Bukni fogtok!

Orbán Viktor
Orbán Viktor/Facebook

Orbán Viktor propaganda-népszavazással igyekszik elterelni a figyelmet a regnálása óta talán legnagyobb botrányáról. Nagyon veszélyes eszközhöz nyúl, mert a népszavazások lehetőségének megnyitásával hatalmas támadási felületet nyit magával szemben. Kockáztat, mert nagyon el akarja terelni a figyelmet a megfigyelési botrányról. Ne engedjünk a terelésnek, de a gyűlöletkeltésnek se!

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Július 21-én, három nappal a megfigyelési botrány kirobbanása után Orbán Viktor Facebook-oldalára azt írta, hogy

Fontos bejelentés. Hamarosan.

Mivel azonban sem nem mentegetőzésbe fogott a példátlan és gyalázatos Pegasus-ügy miatt, sem nem mondott le, ezért lényegtelen, hogy mit is jelentett be pár órával a bejelentés bejelentése után. Ahogy kifütyülte az Unióhoz csatlakozásunkat ünneplő közönség 2004-ben Medgyessy Pétert, amikor az a történelmi pillanatban az állami ünnepen a kormányának talmi méltatásába fogott, úgy fütyültük volna ki most Orbán Viktort is, ha színpadon állt volna, és nem pedig egy kolostor sok száz éves falai rejtekébe menekülve. Mert nem időszerű és nem releváns beszédet mondtak.

A kissé gyámoltalan és saját pártja által megbuktatott Medgyessy Péternél jobb párhuzam Ceausescu és híres-hírhedt utolsó beszéde. December 21-én az elnöki palota erkélyén a Kárpátok géniusza azt gondolta, hogy támogatóihoz beszél, az egyre növekvő zajban saját éljenzését hallotta viszont. Lassan kúszott az elméjéig a felismerés, hogy a tömeg már nem érte, hanem ellene van kint a téren. Majd a gyomráig ért az ijedtség, hogy elvesztette uralmát fölöttük. Az uralma, amely fenntartásához kellett ugyan a bürokrácia és a fegyver, elsősorban azonban a megdönthetetlenség illúziója, amely feslett ruhaként foszlott hirtelen szét, amint egy szál, első a sorban, elszakadt.

Büró és bajonett nyomorú kapocs

– mondta Kossuth híres felirati beszédében, amikor alkotmányt kért még a forradalmak előtt az osztrák és a magyar népnek. Bajonett nálunk nincs, büró az van, bajonett helyett szavakkal öl Orbán Viktor és rendszere. Míg a bajonettel szemben nem tudta megtenni az egyszeri nemes vagy jobbágy, hogy szúrását ne vette volna figyelembe, mi megtehetjük ezt a szavakkal!

{block:block_content:83f6f420-ec81-488d-9ade-46fde05c55af

Sőt, abban is könnyebb dolgunk van, hogy a szavakkal könnyebb marokra menni egyszerű polgárként, mint a bajonettel. Nem mindegy ugyanis, hogy Orbán Viktor lépéseit, rendszerét és tetteit minek nevezzük. A Pegasus-ügy nem egyszerűen lehallgatási botrány, annál sokkal több. Minimum megfigyelési, de ennél erősebb szavak is ülnek. Ahogy a kémszoftvert használják az pártállami, mert a kormány nem az állam, hanem a párt ellenségeit vette vele célba. Orbán Viktor saját állampolgárai ellen fordította mindannyiunk államát. Ezekből a kijelentésekből nem szabad engednünk, mert ha a tényeket elengedjük, ha engedünk a csúsztatásoknak, akkor és addig tudnak uralkodni felettünk. Akkor válhat a hazugságból igazság, a háborúból béke, a tudatlanságból pedig erő – nekik.

A népszavazást sem nevezhetjük, ha hűek vagyunk az igazsághoz, gyermekvédelminek, hiszen az épp a gyermekeknek árt.

A saras-mocsaras-fullasztó pártpolitikai harc célkeresztjébe teszik a gyermekeket, mert nekik semmi sem szent, de tudják, hogy nekünk, polgároknak ők a legszentebbek. Ezen túl azonban azért sem gyermekvédelmi ez a népszavazási kezdeményezés, mert mostani bejelentése csak figyelemelterelést, egyáltalán a felvetése pedig kampánycélokat szolgál. Nem kíváncsiak a nép válaszára, mert hazug kérdéseket tesznek benne fel, nem nevezhetjük ezért népszavazásnak sem. Legfeljebb hozzátéve a propaganda jelzőt, amely egy fosztóképzővel ér fel.

Minden nap szavazunk a figyelmünkkel. Minden mondatunkban szavazunk a szóhasználatunkkal. Minden percünkben szavazunk arról, hogy engedünk-e a csüggedésnek, vagy keressük a reményt, hogy elfogadjuk-e a lehetetlenségeket valóságnak, vagy tiltakozunk a valóság erőszakos meggörbítése ellen. A tűréshatárunkat a kormány belül lépi újra és újra át, rajtunk múlik, építünk-e belül ellenük kerítést! Ez most egy történelmi pillanat arra, hogy végre visszavegyük az irányítást saját életünk fölött. Ne kezeljük demokrata miniszterelnökként a korrupt zsarnokot. Ne kezeljük politikai cselekvésként és közszolgálatként a propagandát, az uszítást és a figyelemelterelést. Ne kezeljük kereszténységként a gyűlöletkeltést.

Hatalmak buktatásával nem szabad a szavazásokig várni, mert ott az csak szentesül. A fejekben kell azt végigvinni most, akár 9 hónappal a választások előtt. Épp kilenc hónappal. A most megfogant elszánás kilenc hónap múlva elsöprő erejű döntést szülhet.