"Végre egy olyan kérdésről beszélünk Kelet-Közép-Európában, ami nem elválaszt, hanem összeköt"

Páros interjúnk Vona Gáborral és Gyöngyösi Mártonnal a bérunióról.

Hogyan értékelik a szófiai megbeszélést, a várakozásaiknak megfelelően alakult az egyeztetés?

Vona Gábor: Rövid, de eredményes látogatás volt. Bár mindegyik külföldi megbeszélésünkkel elégedettek lehetünk, szerintem a mostani volt az egyik legsikeresebb, abban az értelemben, hogy a bolgár partnereink nagyon hasonlóan látják a béruniós polgári kezdeményezésben rejlő lehetőségeket, mint mi. Az is látszik, hogy nagyon komolyan veszik a közös munkát, hiszen a tárgyaláson jelen volt a VMRO egyik országgyűlési képviselője, a párt EP-képviselője és az ifjúsági szervezetük vezetője, tehát minden szinten képviseltették magukat.

"Úgyhogy én nagyon jónak érzem a bulgáriai lehetőségeinket, már csak azért is, mert szövetségesünk a jelenlegi kormánykoalíció tagja, a párt elnöke pedig az ország honvédelmi minisztere."

Gyöngyösi Márton: A találkozón már gyakorlati teendőkről is szó esett, elsősorban arról, hogy az elkövetkezendő hetekben-hónapokban hogyan készítsük elő az aláírásgyűjtést. Ezzel kapcsolatban már konkrét dátumok is elhangzottak, illetve a partnereink részéről az az igény is fölmerült, hogy szeptember elején Bulgáriában is egy nagyszabású kampánynyitón, a Jobbikkal közösen indítsák útjára az akciót.

Ha már a konkrét dátumoknál tartunk, szó volt arról, hogy Magyarországon augusztus 20-án indulna a papíralapú aláírásgyűjtés. Miért pont ezt a napot választották?

V. G.: Ez egy szimbolikus dátum, hiszen egy nemzeti ünnepről, az ország egyik legfontosabb napjáról van szó, amihez szerintem méltó a bérunió ügye. Augusztus 20-nak rendkívül sokrétű jelentése van, ekkor ünnepeljük az államalapítást, Szent Istvánt és Magyarország fennállását, illetve megmaradását is, a mi kezdeményezésünk egyik lényege is. De a bérunió ügye ennél többről is szól:

"Arról, hogy a magyar és a kelet-közép-európai emberek megmaradhassanak a szülőföldjükön és itthon is boldogulhassanak."

Ha valaki el akar vándorolni, az vándorolhasson el, de ez ne egzisztenciális nyomásból eredő kényszer, hanem egy szabadságjog legyen.

Összességében mennyire elégedettek a kezdeményezés jelenlegi állásával, jól halad a bérunió ügye? Hogy értékelnék a külföldi partnerekkel végzett közös munkát?

V. G.: Úgy gondolom, hogy a bérunió eddig egy sikertörténet: 2016. december 18-án jelentettem be a célunkat, 2017. március 14-én létrejött a polgári bizottság, májusban pedig az Európai Bizottság már be is fogadta a kezdeményezést, a közeljövőben elindul az elektronikus, augusztus 20-tól pedig a papíralapú aláírásgyűjtés.

Nem hétmérföldes csizmákkal, de a lehetőségeinkhez képest szépen haladunk a megvalósulás felé.

"De nem csak a külföldi partnereink megléte tölt el nagy optimizmussal, hanem, hogy Magyarországon is egyre több szakszervezetet és civil szervezetet tudunk az ügy mögé állítani."

Az egész kezdeményezést egy lavinához hasonlítanám:

"Egy kis hógolyóval indult, mára pedig egyre elsöprőbb erővel halad a siker felé, ami reményeim szerint jövőre be is teljesedik."

