„Nick Thorpe vagyok a BBC-től. Bátorítani akarom a miniszterelnököt, hogy nem kell félni a független és nemzetközi médiától, és ha esetleg több interjút adna nekünk, akkor nem kellene templomok előtt, kórházfolyosón, határátkelőhelyen, kávézóban várni, amiért nagyon hálás lennék. És talán azt a bizonyos hungarofóbiát, ami létezik a világon, esetleg csökkenteni lehetne több lehetőséggel és személyes interjúkkal. Én személyesen 14 éve várok egy interjúra.” A mondatok tavaly karácsony előtt hangoztak el egy olyan kormányinfón, amely azon ritka események közé tartozott, amikor Orbán Viktor is jelen volt, hogy nem csak kormánypárti újságírók kérdéseire válaszoljon.
A Magyarországon 35 éve újságíróként dolgozó Thorpe-ot személyesen is jól ismerő miniszterelnök így fogalmazott válaszában: „Interjúkat szívesen adok, ha lesz mondandóm. Csak azért, hogy revolver-újságírói kérdésekre válaszoljak, és így töltsem a napomat, értse meg, hogy ez nem olyan vonzó ajánlat számomra. Amikor úgy látom, hogy van értelmes, valódi konzultációs interjúlehetőség, ahol arra kíváncsiak, hogy mit gondolunk dolgokról, és nem a hogyan szúrjuk a bika hátába a pikát, és rázzuk előtte a vörös vásznat. Szóval, ehhez talán megérti, hogyha az én munkám mellett talán nem érdemes időt fordítanom. De ha van értelmes konzultációra és interjúra lehetőség, én sosem zárkózom el.”
Orbán Viktor válaszáról a BBC tudósítója nem sokkal később a Telexnek beszélt. A „revolver-újságíró” kifejezést nem találta idevalónak, mert az újságírónak az a dolga, hogy számonkérje a mindenkori kormányt. E tekintetben nincs különbség a közszolgálati médiánál dolgozó vagy más újságíró között. Azt Nick Thorpe nem tartja meglepetésnek, hogy mivel Magyarországon gyenge az ellenzék, ezért minden komoly kérdést, amit a sajtó föltesz kormányzati szereplőknek, azt ellenzéki párti magatartásaként értékel a hatalom, mert ez valójában félreértés. A sajtónak dolga kérdezni, ami nem jelenti azt, hogy ezt valamilyen párt nevében teszi. A kormánytól független és az objektivitásra törekvő sajtónak fontos, ha minél több lehetőséget kap, ha komoly kérdéseket föltehet döntéshozóknak. Szerinte annak a politikusok is örülnek, ha nemcsak sehová sem vezető, propaganda ízű kérdéseket kapnak, s ez Orbán Viktorra is igaz. Annak okáról, hogy ennek ellenére miért nem ad interjút a kormánytól független sajtónak a miniszterelnök, Thorpe azt válaszolta, hogy a világon máshol is megfigyelhető ez sajnálatos kommunikációs stratégia, és nemcsak a jobboldalon. Eszerint akkor ad interjút a kormányfő vagy csapatának tagjai, ha valamilyen üzenetet akarnak eljuttatni a nyilvánosságnak. Ehhez pedig a kommunikációs gépezet kiválasztja azt a médiát, amelyiknek ezt az üzenetet interjú formájában el akarja mondani. A kormánytól független vagy a nemzetközi újságírók ilyenkor azt érzik, hogy eszközként használják őket. „Nagyon sajnálom, hogy így van, mert ebből nem lesznek jobban informáltak a szavazó polgárok, ettől nem lesz boldogabb vagy csendesebb egy társadalom. Az ilyen politikai kommunikáció mindenhol feszültségekhez és konfliktusokhoz, a társadalomhoz polarizáltságához vezet.”
