Normális üzemmenetben - például, ha visszamegyünk a vasárnapi állapotra -, ha 510 forintért adta egy kút az üzemanyag literjét, azt nagy valószínűséggel valahol 480-490 forint környékén szerezhette be – árulta el az Alfahír kérdésére Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára.
Ebből pedig az is egyértelműen látható, hogy a kutak nyereségét szinte teljes mértékben elvonta a kormány árbefagyasztásról szóló rendelete, hiszen a 480 forintos literenkénti ár gyakorlatilag a beszerzési árat jelenti.
Kérdés, hogy mi lesz így a kutakkal, nem utolsó sorban pedig azzal a több ezer emberrel, akiket foglalkoztatnak – és akik fizetését ezekből a 20-30 forintokból gazdálkodták ki a gyakran franchise-rendszerben, kisvállalkozóként működő üzemeltetők.
A hatósági árszabás másik érdekes pontja, hogy most ugyanazt az árat kötelesek kiírni az autópályán működő kutak, mint a városiak. Márpedig a két modell fenntartása között komoly különbségek vannak.
Grád Ottó lapunknak ezt azzal példázta, hogy míg egy kis falusi kút egy műszakban van nyitva és csak néhány embert foglalkoztat, addig egy autópályásnak 0-24 órában nyitva kell lennie, nagyobb személyzettel, akiket ugye oda is kell szállítani, hiszen tömegközlekedés nincs, emellett fenn kell tartani a kötelező infrastruktúrát, így akár több hektár méretű kamionparkolókat, hozzájuk a vizesblokkokat, és még sorolhatnánk.
Éppen emiatt teljesen más költségelemek léteznek a különböző benzinkutaknál, ami nehezíti az árrések becslését is, de mindenképpen beláthatóvá válik az is, hogy normál piaci környezetben miért kerül többe az autópályán való tankolás. Mint általában, a kritikus helyzetekkel viszont így is a kisebb cégek birkóznak meg nehezebben.
A főtitkár azt mondta,
a hatósági ár bevezetésével főleg a kisebb töltőállomások között számos olyan van, ami már csak veszteséggel tudna nyitva lenni, és az üzemeltető most azon gondolkodik, hogy nem is tartja nyitva a kutat.
A kormány persze erre is készül: a szombat este megjelent részletszabályozások szerint az állam ellentételezés nélkül elveheti ideiglenesen az üzemeltetőtől azokat a benzinkutakat, ahol nem tartják be a szabályokat, vagy például bezárnak – így próbálják az ellátásbiztonságot garantálni.
Hogyan alakul ki az ár, amit fizetünk?
Grád Ottó segített nekünk eligazodni abban is, hogyan jönnek létre a benzinkutak árszabásai: az ellátási lánc ugye ott kezdődik, hogy a finomító beszerzi a kőolajat, feldolgozza, majd előállítja az üzemanyagot. Innen a nagykereskedelmi rendszer kiszállítja a kiskereskedőkhöz, akiknél az állampolgárok vásárolnak. A nagykereskedelmi ár azonban nem egy fix, klasszikus díjszabás, hanem magánjogi szerződésekben határozzák meg őket, és nem publikus adatok.
„Igazából most az a probléma, hogy a nagykereskedelmi ár továbbra is piaci alapú, ellenben a kiskereskedelmi árat a kormányrendelet az alap üzemanyagoknál 480 forintban maximalizálta.”
- fogalmazott a szakember.
Tehát attól függően alakul ki, hogy a kiskereskedő még esetleg kis nyereséggel, vagy nullszaldósan, netán már vesztességgel tudja értékesíteni az üzemanyagot, hogy kivel, milyen szerződéses jogviszonyban van, és milyen áron tud hozzájutni az üzemanyaghoz
– tette hozzá.
Az árak alakulása egyébként úgy néz ki, hogy általában a nagykereskedő helyezi szabad forgalomba az üzemanyagot, tehát ott már adókkal emelt az ár. Ezekről az adókról már írtunk korábban: az állam a jövedéki adóval, készletezési díjjal és a 27 százalékos áfával közel megduplázza az üzemanyagok árát, mire az egyáltalán eljutna a kutakra. Tehát legtöbb esetben már adózott termék kerül a kiskereskedőhöz, amire csak a saját kiskereskedelmi haszna kerül: ez az, ami nagyságrendileg 20-30 forint körül mozog literenként.
Grád Ottó rámutatott, eddig a kutak eldönthették azt is, hogy nagyobb árréssel kisebb mennyiséget adnak el, vagy pedig kisebb árréssel többet forgalmaznak. Ez egy normális piaci működés, és most ezt torpedózta meg a hatósági ár bevezetése az ellátási lánc kiskereskedelmi pontján.
A főtitkár szerint a szektort érintő következményeket ennyi idő alatt még nem lehetett felmérni, hiszen az elmúlt napokban mindenki a jogszabályok előírásaihoz próbált felkészülni technikai és műszaki oldalról, azonban reméli, hogy tényleges bezárásokra végül nem fog sor kerülni.
Nehéz elképzelni, hogy ez csak három hónapig tartson
Jelenleg talán a legfontosabb momentum, hogy az eddig ismert információk szerint a kormány nem akarja kárpótolni azokat a kereskedőket, akiktől legalább három hónapra elveszi a pénzt, pedig ez jelenthetne megoldást arra, hogy az állam úgy veszi magára a terheket, hogy közben nem csökkentett adót sem.
Ehelyett azonban látványosan élvezi a választási kampányelemmé formált árcsökkentés jótékony hatásait úgy, hogy közben arra egyetlen forintot sem szánt.
Itt jegyezzük meg: bár három hónapról szól az árbefagyasztás, nagyon nehéz elképzelni, hogy a kormány két hónappal az országgyűlési választások előtt (jövő februárban) hajlandó lesz megszüntetni a korlátozást, jelentősen, akár 30-40 forinttal megdrágítva az üzemanyagok literenkénti árát. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy legalább az áprilisi választásokig életben lesz a rendelet, kivéve, ha valami csoda történik a világpiacon, és maguktól bezuhannak az árak.
Fentiekből látható, hogy a kormány végtelenül kényelmes helyzetbe került: hosszadalmas ellenzéki, főleg jobbikos nyomásra meglépte ugyan az árbefagyasztást, de úgy, hogy közben nem a saját zsebébe nyúlt, hanem máséba, hiszen nem adót csökkentett, hanem profitot vett el. Az Orbán-kormánynak most az Európai Bizottsághoz kellene fordulnia, hogy tárgyaljon a jövedéki adó és az áfa csökkentéséről, mert való igaz, hogy azt önálló hatáskörben nem teheti meg. Ezek a tárgyalások azonban saját bevallásuk szerint sem haladnak, és ezúttal valamiért nem indítanak szabadságharcot Brüsszel ellen sem, pedig ha valamikor, most erre tényleg lenne morális alapjuk, hiszen végső soron azt kérné a magyar állam, hogy a saját adóit csökkenthesse. Úgy tűnik azonban, ez a szándék annyira nem heves.