467-re (8,5%), a magukat magyar anyanyelvűeknek vallók száma 572 929-ről (10,7%) 508 714-re (9,4%) csökkent. A magyarok nagy része 2011-ben is még magyar többségű településeken élt, de csökkent a magyar többségű településeken élők aránya és egyre többen élnek magyar kisebbségű, illetve szórványjellegű településeken. Idén jó esélyessel olyan városok is elveszítik magyar dominanciájukat, mint Komárom, Ipolyság, Fülek vagy Nagykapos, az asszimiláció pedig akkor gyorsul fel igazán egy adott településen, ha a magyarok kisebbségbe kerülnek.
A magyarok lélekszáma csökkenésének okai között főleg a vegyesházasságokkal járó asszimilációt szokás emlegetni, de közrejátszik a nem anyanyelvi iskoláztatás is. A szlovákiai magyar társadalom korfája is aggodalomra ad okot, mert amíg Szlovákia összlakosságának átlagéletkora 2011-ben 38,6 év volt, a magyaroké 41,8 évre növekedett és amíg a természetes szaporulat országosan pozitív számot mutatott (1,7), a magyaroknál negatívba fordult (-1,2). És emellett jelentős tényező az elvándorlás is, amelyet az anyaország közelsége, illetve a nyugati államokban való jobb érvényesülés is elősegít.
A statisztikai hivatal 2018-as elemzése szerint az ország lakossága évente 10-12 ezerrel nő, a szlovákiai magyaroké azonban 800-1500-zal csökken. Azóta azonban Szlovákiába is beköszöntött a koronavírus. A második világháború óta nem haltak meg annyian Szlovákia területén egy évben, mint 2020-ban és mivel tudjuk, hogy a járvány elsősorban az idősek számára veszélyes, a szlovákiai magyar közösség valószínűleg még az átlagosnál is érintettebb lehet.