Emlékeink, reményeink

temető, halottak napja, mindenszentek
Dobos Zoltán / Alfahír

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Mindenszentek és halottak napja közelsége nem véletlen. Az elhunyt szeretteikre emlékezők halottak napján bizonyára azzal a reménységgel látogatják meg a családi sírokat, gyújtják meg az emlékezés mécseseit, hogy az eltávozottak már az örök üdvösségben vannak – ahogy ezt a katolikus egyház mindenszentekkor ünnepli.

Számomra a temetőlátogatás valahogy sosem egy kötelesség, egy időt és energiát felemésztő teher, hanem inkább egy lelki program volt. A temetőbejárat nyüzsgése, a virág- és koszorúárusok portékáinak kavalkádja csak pár méterig érződik, azt követően pedig azt felváltja az a megható csend és nyugalom, ami a

nyugodjék békében!

már-már klisészerű kondoleációjában megfogalmazódik.

És milyen felemelő, hogy halottak napját az európai kultúrkörben ősszel ünnepeljük! A természet elmúlása így vizuálisan, látványvilágában is illeszkedik az elhunytakra emlékezéshez. Nekem idén valahogy mintha még színpompásabbnak is tűnne az ősz: a temető erdejében, fasorai mellett elhaladva csodálkozom rá a sárgában-vörösben-bronzbarnában és ezek megszámlálhatatlan árnyalatában díszelgő növényzetre. Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek című verse tökéletesen visszaadja ezt a hangulatot.

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.

A temetőben állunk a sírnál. Némán, nézve a sírkövet, fejfát. Név és évszámok. De annál több. Minden névhez és évszámhoz kitörölhetetlen emlékek fűződnek. Az ilyenkor szokásos, gyermekkorban betanult ima csak mint a tenger hullámainak szinte észrevehetetlen, mégis méltóságteljes zúgása segít átélni az emlékezés pillanatait. Halottak napja emlékezését, melynek mélyén kimondva-kimondatlanul ott van mindenszentek reménysége is:

Az örök világosság fényeskedjék nekik!