A tízmillió vírusszakértő hazája

vendéglátósok, koronavírus,
Rendőri intézkedés a vendéglátósok tüntetésén, 2021, január 31-én.
Béli Balázs

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.) 

Úgy érte el Magyarország partjait a harmadik hullám, hogy be voltunk zárkózva otthonainkba. Ebből van, aki azt a következtetést vonja le, hogy a lezárások rosszak. Ez az érvelés engem arra emlékeztet, amikor egyesek összevetették az olasz járványgörbét Ferenc pápa nyilvános, a vírus terjedése megfékezéséért mondott imájának időpontjával. Az imádság után megemelkedett a fertőzésszám, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy nincs Isten. Hát persze, akik eleve is ateisták, azok bármiből ezt a következtetést vonják le, ahogy a korlátozás-szkeptikusok is minden adatból ugyanoda jutnak. Létezik egy nagyon fontos figyelmeztetés a filozófiában az ok-okozati láncolatok megrajzolásával kapcsolatban. Az időbeli egymásutániság ugyanis még nem jelent feltétlenül ok-okozati kapcsolatot, bár nagy a csábítás az összefüggés megállapítására.

Mi hasznuk van a korlátozó intézkedéseknek, ha a harmadik hullám mégis betörte házaink ajtaját? Nehéz erre a konkrét kérdésre felelni, mert számomra nehezemre esik komolyan venni ezt a felvetést. Nekem ugyanis éppen ennek az ellenkezője következne a harmadik hullám megérkezéséből. Ha a jelenlegi korlátozások ellenére is növekszik a fertőzöttség, az oltások pedig még nem lódultak meg, az azt jelenti, hogy szigorúbb korlátozásokra van szükség. A fásultság és a nyitási hangulat fokozódása miatt egyre kevésbé javallott ilyen kijelentéseket tenni, és nem is akarok beszállni a nemzeti össz-szorongás növelésébe ezzel a következtetéssel, csak jelezni kívántam, hogy létezik eltérő olvasat is.

Egészen egyszerűen egyébként arról van szó, amit már karácsony óta hallani, hogy az új variánsok jobban terjednek, és tartósabban jelen vannak a szervezetben. Egy jobban terjedő mutáció az jobban terjed. Azt gondolom, ezzel nehéz vitatkozni. Azok azonban, akik a korlátozó intézkedések enyhítését sürgetik, nem ezt a világos következtetést vitatják. Az ember társas lény, nem a négy fal közé kondicionáltak minket. A kormányzati intézkedések következetlenségének és a drámaian szembeötlő halálozás elkerülésének az egyvelege is eredményezi azt, hogy ne lássuk értelmét a szigorúságnak. A társadalmi karantén-morált nem javítja az sem, hogy a koronavírustól másként haldokló komplett gazdasági szektorok megsegítése helyett a kormány uram-bátyám logika szerint osztja a támogatásokat.

A következetlen kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban még megértő tudok lenni, hiszen igaz az, amivel sok hithű fideszes szavazó védi a mundért, hogy ezzel a kihívással egyetlen kormány sem találta eddig szemben magát. Ez azonban nem zárja ki a korrekció lehetőségét. Nem értem, miért bosszantja az egyébként is paprikás társadalmát a kormány olyan érthetetlenségekkel, mint a kaszinókkal való kivételezés. Arra viszont már semmilyen mentség nincsen, és számomra ezzel leplezte le valódi arcát az Orbán Viktor vezette kormány tavaly tavasszal is, hogy ezt a rendkívüli és életeket veszélyeztető helyzetet politikai leszámolásra használják. Legyen az az ellenzék általában, amikor halálkampánnyal vádolják őket, vagy legyenek az önkormányzatok, amelyek közül már nem is csak az ellenzéki vezetésű városok nyögnek a túlzott terhek alatt. Vagy legyenek a homoszexuálisok, akik pedig még csak politikai ellenfelek sem, csak egyszerű, tisztes, gyerekeket nevelni akaró állampolgárok.

A helyzet érzékenységére utal a kormányzati kommunikáció elbizonytalanodása. Egyszerre indítanak online nemzeti konzultációt a nyitásról, egyszerre jelentik ki ennek ellenére, hogy már tervbe van véve a fokozatos nyitás, majd egyszerre hangsúlyozza Orbán Viktor azt, hogy itt a harmadik hullám, nincs mit tenni. Szomorú, hogy egy ilyen súlyos válság kellett ehhez, de legalább végre megélhetjük azt, hogy a kormánypropaganda kissé meghajlik a valóság előtt.

Amikor a mi, verébre is ágyúval lövő kormányunk is bizonytalankodik, hova álljanak a belgák? Magamban arra jutottam, hogy jelen helyzetben az a felelős polgári viselkedés, ha tiszteletben tartjuk a szabályokat, de határozottan felhívjuk a figyelmet az intézkedések visszásságaira, továbbá – és ez legalább annyira fontos az egészségünk megtartása szempontjából, mint a szabálykövetős – nem teszünk elhamarkodott kijelentéseket. Nincs szükség hamis reményeket ébreszteni éppúgy, mint rettegést kelteni. Az időjárás-jelentésekkel és talán a politikai jövőképkutatással kapcsolatban már megtanultuk, hogy minél távolabbi jövőt jósolunk, az állításunk annál bizonytalanabb, tehát az értelme annál csekélyebb. Semmi szükség olyan hangzatos kijelentéseket tenni, minthogy mikorra térhet vissza az életünk a megszokott, COVID előtti kerékvágásába (ha visszatér egyáltalán). Sem azért nincs, mert ha túl korai időpont hangzik el, csalódunk, sem pedig azért, mert ha túl késői, akkor a szívünkhöz kapunk, hogy annyit már nem bírunk ki. Hiába virológusok az illetők, annyi eséllyel találják el az igazságot, mintha Török Gábor most február végén meg akarná mondani a Fidesz és az ellenzék idén októberi népszerűségi adatait, vagy ha egy meteorológus nagyon csapadékos/kellemesen meleg nyár mellett tenné le a garast.

De az elhamarkodott kijelentések körébe sorolom azokat is, amikor nem virológusok lépnek elő járványszakértőkké. Nyilván nem egy válság kellős közepén fogjuk kollektíve befoltozni személyiségünk éretlenségeit, és válunk békés, párbeszédkész nemzetté, de nem árt tudatosítani gyengeségeinket. A válságok ugyanis éppen arra alkalmasak, hogy jobban és megerősödve is kijöhetünk belőlük. Ferenc pápa az Álmodjunk együtt című könyvében erre hívott mindannyiunkat. A felelős polgárok feladata ebben a válságban nem az, hogy megjósolja a vírus és a gazdasági válság lehetséges kimenetelét, az sem, hogy lehengerlő vehemenciával követeljen nyitást vagy zárást, hanem hogy hiteles reményt nyújtson a teherbíráshoz. Mert válság akkor is lesz, ha kinyitunk mindent, és akkor is, ha bezárunk, nem okosságokra, hanem erőre van szükség, hogy ezt elbírjuk.