Gy. M.: Történelmi siker és igazi mérföldkő, hogy az Európai Bizottság májusban befogadta a kezdeményezést, hiszen ezzel nem csak azt mondták ki, hogy jogilag-formailag helytálló a beadványunk, de tartalmilag és célkitűzéseit tekintve is legitim problémafelvetésről van szó. Azóta egymás után gördítjük el a technikai akadályokat az útból - ez a különféle adatvédelmi szabályoknak való megfelelést, az informatikai rendszer kiépítését, a partnereinkkel a kampány felépítéséről való egyeztetéseket és az aláírásgyűjtés megszervezését jelenti -, de nyilvánvaló volt, hogy a nyára a felkészülés időszaka lesz.

"Én úgy látom, hogy pontosan ott tartunk, ahol tartanunk kell ebben a projektben: az online aláírásgyűjtés hamarosan elkezdődhet, augusztus 20-ra pedig minden készen áll majd, hogy elindítsuk a papíralapú gyűjtést."

Az egyik legkomolyabb sikerünknek azt tartom, hogy el tudtunk indítani egy széles társadalmi párbeszédet a bérunióról, ami szintén célunk volt. Az is helyes, hogy alkalmanként kérdések, vagy kritikák merülnek föl a koncepcióval kapcsolatban:

"Nincs tökéletes kezdeményezés, de van egy jó és nemes cél, amiért küzdünk, és nagyon örülünk annak, hogy szakértőket, szakszervezeteket, politikusokat és civil szervezeteket is sikerült megszólaltatnunk a bérfelzárkóztatás kapcsán."

V. G.: A kezdeményezés léte már önmagában elérte, hogy a téma megkerülhetetlenné váljon, ráadásul minden korábbinál érthetőbb formában: eddig dühöngött a munkavállaló, a szakszervezet, a vállalkozó, a politika, a szétszakított családok, ahonnan valaki nyugatra kényszerült, de ezek egymástól távoli tüzek voltak, amik nem értek össze.

"Most végre van egy artikulált, és az Európai Bizottság által is legitimált kezdeményezés, ahol ezek negatívból pozitív, cselekvő energiákká válhatnak."

Nem kergetünk illúziókat: Szerintünk is kemény és hosszú lesz a küzdelem, de végre felcsillant a remény, elindult valami, ami mögé föl lehet sorakozni.

"Hogy ez mennyire lesz elég, azon múlik, hányan állnak mellénk."

Eddig minden akadályt sikerrel vettünk, és az idő mindig minket igazolt, ezért is vagyunk bizakodók.

A projekt kapcsán eddig elért eredmények hogyan alakították a Jobbik nemzetközi megítélését?

Gy. M.: Szerintem a kezdeményezés nagyon pozitívan hatott a Jobbik nemzetközi megítélésére, hiszen amikor hozzáláttunk a szövetségesek kereséséhez, nagyon sok szkeptikus hanggal találkoztunk:

"Többen megfogalmazták azt a kritikát, hogy elszigetelt párt vagyunk, ami képtelen lesz egy nemzetközi szövetséget kiépíteni a kezdeményezés támogatására."

Ennek ellenére rekord idő, két hónap alatt sikerült a Baltikumtól a Balkánig másik hét, kelet-közép-európai tagállamot felsorakoztatnunk a bérunió ügye mögé. Ráadásul ez egy nagyon heterogén közösség:

"Nem csak ellenzéki, de kormányalkotó politikai erőket, szakszervezeteket és civileket is sikerült integrálni az együttműködésbe."

Emellett az Európai Parlamentben is elkezdtük keresni azokat a szövetségeseket, akik fel tudják vállalni ezt az ügyet, és szerintem nagyon jól haladunk az építkezéssel.

"Fontos kiemelni, hogy végre egy olyan kérdésről beszélünk Kelet-Közép-Európában, ami mindenkit érint, és nem elválaszt, hanem összeköt. Ebből is látszik a kezdeményezés hídépítő szerepe a régióban."

Az is fontos cél volt, hogy úgy korrigáljuk az EU több évtizedes, hibás működését, hogy annak Kelet-Közép-Európa és az itteni nemzetállamok a nyertesei legyenek, és ezáltal az unió is egy mindenki által elfogadható közösséggé váljon. Ezért kedvező ez a történelmi pillanat, hiszen Brüsszelben épp párbeszéd zajlik az EU jövőjéről, de a régiónk is olyan helyzetben van, hogy újradefiniálhatja önmagát, a kontinens életében betöltött szerepét, és egységbe kovácsolódhat.

