"A kormány a vakcinák kérdéséből is politikai ügyet csinált, az oltóanyagokat a származási országuk alapján, tudománytalan eszközökkel rangsorolja, vagy éppen olyanokat vezet be, amiket az EU-ban még nem ismernek el. Ez a kockázatos játék könnyen a visszájára sülhet el, miközben a neheze, az oltásból eddig kimaradók beoltásának sikere nagyban múlhat ezen" - mondta lapunknak Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért Magánszféraprojekt-vezetője, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója, aki úgy véli, abszurd, hogy civilek, újságírók gyűjtéseiből pontosabb adatokat szerezhetünk a járványról, mint a hivatalos, állami honlapról. A TASZ munkatársával a nyitás időszerűségéről, a "védettségi igazolvány" megtévesztő voltáról, az oltásokkal kapcsolatos, transzparens kormányzati kommunikáció hiányáról, a titkolózásról, valamint a társadalom igazságtalan és jogellenes kettéosztásáról is beszélgettünk. Interjú.
Hogyan látják, időszerű volt a fokozatos nyitás megkezdése? Sokan úgy vélik, a kormány által önkényesen meghatározott „átoltottsági mérföldkövek” – amelyekhez a nyitás egyes lépcsőfokait rendelik – valójában nem orvosszakmai alapokon nyugszanak, csupán politikai, hatalomtechnikai manőverezésről van szó.
Járványügyi, egészségügyi szakmai döntés, hogy mikor, milyen lépésekben történik meg a nyitás – jogvédő szervezetként azt tudjuk megítélni, hogy alkotmányos szabályokat alkottak-e a nyitás megvalósítására. Ebben sajnos komoly gondok vannak: a nyitást nem csak azok számára teszik lehetővé, akik védettek a vírussal szemben, hanem azoknak is, akiknél még nem alakult ki a védettség, viszont a „védettségi igazolvány”-t már kipostázták nekik.
Önök szerint mennyire transzparens az oltásokkal kapcsolatos kormányzati kommunikáció, illetve alkalmas-e a magyar társadalom széles rétegeinek tájékoztatására?
Ma például egyszerre jelent meg az az információ, hogy szükség lehet harmadik dózisra, és hogy nem lesz szükség rá. A kormány a járvány során mindvégig alapvetően vétett az átláthatóság követelménye ellen – emiatt a TASZ sorozatosan indítja a pereket. A titkolózás nem a vakcinákkal kezdődött: már a kezdetektől ködös, hogy hogyan alakul a fertőzöttek száma, olyan alapvető információkat nem tesznek közzé, mint hogy hányan vannak intenzív osztályon, és a fertőzöttek, elhunytak adatai is megbízhatatlanok. Abszurd, hogy civilek, újságírók gyűjtéseiből pontosabb adatokat szerezhetünk a járványról, mint a hivatalos, állami honlapról.
Eközben az információk megszerzését is ellehetetlenítették: Alaptörvény-ellenes, hogy a járvánnyal kapcsolatos adatokat akár három hónap alatt kell csak kiadniuk, miközben a napról napra változó helyzetben nyilvánvalóan az aktuális adatok érdekesek.
Nem jobb az oltásokról szóló tájékoztatás sem: sem az oltóanyagokról, sem az oltáshoz való hozzáférésről nem adnak megbízható információkat, de még az oltási tervet sem hajlandók közzétenni. Ez nemcsak azért baj, mert a ilyen alapvető adatok eltitkolása Alaptörvény-sértő, hanem azért is, mert aláássa az oltásba vetett bizalmat.
Ha az emberek azt érzik, hogy az oltóanyag nem biztonságos vagy kétséges, hogy hogyan kaphatják meg, az eltántoríthatja őket az oltástól, pedig a vakcina a járvány letörésének, a régi, korlátozásoktól mentes életünk visszanyerésének a kulcsa – és ezt nemcsak mi, jogvédők mondjuk, hanem maga a miniszterelnök is. Mégsem tettek semmit a helyzet átláthatóvá tételéért.
TASZ: nem feltétlenül jogsértő azoktól megtagadni a szolgáltatásokat, akik nem veszik fel az oltást
"Ha valaki a saját elhatározásából dönt úgy, hogy nem oltatja be magát, attól bizonyos feltételek teljesülése esetén nem jogsértő megtagadni az újrainduló szolgáltatásokat" - fogalmaz mai állásfoglalásában a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), ugyanakkor a jogvédő szervezet hangsúlyozza azt is, hogy
Mit gondolnak az egyes vakcinák „megversenyeztetéséről”? Mint ismert, a kabinet által nemrégiben hivatalosan kiadott táblázatot sok kritika érte, többek között az mRNS-technológia egyik megalkotója, a Széchenyi-díjas Karikó Katalin is rámutatott a kormányzati oltáspropaganda statisztikájának szarvashibáira.
