A FIFO és LIFO készletkezelési alapelvek előnyei és hátrányai (x)

A FIFO és LIFO készletkezelési alapelvek előnyei és hátrányai (x)

A két leggyakoribb készletkezelési alapelv a FIFO és a LIFO. Előbbi során a korábban beérkezett termékek kerülnek először értékesítésre, míg utóbbi esetén a legutóbb beszerzettek. Bár vannak további változatok is, ezek a legelterjedtebbek, így ebben a cikkünkben azt fogjuk megnézni, hogy ennek a két típusnak mik az előnyei és a hátrányai.

A FIFO készletkezelési alapelv

Egy jó készletnyilvántartó program támogatja a különböző alapelveket. Például a FIFO esetén arról van szó, hogy a beérkező újabb termékeknek a sorban a régiek mögé kell kerülniük, hogy a korábbiakat tudjuk először értékesíteni.

Természetesen itt nagyon fontos lesz, hogy rendszeresen tudjunk eladni. Előfeltétele még ennek az alapelvnek, hogy ne egybe csomagolva, hanem termékenként, egyenként legyen minden elraktározva. Ugyanennyire lényeges a megfelelő dokumentáció is, azaz a beszerzések és eladások megfelelő azonosíthatósága, hogy biztos a megfelelő készletek kerüljenek eladásra.

A FIFO előnyei

Egyrészt valósághű árakat kapunk, mivel a korábban beszerzett termékek jellemzően kevésbé értékesek. Másrészt pedig ez a módszer kiváló megoldást jelent a szavatossági idő lejárta ellen. Mivel mindig a legrégebben bevételezett (így vélhetően legközelebbi lejárattal bíró) készlet kerül eladásra, így megfelelően gyors értékesítés mellett nem lesznek lejárt darabok.

A FIFO hátrányai

Magasabbak lehetnek az adóterhek, mert így a korábbi, alacsonyabb árak kerülnek rögzítésre. Emellett a profit is kevesebb lehet vele, mivel nem adjuk el a magasabb árakat rögzítő, frissebb készleteket.

A LIFO készletkezelési alapelv

A LIFO és FIFO elv között az értékesítési sorrendben van a különbség. Előbbinél ugyanis a frissen beérkezett áruk kerülnek először eladásra. Ez segít megelőzni a lejárt termékek problémáját, viszont az adóterhek magasabbak lesznek, mivel a magasabb árakat rögzítő, frissebb készletek lesznek értékesítve.

Egy LIFO példa

Egy tetszőleges, lejárattal rendelkező termékeket értékesítő cég folyamatosan beszerzi a gyártótól az árut. Januárban 100 csomaggal 80 Ft-ért darabját, februárban további 100 csomaggal 90 Ft/db áron. A LIFO elve szerint először az utóbbi, februárban megvásárolt 100 csomag kerül értékesítésre 90 Ft-os áron.

Így eladhatóak először a friss termékek, de ez nem tükrözi a valós eladási árakat, mivel az olcsóbban beszerzett, régebbi készlet sosem kerül értékesítésre.

Mindkét alapelv alkalmazásához kell egy jó szoftver

Ahhoz, hogy hiba nélkül, hatékonyan lehessen alkalmazni bármelyik alapelvet, egy egyszerűen kezelhető, pontos nyomon követést biztosító, a folyamatos raktározást elősegítő szoftverre van szükség.

A megfelelő programmal támogatva a FIFO elv szerint értékesíthetőek a legrégebben beszerzett termékek, vagy akár a LIFO szerint a legújabbak. Sőt, ennél még többre is képes, így érdemes jól megválasztani mit is használunk, mert a hatékonyságunk, a gyorsaságunk, és végül természetesen a profitunk múlhat rajta!