Még a rendőrségi razzia előtt sikerült beszélgetni néhány bevándorlóval, akik többnyire Afganisztánból jöttek, de akadt, aki pl. Pakisztánból érkezett. Közel sem annyira elveszettek, annak ellenére, hogy milyen távolra kerültek hazájuktól. A bevándorlók jól szervezett csoportokat alkotnak, akik folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és vélhetően az embercsempészekkel is. Nem véletlenül látni, hogy egyeseknek szinte állandóan a fülére van tapadva a telefon. Folyamatos az információáramlás. Ha valahol megjelennek a hatóság emberei, azonnal megindul a riadólánc. De ugyanígy továbbadják egymásnak az induló vonatokkal kapcsolatos információkat, ebben egyébként a menekülteket támogató szervezetek aktivistái is a segítségükre vannak.
A csütörtöki rendőrségi razzia előtt a Keleti pályaudvar aluljárója - Fotó: Béli Balázs
„Ha lesz munkám, jönnek utánam ők is később”
A bevándorlók szűkszavúak, nehezen nyílnak meg. Persze az is igaz, hogy kevesen beszélnek angolul. Akadt olyan is, akinek meg engedélyt kellett kérnie telefonon „valakitől”, hogy válaszolhasson pár kérdésre. Arról azonban többnyire egyik megkérdezett bevándorló sem szeret beszélni, hogy ki vagy kik segítettek nekik idáig eljutni, honnan van a telefonjuk, honnan van a pénzük. Egy 15 éves afgán fiú azt mesélte: őt a családja küldte megtakarított pénzükkel, hogy Németországba menjen dolgozni.
„A családom küldött. Itt mindenkit a családja küld otthonról. Egy ember jön minden családból. Otthon nem jó a helyzet, nincs munka, háborúk vannak. Mi azért jövünk, hogy munkát találjunk”
- mondta a fiú. „Ha lesz munkám, jönnek utánam ők is később” - tette hozzá.
Mint kiderült, még rajta kívül tizenegyen vannak a családban, de ez az általános családmodell Afganisztánban. „És itt mindenki egy-egy családból jött” - mutatott körbe a társaira. Arra a kérdésre, hogy akkor ez azt jelenti, hogy még tizenegyszer ennyi ember szeretne Afganisztánból Európába jönni, azt felelte mosolyogva: „Igen. Ha Allah is úgy akarja.”
Arra már nem nagyon tudott válaszolni, hogy pontosan mit is szeretne dolgozni Németországban. Bár iskolai végzettsége, szakmai képzettsége nincs, társaihoz képest annyi előnye azért van, hogy folyékonyan beszéli az angolt. Úgymond B-terve sincs, ha nem sikerül munkát találnia, a pénze pedig csak az utazásra elég, igaz, azt szintén nem tudta megmondani, hogyan fog eljutni Németországba.
Emberdzsungelen kell átvágni - Fotó: Béli Balázs
Jellemző hozzáállás ez a bevándorlók között. Az elsődleges cél mindenkinél, hogy eljussanak valamelyik nyugat-európai országba. Munkát szeretnének, de a nagy részüknek semmilyen végzettsége, szakmája sincs, ráadásul nem beszélnek nyelveket. Aligha van esélyük arra, hogy a nyomort normális életre váltsák. Mégis meggyőződésük, hogy az áhított célországban majd minden jobb lesz. Ez csak annyiban lehet igaz, hogy a háborús állapotokat legalább maguk mögött hagyják.
Akadt viszont olyan is, aki állítása szerint nem menekül semmi elől sem, még csak meghatározott célja sincsen. Egy 30 körüli pakisztáni férfi, széles mosollyal az arcán, elnyúlva egy kartonpapíron azt bizonygatta, hogy ő valójában csak utazgat. Vannak papírjai és hetente vált országot, sok barátja van mindenhol, ezért nincs konkrét úti célja. Hogy az utazásokra honnan van pénze (hiszen nem dolgozik), csak annyit mondott, a barátai segítenek neki...
Félelem a betegségektől és a fertőzésektől
A bevándorlók szerint a magyarok barátságosak és segítőkészek, a menekülteket támogató szervezetek önkéntesei pedig naponta látják el őket vízzel, élelmiszerrel és információval. Nélkülük minden bizonnyal sokkal kaotikusabb lenne a helyzet.
Utazási útmutató a menekülttáborokhoz és állomásokhoz - Fotó: Nehéz Gergely
Az utca embere észrevehetően próbál nem tudomást venni az aluljárókba zsúfolódott embertömegekről. A higiéniai lehetőségek hiánya miatt az orrfacsaró bűz néha elviselhetetlen, a közlekedők leszegett fejjel igyekeznek minél előbb átvágni az emberdzsungelen. Sokan tartanak a betegségektől, fertőzésektől, amiket a bevándorlók terjeszthetnek. A félelem nem alaptalan, kedden késő este ötvenhat bevándorlót vittek kórházba fertőzés miatt a Nyugati pályaudvarról. Miközben egy afganisztáni utazás előtt javasolt lenne pl. a hastífusz, a hepatitis A, a hepatitis B elleni védőoltás, addig az onnan érkező emberek semmilyen egészségügyi vizsgálaton nem esnek át, tehát bármilyen betegséget magukkal hozhatnak.
„Én megértem, hogy nem akarnak ott élni, ahonnan eljöttek. Sajnálom is őket... De egyszerűen félelmetes, ahogy az aluljárók kinéznek. Komolyan fél az ember, főleg esténként, egyedül átsétálni. Azt sem mondja senki, hogy nem fertőzésveszélyes, ahogy így itt élnek a földön a koszban”
- panaszkodott egy középkorú nő, aki minden nap a Keleti pályaudvar érintésével utazik munkába.
A csütörtöki razzia után kezdenek visszatérni a bevándorlók az aluljárókba - Fotó: Nehéz Gergely
Láthatóan sem a kormánynak, sem a hatóságoknak nincs megoldást nyújtó koncepciója arra, hogyan lehetne gátat szabni a határon átömlő emberáradatnak, de arra sem, mit lehetne kezdeni a Budapest belvárosának köztereit, aluljáróit, pályaudvarait ellepő bevándorló tömegekkel. Pedig a nyár végével, az ősz érkezésével és a tél közeledtével csak sokasodni fognak a problémák. Mert mi lesz akkor majd, ha megérkezik a fagy, ha beköszönt az influenzaszezon? Nem megoldott a bevándorlók elhelyezése, élelmezése és egészségügyi vizsgálata sem, ráadásul egyelőre a számok tükrében úgy tűnik, hogy nem csillapodik, hanem épp ellenkezőleg, fokozódik a migráció. A naponta több száz helyett, már közel kétezren lépik át illegálisan a magyar-szerb határt.