Épp elég érv szól az oltás mellett, a kormánynak elegendő lenne a megbízható, tudományos tényekkel alátámasztania az oltás szükségességét. A megkérdőjelezhető adatsorok elbizonytalanítják az embereket, miközben nemsokára eljuthatunk odáig, hogy mindenkit beoltanak, aki ezt szerette volna – innentől már azok vannak hátra, akik nem olyan lelkesek. A nyájimmunitás csak akkor érhető el, ha közülük is sokakat beoltanak – de az ilyen zavaros, önellentmondó, tudománytalan kommunikáció a köreikben nagy ellenállást válthat ki.
A kormány a vakcinák kérdéséből is politikai ügyet csinált, az oltóanyagokat a származási országuk alapján, tudománytalan eszközökkel rangsorolja, vagy éppen olyanokat vezet be, amiket az EU-ban még nem ismernek el. Ez a kockázatos játék könnyen a visszájára sülhet el, miközben a neheze, az oltásból eddig kimaradók beoltásának sikere nagyban múlhat ezen.
Ezt nem teszik zsebre Orbánék: Karikó Katalin tudósként kiegészítette a kormánypropagandát
Facebook-bejegyzésben mutatott rá a kormányzati oltáspropaganda statisztikájának szarvashibáira az mRNS-technológia egyik megalkotója, Karikó Katalin, aki a BioNTech egyik alelnöke is. Mint arról beszámoltunk, a kormányzat a keleti vakcinák sikerességét azzal kívánta bizonyítani, hogy az immunizáció kialakulását követően a legtöbb, koronavírussal összefüggő halálesetet a Pfizer/BioNTech vakcinái esetén regisztrálták.
Hogyan látják, a járvány minden eddiginél veszedelmesebb harmadik hullámának idején mennyire veszélyes, kockázatos a kormány „oltásellenes baloldalról” szóló kampánya a vakcináció tekintetében?
Jogvédő szervezetként az ilyen politikai akciókról nincs véleményünk, de rendkívül kockázatosnak tartunk minden lépést, ami az emberek oltási kedvét csökkenti. Az oltás felvétele, a nyájimmunitás elérése nemcsak egészségügyi szempontból fontos, hanem azért is, mert ez vezet el a jelenlegi korlátozó intézkedések feloldásához – ez pedig már szabadságjogi szempontból is jelentős kérdés.
Legfrissebb állásfoglalásukban azt írták, a nyitás kapcsán a legfontosabb ellentmondás az oltási igazolvánnyal kapcsolatos: a május elsején hatályba lépett kormányrendeletben meghatározott szabályok ugyanis nem annak alapján osztják ketté a társadalmat, hogy van-e védettségük, hanem annak alapján, hogy van-e védettségi igazolványuk. Vannak, akik attól tartanak, hogy ez komoly társadalmi feszültségekhez vezethet majd, sokan pedig egyenesen „másodrendű állampolgároknak” érzik magukat, amennyiben valamilyen okból nem oltatják be magukat.
A korlátozások alóli fokozatos felszabadulás, a társadalom kettéosztása „felszabadultakra” és olyanokra, akikre továbbra is vonatkoznak a korlátozások, eleve kényes kérdés, ami sok feszültség forrása lehet. A feszültségeket az kezelhetné, ha ez a felosztás ésszerű lenne: a védettek már járhatnak közösségbe, a járványnak kitettek még nem. Jogi szempontból is csakis ez lenne elfogadható. Ehhez képest a „védettségi igazolvány” – nevével ellentétben – egyáltalán nem biztos, hogy a védettséget tanúsítja, így a társadalom kettéosztása is igazságtalan és jogellenes.
Ráadásul a kormány a szabályozás megalkotásakor nem volt tekintettel egy csomó élethelyzetre: például azokra, akik egészségügyi okból nem olthatók, akiket külföldön oltottak, vagy akik külföldiként, TAJ-szám nélkül szeretnének Magyarországon oltást kapni. Ezek közül néhányat utólag próbálnak orvosolni, de így is számos méltánytalanság marad a rendszerben, amikkel szemben igyekszünk minél hatékonyabban fellépni.
Az állampolgárok „másodrendűségéről” először is azt kell elmondani, hogy amikor a mostani kényes helyzetet megítéljük, akkor abból indulunk ki, hogy ez csak rövid ideig, legfeljebb néhány hónapig fog fennállni.
Amikor elérjük a nyájimmunitást, akkor a védettségi igazolványok indokolatlanná válnak, minden szolgáltatást elérhetővé kell tenni a teljes társadalom számára. Az addig fennmaradó különbségek a jogosultságokban jogi szempontból elfogadhatók lehetnek – de azért bőven lenne mit finomhangolni a rendszeren. Érthetetlen például, hogy aki egészségügyi okból nem oltható, miért nem mehet maszkban könyvtárba, vagy hogy miért mehet teraszra bárki, de vadasparkba csak az, aki be van oltva.
Hogyan látják, meddig lehet fenntartani egy olyan szabályozást, amely Önök szerint megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, ezért alaptörvény-ellenes?
A jogellenesen megkülönböztető szabályok szerintünk semeddig sem fenntarthatók és nagyon reméljük, hogy ezt a kormány is nagyon gyorsan be fogja látni. Már most is sok szabályon változtattak, de a lényegi problémákat még nem orvosolták. Ha ez nem történik meg záros határidőn belül, jogi eljárásokat kell indítanunk a jogellenes megkülönböztetés felszámolása érdekében.
