Mielőtt továbblapoznánk, gyorsan szögezzük le, ne a Született feleségekből ismert Lila Akác köz torz alakjait képzeljük magunk elé, sokkal inkább Lois Lowry zseniális regénye, Az emlékek őre világa elevenedik meg ebből az interjúból: ahol a család nem anyából és apából áll, hanem csak szülőtársakból, akik minden érzelem nélkül, pusztán a fajfenntartás végett vállalnak gyereket.
Ám ez most nem fikció, hanem tényleg a "szép új világ".
Képzeljék el, hogy többé egyáltalán nem kell bajlódni a párkapcsolatunkkal, mégis könnyűszerrel találhatunk egy olyan személyt, akivel aztán utódokat nemzhetünk. Ehhez csak annyi kell, hogy regisztráljunk egy honlapon, és máris kedvünkre válogathatunk a jelöltek között, nemtől, fajtól, szexuális orientációtól függetlenül. Nem szükséges különösebb érzelmi állapotot megélni, sem pedig bajlódni a családalapítás, az összehangolódás okozta esetleges összezördülésekkel. Csak hátradőlünk kényelmesen, és kattintunk.
A történet szerint így tett az amerikai Dawn Pieke is, és nem sokkal később már személyesen is találkozott a kiválasztott apajelöltjével, az Ausztráliában élő homoszexuális Fabian Blue-val, ugyanis csakúgy, mint a szingli életet élő amerikai nő, a meleg ausztrál férfi is gyereket akart. Természetesen lett nekik, még ha mesterséges megtermékenyítés útján is.
A dologban ugyanakkor az a megdöbbentő, hogy ez a fajta viszony egyáltalán nem számít már különlegesnek az Egyesült Államokban. Az alternatív család (co-parenting, parenting partnership) szülőtárs választása egyre elfogadottabbá válik, több világhálós portál is segít abban, hogy ezek az emberek megtalálják a kívánt szaporulathoz a megfelelő gazdatestet. Ha egy kicsit fejlődik a módszer, még DNS mintával is gazdagíthatnák a szolgáltatást, és akkor még konkrétabban lehetne szűkíteni a kört (pl.: van már egy fekete fiam, most szeretnék egy fehér, kissé molett szőke nőtöl egy kislányt; vagy leszbikus nő keresi vörös hajú leszbikus társát, aki kihordaná neki a kisfiát).
Hogy nem a levegőbe beszélünk, arra bizonyíték Rachel Hope Family by Choice: Platonic Partnered Parenting című könyvéből egy részlet, amiből kiderül, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, mielőtt a szülőjelölttel összehozzuk a megtermékenyítést.
Idegen partner választása előtt érdemes számba venni, hogy ki jöhet szóba az ismeretségi körből. A legfontosabb az, hogy két ember hasonlóan gondolkodjon a meghatározó dolgokról.
Időben át kell beszélni az olyan lényeges dolgokat, mint a politikai hovatartozás vagy a hit kérdése. Az első partnerem agnosztikus volt, én azonban hívő vagyok. De egyetértettünk abban, hogy jó a gyereknek, ha különböző nézetekkel rendelkező szülei vannak.
Az ismerkedés után nem árt felkeresni egy ügyvédet és szerződést írni. A papírt a megtermékenyítés előtt érdemes aláírni, hogy a vállalások már azelőtt tisztán le legyenek fektetve, mielőtt a pár belevágna a dologba. Érdemes előre megállapodni, hogy a szülők milyen arányban fedezik a költségeket a jövőben. Lehet, hogy míg az egyik szülő állami iskolába járatná a gyerekét, a másik magániskolába. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi az, amit megengedhetnek maguknak.
Nem kell egy háztartásban élni, de fontos, hogy közel lakjanak egymáshoz a szülők. Egy gyereknek folytonosságra és mindkét szülő jelenlétére szüksége van.
Lassan tényleg az az ember érzése, hogy eljutottunk a végkifejletig. Az irodalmi élményeinkből megismert utópia, amely az emberekből végérvényesen kitépi azt a fajta gondoskodást, felelősséget és gyengédséget, amely a családok életének szövetét kell hogy összetartsa, és ami végül is megkülönböztet minket az állatvilágtól, most kezdi átvenni a társadalmunk felett az irányítást.
Közel lehet az összeomlás, mert tényleg nehéz elképzelni, hogy ezután még milyen támadás érheti az emberi fajt.
S vajon mikor fogjuk kimondani végre, hogy ezt már ne. Vagy megvárjuk, míg mi is a falanszter polgárai leszünk?