Az OMSZ Időjárás-előrejelző Osztályának vezetője a szárazságról: akárhogy is, a helyzet elég ijesztő

Az OMSZ Időjárás-előrejelző Osztályának vezetője a szárazságról: akárhogy is, a helyzet elég ijesztő

A mai napon az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) közölte, hogy már nyolc vízügyi igazgatóság területén kellett első- illetve másodfokú készültséget elrendelni a tartósan vízhiányos időszak miatt. A szélsőségesen csapadékmentes időjárással kapcsolatban megkerestük Gaál Áron meteorológust, az Országos Meteorológiai Szolgálat Időjárás-előrejelző Osztályának vezetőjét, aki elárulta, hogy nem lepte meg, hogy több helyen is a készültség elrendelésére kényszerült az OVF.

Az OVF közleményében leírta, hogy közel 2,5 havi csapadékhiány alakult ki tavaly május óta, valamint március 93 százalékkal volt szárazabb a sokéves átlagnál. Egy laikus számára ezek ijesztő statisztikák, de mennyire drasztikusak ezek az adatok szakértői szemmel?

Valóban, az idei március extrém száraz, de sajnos az előtte lévő két hónapban sem volt sok csapadék. Ez súlyosbító körülmény, számszerűen az elmúlt 90 napban országszerte 50-80 mm-rel esett kevesebb eső a sokévi átlaghoz viszonyítva.

Akárhogy is, a helyzet elég ijesztő.

Mi okozza ezt a száraz időszakot?

A klimatológusok már sokszor, sok fórumon elmondták: a szélsőségek gyakoriságának növekedésével, illetve erősödésével kell számolni. Ez azt jelenti, hogy egy adott időjárási helyzet tartós fennállásának következtében extrém csapadékos – vagy ellenkezőleg: extrém száraz – időszakok alakulnak ki egy adott térségben, ráadásul ezek hirtelen tudják egymást váltani. De ez igaz a hőmérsékletre is: elképzelhető, hogy egy extrém meleg periódus tart két-három hónapig, majd utána következhet egy extrém hideg időszak – gondolok itt a tavalyi tavaszra, amikor meglepő módon az összes tavaszi hónap negatív anomáliát hozott hőmérsékleti szempontból, ráadásul hidegrekordok is születtek.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az év bármely szakaszában előfordulhatnak szélsőségek, egy-egy időszakban pedig akár állandósulhatnak is ezek.

Nemcsak a hazai, de a külföldön tapasztalt adatokat elnézve, sajnos azt kell mondanom, hogy a klimatológusoknak igazuk van, és bármilyen időszakban előfordulhatnak extrém esetek, ezt láthatjuk most is. Visszatérve a konkrét kérdésére, az idei március csapadékhiánya azzal a magas légnyomású képződménnyel van összefüggésben, ami tartósan alakította térségünk időjárását.

Ön egy korábbi interjújában nagyon pesszimistán állt a klímaváltozás kérdéséhez, úgy gondolja, hogy az emberiség nem fogja tudni megoldani a problémát?

Azóta sem lettem optimistább. Nem látom, nem érzékelem, hogy lenne erre bármilyen hajlandóság, vagy akarat. Illetve ha van is, abból nem sok valósul meg.

Egyén szintjén nem látok semmi változást az életünkben, még ha vannak is bizonyos intézkedések.

A klímaváltozás kérdése nem egyetlen ország, hanem az összes problémája, ezért a megoldások kialakításában a nagyhatalmak szerepe megkerülhetetlen.

Számíthatunk a közeljövőben akkora mennyiségű csapadékra, amely segít a kialakult helyzeten?

A csapadékhiány ezekben a napokban tetőzik – ha élhetek ilyen képzavarral –, szóval pár nap és szerencsére érkezik a csapadék. Ez azonban nem tudja megfelelően pótolni a kimaradt száraz hónapokat: mint már fentebb említettem, a sokévi átlaghoz képest az országban nagyságrendileg 50-80 milliliternyi csapadék hiányzik a földekről. Ez közel 3 hónapnyi csapadékmennyiség. A január, a február és a március ugyan nem tartozik legcsapadékosabb hónapok közé, de nagyon fontos lenne, hogy az ezekben a hónapokban hulló csapadék rendelkezésre álljon a vegetáció szempontjából.

Enyhíteni fog ezen az előttünk álló csapadékosabb periódus, de arról egyáltalán nincsen szó, hogy ez pótolná a hiányzó mennyiséget.

Legalább lesz egy kis áztató eső, ami nagyon fontos.

A civilek számára nyilvánvaló, hogy kevés a csapadék az elmúlt időszakban, azonban ön mint szakmabeli észrevesz más – akár a belföldi éghajlati változásokban, akár a nemzetközi színtéren megjelenő – anomáliákat, összefüggéseket?

Egy évtizeddel korábban azt éreztem, hogy nehéz azt megállapítani, hogy az adott szélsőség mennyire tekinthető a klímaváltozás egyértelmű jelének, hiszen lehet, hogy a tömegkommunikáció elterjedése előtt is voltak hasonlók, csak nem értesültünk róla szinte azonnal. Azóta viszont nincs a világnak olyan szeglete, ahol ha történik valami extrém időjárási jelenség, arról ne értesüljünk, így könnyebb felismerni a trendeket.

Az nyugodtan kijelenthető, hogy az utóbbi évtizedben Magyarországon a téli hónapok nem azokat az éghajlati viszonyokat produkálják, amire számítanánk, vagy ami esetleg a sokévi átlagból következne.

Visszagondolva az elmúlt 5 évre, akkor pedig már inkább arról van szó, hogy amikor voltak is hidegebb periódusok, azok is inkább a tavaszi hónapokra voltak jellemzőek.

Ez azt jelenti, hogy arra kell készülnünk, hogy elcsúsznak az évszakok az általunk megszokottakhoz képest?

Jó kérdés, de akkor én is kérdeznék: idén februárban dőlt meg melegrekord, majd márciusban épp csak pár tizedfokon múlt, hogy nem született új hidegrekord.

Akkor most mi csúszik és hova?

Régen is előfordultak hasonlók, a probléma azonban az, hogy gyakrabban fordulnak elő rekorddőlések, az utóbbi években több a meleg-, mint a hidegrekord. Szerintem nem megfelelő az „eltolódnak az évszakok” kifejezés. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy-egy évszakban találkozhatunk a szomszédos évszakok időjárásával – télen például őszies és tavaszias, tavasszal télies és nyárias idővel.