„Egyre szembetűnőbb, hogy jobb társadalmi helyzetű, jó egészségi állapotú fiatalok már az oltás második adagját is megkapták, miközben alacsonyabb társadalmi státuszú, de koruk, egészségük, munkájuk miatt jóval veszélyeztetettebb emberek még az első dózist sem vehették fel”. Pontosan mire gondolnak? Tudnak példákat említeni?
A kormány nagyon sokat tett azért, hogy az oltáshoz elsősorban a középosztálybeliek férhessenek hozzá. A nyugdíjasokat leszámítva a vakcinához való hozzáférést elektronikus regisztrációhoz kötötte; visszatartja a legfontosabb információkat, hagyja terjedni az oltásellenes konteókat és tudománytalan kijelentéseket tesz; és főleg máig sem tette közzé az oltási tervet, totálisan átláthatatlan, hogy hogyan lehet hozzáférni az oltáshoz.
Már-már szabad rablás jelleggel tudják az ügyesebbek, jobban felkészültek megszerezni az oltást, miközben a szegényebb sorban lévőknek esélyük sincs hozzáférni a vakcinához. Pedig könnyen lehet, hogy nekik, a tömegközlekedő, fizikai munkát végző, rosszabb egészségi állapotú embereknek nagyobb szüksége lenne rá, mint az otthonról dolgozó, fiatal, jó egészségi állapotú, de strandra, étterembe, moziba vágyó középosztálybelieknek.
A kormány mégis az utóbbiaknak kedvez, és az előbbieket ezúttal is magukra hagyja.
Az egyik legnagyobb – Önök által is megfogalmazott – kritika a védettségi igazolvány kapcsán, hogy az nem feltétlenül tanúsítja, hogy a tulajdonosa valóban védett a vírussal szemben: a kártya kézhezvételét követően azonban az illető máris élvezheti annak minden előnyét, szabadon járkálhat. Noha nem látszódik politikai akarat arra nézve, hogy észszerű keretek között diskurzust lehessen folytatni az oltási igazolványokról, mégis fontos volna, hiszen a jelen szabályozás mellett könnyen előfordulhat, hogy egy étterem belső részére olyanok érkeznek, akik már túl vannak a második oltásukon, míg mások éppen csak az elsőt kapták meg. Ez azonban óhatatlanul a fertőzésszámok növekedéséhez és esetlegesen akár a járvány újabb hullámához vezethet.
Mivel nem várható, hogy belátható időn belül 100%-os védettséget ér el a társadalom, a kormánynak valamilyen védettségi szinten meg kell húznia a határt, lehetővé téve a nyitást. Jogvédő szervezetként mi nem tudjuk, hogy ez a határ hol van, de szakértőkre hallgatva aggasztónak látjuk, hogy már most, valódi védettség nélküli embereknek is lehetővé teszik, hogy közösségbe menjenek.
Arról is írnak, hogy „az oltást tudatosan nem választók hátrányos megkülönböztetése sem fogadható el bármeddig és bármilyen körben, ezért rájuk is vonatkozik, hogy a megkülönböztetés csak akkor jogszerű, ha meghatározzák, hogy milyen feltétel teljesülésekor oldják majd fel, továbbá „a megkülönböztetés tehát csak akkor jogszerű, ha időben korlátozott, vagyis belátható időre szól”. Milyen feltételekre gondolnak? Mi lehetne észszerű időtartam? Tudnak-e esetleg valamilyen külföldi példát említeni, ahol erről már világos tájékoztatást kaptak az állampolgárok?
Amikor elfogadhatónak tartjuk társadalom kettéválasztását „felszabadultakra” és olyanokra, akiknek még korlátozások között kell élniük, akkor nemcsak ennek racionális alapját követeljük (vagyis azt, hogy védettség alapján válasszák szét az embereket), hanem azt is, hogy ez a kettéosztottság korlátozott időre szóljon. Ahogy telik az idő, egyre sérelmesebb, hogy vannak, akik – akár önhibájukon kívül, például egészségi állapotuk miatt – nem részesülhetnek bizonyos kulturális vagy rekreációs szolgáltatásokban. Hasonló igaz azokra is, akik bár megtehetnék, mégsem oltatják be magukat: ők nem védettek, tehát indokolható, hogy ne mehessenek közösségbe. De az idő múlásával az ő jogkorlátozásuk is egyre sérelmesebb.
Nem jogi feladat megjelölni, hogy mi lehet az a pont, amikor a korlátozásokat meg kell szüntetni – ez a nyájimmunitás elérése, vagyis a társadalom adott hányadának beoltása lehet.
Azt viszont nagyon problémásnak látjuk, hogy a kormány kísérletet sem tett ennek a kijelölésére, vagyis még annyit sem írt bele a jogszabályba, hogy a védettségi igazolványon alapuló társadalmi kettéosztottság a nyájimmunitás eléréséig tart.
Így ez az állapot jelenleg akár határozatlan időre is szólhat, ami jogi szempontból aligha elfogadható.