A pacsirta első éneke

A keresztény hagyomány megünnepli Zsuzsanna asszony napját, akinek történetét Dániel próféta könyvében olvashatjuk. A próféta neve nemcsak az ószövetségi iratokban tűnik fel, hanem már korábban megjelent az egyik közel-keleti bronzkori hurrita népnél, az ugaritiaknál. Ott Dániel nem más, mint a bölcsesség istene, aki védi az özvegyeket és az árvákat. Valószínűleg, egy ilyen ősi, lovas néphez köthető történet került bele az ószövetségi könyvek közé. A bibliai történet úgy szól, a Bábelben, Nimród egykori központjában élő istenfélő asszonyt, Zsuzsannát két korrupt bíró ártatlanul megvádolt, mert nem volt hajlandó velük házasságtörést elkövetni. A bíróság először az asszonyt ítélte halálra, ekkor jelent meg Dániel, aki bebizonyította az asszony ártatlanságát. A magyar néphagyomány az ókori történetet kicsit átalakította, hazánkban már az a hiedelem élt, hogy Zsuzsanna, a csángó Susan a gyümölcsfák védelmezője. Nem kizárt, hogy a régi táltoshitben szereplő fakultuszt vetítették bele ebbe a történetbe. 

Zsuzsanna naphoz fontos népi időjárási megfigyelések kötődnek. Ezen a napon a falusi gazdák már alig várták, hogy megszólaljon a pacsirta, mert az a tavasz közeledtét jelzi. Megfigyelték, hogyan repül az énekes madár, a tavasz hírnöke, ha alacsonyan szállt, akkor még hideg idő következett, de ha magasan szállt, akkor az a jó idő közeledtét jelzi. A Tápió-menti szentmártonkátaiak szerint, ha nem szólal meg a pacsirta, akkor befagyott a szája, vagyis a hideg téli idő még tovább tart. A Bács megyei Topolyán kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért. Jó idő esetén megindultak az első kinti munkálatok a házi gazdaságok körül, elkezdték a trágyát széthordani és megkezdték a szántó-vető munkák előkészületeit.