Kicsit játsszunk el a gondolattal, milyen messze is épülhetnek azok a bizonyos hidak: egy sikeres béruniós kezdeményezés akár egy új, a V4-eken túlmutató, regionális alapon szerveződő európai szövetség kiindulópontjaként is szolgálhat?

V. G.: Hadd legyek picit provokatív: bárcsak így lenne!

"Elsősorban amikor pártokkal tárgyaltunk, minidig egyértelműen hangsúlyoztuk, hogy ez a kezdeményezés azért is előnyös, mert közelebb hoz minket egymáshoz."

Ez abban a kelet-közép-európai régióban, ahol akár két országot is nagyon nehéz együttműködésre bírni, különösen fontos, pláne, hogy most nyolc tagállam erőit sikerült egy ügy mellé állítani. Biztos vagyok benne, hogy a bérunió egy olyan kovász lesz, ami az unió jövőjéről szóló vitában közelebb hozza egymáshoz a térség politikai erőit.

"Akár arra is képessé tehet politikai szereplőket, vagy tagállamokat, hogy félretegyenek bizonyos történelmi sérelmeket (anélkül, hogy a szőnyeg alá söpörnék ezeket), és közösen küzdjenek egy mindenki számára előnyös Európáért. A közös munkának pedig, akár történelmi terápiás jellege is lehet."

Én egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy azok az erők, akik most a bérunióért összefogtak, a 2019-es európai parlamenti választás után szorosabban együttműködjenek, akár egy közös frakcióban is.

Gy. M.: Annyival egészíteném ki ezt a gondolatmenetet, hogy valószínűleg sorsszerű mozzanat, hogy Magyarország július 1-jétől átvette a V4-ek elnökségét, ezzel pedig jogot kapott arra, hogy meghatározza az együttműködési rendszer programját és prioritásait.

"Én nagyon szeretném látni, hogy a magyar kormány kihasználja ezt, és megvizsgálja annak lehetőségét, miként bővíthető ki ez a szövetség más, régióbeli tagállamokkal, egy kvázi V4+-szá, közelebb kerülve az intermarium koncepciójához (a Baltikumtól az Adriáig és a Balkánig terjedő szövetségi elképzeléshez)."

Ezen felül a szövetség munkáját is el kellene mélyíteni. Orbán Viktortól sajnos azt hallhattuk, hogy a migráció ügye szinte egyedüliként uralja majd a magyar elnökséget. Persze, ez egy nagyon fontos téma, de én azért remélem, hogy például a bérek kérdésében is közelebb kerülhetnek majd az álláspontok.

"Azt is fontosnak tartanám, hogy az együttműködés ne maradjon meg csupán kormányközi fórumnak, hanem adott esetben parlamentek közötti dimenzióval is bővüljön."

V. G.: Az, hogy Orbán Viktor jelenleg arra tesz kísérletet, hogy egy témával uralja a V4-eket, szerintem sánta megoldás:

"A másik, regionálisan ugyanolyan fontos, és sajnos ugyanolyan tragikus sorskérdés, amivel nem foglalkozik, épp a kivándorlás problémája."

Most ez a két, létfontosságú szempont uralja Kelet-Közép-Európát:

"Ne meneküljenek ide mások, de mi állampolgáraink se meneküljenek el innen."

Az nem elég, hogy Orbán Viktor "megvédi" Magyarországot, ha közben fel sem akarja ismerni a bajt, és bénultan nézi, ahogy a magyar emberek elmenekülnek innen.

"Ezeket a problémákat egyszerre kell orvosolni, a Jobbik pedig ezt a politikát képviseli."

Vonáék szófiai látogatásán kiderült, mikor kezdődik a béruniós aláírásgyűjtés

Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Gyöngyösi Márton, a párt országgyűlési képviselője, valamint a béruniós polgári kezdeményezés civil bizottságának elnöke július 10-én Szófiában tárgyalt a projekt bolgár támogatóival, a Belső-makedóniai Forradalmi Szervezettel (VMRO).