Az esemény exkluzivitását az adja igazán, hogy az alkotó nem más volt, mint a fideszes Bánki Erik. A kormánypárti honatya az országgyűlési képviselők fizetésémelése kapcsán mondta el vakmerő szabadversét, amely így hangzott:
"nézzük végig az egész társadalmat: (..) az átlagbérek több mint ötven százalékkal nőttek. (...)A pedagógusok bére több mint ötven százalékkal nőtt, az egészségügyi dolgozók bére pedig több mint hatvan százalékkal fog. Az utolsó szektor maradt a képviselők fizetése. 16,5 százalékkal nő a képviselők bére, nem lehet nem mértéktartónak nevezni. Hiszen ahogy a társadalom összes többi részének, úgy a képviselőknek is jár a gazdasági teljesítménnyel arányos emelés".
Igen, ezt mondta szép, tenderkék öltönyében a parlament Gazdasági bizottságának elnöke. Annak a testületnek, amely kijelölte letelepedési kötvénybizniszben részt vevő Fidesz-közeli cégeket. Amelyek
aztán több mint 150 milliárd forintot zsebeltek be az ügyleten, miközben a magyar állam 17,5 milliárdot bukott.
S közben az a kormány, amely a Brüsszel által szorgalmazott 1300 migráns beengedése elleni harcra építette egész kampányát, és kétharmados győzelmét,
nagyjából 20 ezer bevándorlót eresztett rá az országra.
A hazaárulás tankönyvi esete: 900 ezer forinttal támogatott az állam minden kötvényes migránst
A speciális állampapírból az első sorozatot 2013. június 19-én bocsátották ki, az utolsót 2017. július 12-én. Bevezetését annak idején azzal indokolták, hogy ily módon a piaci körülményeknél kedvezőbb feltételekkel finanszírozható az államadósság. Ehhez képest a most született összegzésből világosan kiderül:
Aztán ennek az irtózatos mértékű rablásnak és orbitális hazugságnak az egyik kulcsembere beül annak a tévének a stúdiójába, amelyet a rablott pénzből működtetnek, hogy a hazugságaikat visszhangozza,
és belemondja az egész ország pofájába, hogy kussoljunk, mert már kurva jól élünk, és most már igazán neki is jár a fizetésemelés.
Szóval tényleg az a helyzet, hogy Bánki Erik vagy egy valóságérzékének maradékát is végképp elvesztett tébolyult, vagy a 21. század legnagyobb élő posztmodern művésze. Számunkra lényegében mindegy is: azt az egyszerre nevetséges, gyomorforgató és ijesztő tárlatot, amivé a hazánkat tették, úgyis nekünk kell nézni. És a belépőjegyet is mi fizetjük.