Drasztikusan megnőtt a prostituáltakat érintő szabálysértések száma, még hozzá a „sajátos magyar szabályozás", valamint a négy éve szigorított új szabálysértési törvény következményeként, 2012-ben mintegy egymilliárd forintnyi bírságot szabtak ki a prostituáltakra. Volt olyan nő, akire 32 szabálysértési eljárást folytattak le, összesen 240 ezer forintra bírságolták, amit nem bírt kifizeti, ezért 448 napig ült. Hozzátette: 18 év alattiakkal is találkoznak a fogvatartottak között, s ez szerintük nemzetközi jogszabályba ütközik – többek között ezek is elhangzottak a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZÉE) tegnapi sajtótájékoztatóján.
Az eseményen Borai Ákos, a BM jogi főosztályának egykori helyettes vezetője, aki részt vett a 2000-ben hatályba lépő, a köznyelvben „türelmi zóna rendelet" címen futó jogszabály kidolgozásában, azt mondta: A türelmi zónák kijelölése nem bizonyult életképesnek. Az önkormányzatok „nagyon gusztustalan módon" jelölték ki a zónákat, jobbára a városok szélén, „ahová a kutya sem megy, szinte halálra ítélve a tevékenységet".
2011-ben „2368 esetben született elmarasztaló bírósági ítélet szabálysértés elkövetéséért", addig 2012-ben 14.349 eljárásban született elmarasztaló ítélet, melyből 12.513 helyszíni bírság. 2012-ben az egy főre kiszabott legmagasabb pénzbírságok meghaladták a tízmillió forintot. Az összes pénzbírság, amellyel a prostituáltakat a kormány - az állami hatóságokon keresztül - sújtotta, egymilliárd forint volt.
Tízezrével hajtják nyugatra a nőket
A New York-i Egyezmény a háború utáni traumából született. „A háború alatt mutatta meg a prostitúció az igazi természetét. Akárkiből prostituált lehetett. Akármilyen polgárasszonyból. A lengyel parasztok egymás után vitték a lányaikat a német megszállóknak élelemért, pénzért cserébe" – mondta nol.hu megkeresésére Betlen Anna közgazdász.
Álláspontja szerint most, Magyarországon krízishelyzet van, ezért a nők tömegei kényszerülnek prostitúcióra. Rendkívül sötét képet fest le: „A nő jó üzlet. Tízezrével állnak a nyugat-európai zónákban, hogy eltartsák magukat, a családjukat, az uzsorásokat. Egész Kelet-Magyarország abból él, hogy van néhány tízezer nő, akiknek az állam semmit sem ad, se segélyt, sem biztosítást, se munkalehetőségeket, sem iskoláztatást, se gyerekvédelmet.