A napokban aztán hosszú beszélgetés jelent meg Orbán Viktorral a Weltwoche nevű svájci lapban. Az interjút a főszerkesztő, Roger Köppel készítette, aki a fideszes elit utánpótlásának képzését tengernyi közpénzből ellátó Mathias Corvinus Collegium meghívására jött Budapestre, ahol előadást tartott. Roger Köppel nemcsak a lapját vezeti, de politikus is, a Svájci Néppárt parlamenti képviselője, ami mindenképpen fölvet kérdéseket a Weltwoche hitelességéről. Az interjú magyarul a miniszterelnök oldalán olvasható, és nem igazán okoz izgalmat vagy meglepetést. „Revolver-újságírás” helyett általános és semmitmondó kérdésekben és válaszokban az unalomig ismert témák kerülnek elő, körülbelül abban a stílusban, ahogyan a magyar közszolgálati média is készíti az interjúit.
A BBC-s Nick Thorpe-hoz hasonlóan Roger Köppelről is lehet találni információkat, milyen hozzáállással készül az interjúra Orbán Viktorral. Az esemény előtt podcast adásban mondta el lapjának, a Weltwoche olvasóinak és hallgatóinak, hogyan gondolkodik a magyar miniszterelnökről. Márpedig, ha ezzel az útravalóval ugrott neki az interjúnak, nem csoda, hogy „nem jött ki több a csövön”. A podcast adást a Mandiner ismertette lelkesen. „A dicsőséges magyarokról” fog beszélni ezen a „történelemtől súlyos helyen” – indította el Roger Köppel az epizódot. Szerinte „Orbán Viktor tüske az eurokraták, technokraták, íróasztal-molyok és irodai tudósok húsában”, a magyarok pedig „számomra lenyűgöző, kínok próbálta nép, hasonló a svájciakhoz: feltűnési viszketeg, nehezen nevelhető, reménytelenül szabadságorientált”. Emellett úgy látja, a magyarok ma lakmuszpapír is az európai közvéleményben: „mondd meg, mit gondolsz a magyarokról, és megmondom, ki vagy”. Az országgal kapcsolatos benyomásait Köppel úgy összegezte, „nagyon impozáns, ahogy Magyarország az elmúlt körülbelül 15 évben gazdaságilag fejlődött”. Úgy látja, „ez bizonyosan a jelenlegi Orbán-kormány érdeme is, amelyet a sajtóból érkező brekegések és szirénhangok ellenére is kétharmadokkal tart meg az ország”. Később úgy fogalmaz, „a magyarok az élet valóságában, nem pedig tobzódásban élnek, ezért aggódnak a civilizációnk, jogállamunk, kultúránk alapjai miatt, és ezért a legszörnyűbb módon kiáltják ki őket ördögnek, támadják őket Nyugatról”.
Ő azonban úgy látja, „a magyarok a jelenben az európai civilizáció tartóoszlopai, és legelöl áll igencsak széles mellel előharcosuk, Tell Vilmosuk, Orbán Viktor”, akivel interjút is fog készíteni. Orbánt Köppel „a jelen egyik legérdekesebb politikusának” tartja, aki „ebben a harci dübörgésben, harci zajban a common sense, a józan paraszti ész álláspontját próbálja a magasba tartani”. Köppel jelzi, hogy Orbánt ezért „Putyin csizmahúzó szolgájának” tartják, miközben „sértés a magyarokat azzal vádolni, hogy pont ők, akik ennyit szenvedtek az oroszok alatt, tartanának az oroszoknak bakot”, s „Orbánt azzal vádolni, hogy bűnös szimpátiával, térden állva, háborús közeledéssel viseltetne Oroszország iránt – ez sértés, tiszteletlenség, ilyet nem kellene csinálni, így elsősorban olyan emberek fogalmaznak, akiknek lövésük sincs a magyar történelemről”. A történetből világosan látszik, hogy miért sikerült a Weltwoche-nak az, amire a BBC 14 éve hiába vár: interjút készíteni Orbán Viktorral.