Amint a könyvbemutatón Pintér Tamás elmondta, a kötet első kiadása még 2009-ben látott napvilágot. Akkor még csupán alkalmi kiadványként, a visintini kápolna avatására jelentették meg, ám az akkori kétezer példányt szinte pillanatok alatt felvásárolták a történelemrajongók.
Idén a Honvédelmi Minisztérium és számos magánszemély támogatásának köszönhetően, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gondozásában jelenhetett meg végre a második, bővített kiadás.
Világszínvonalú tudományos munka, közérthető stílusban
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, az intézmény parancsnokának tudományos helyettese nyitotta meg a rendezvényt. Köszöntőjében hangsúlyozta: a könyv, a hitelességen túl, minden olyan szakmai kritériumnak megfelel, melyet egy komoly tudományos munkával szemben támaszt a történetírás, ráadásul laikusok és szakértők számára egyaránt áttekinthető és érdekes.
"Doberdó! Fogalommá vált név s mégis azt hiszem, a legtöbben távolról sem sejtik, miért és milyen körülmények között vált azzá." - József főherceg (A világháború, amilyennek én láttam - Budapest, 1927.)
A kötet bővebb ismertetését dr. Balla Tibor alezredes, hadtörténész, a HM HIM osztályvezetőjétől hallhattuk, aki a könyv tematikája mentén haladva, röviden összefoglalta Olaszország hadba lépésének okait és az olasz-front kialakulásának körülményeit.
Az alezredes a Doberdóval kapcsolatban kiemelte, hogy az a 60 négyzetkilométernyi területen túl, melyet a fogalom jelöl,
"az első világháborúban a magyar katona helytállásának, hősiességének és kitartásának szimbólumává vált".
A könyvvel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a mű a Doberdó-fennsíkon 1915 és 1916 között állomásozó tíz magyar gyalogezred történetét foglalja össze. A mostani kiadás a négy császári és királyi, és a négy magyar királyi ezred leírása mellett a csaták során helytálló két népfölkelő ezred bemutatásával is bővült.
"Doberdó! Furcsa szó. Dobok peregnek és valami dübörgésszerű komorság. (…) A Doberdó név számunkra nemcsak a falut jelentette, hanem a körülötte elterülő lapos, tíz-tizenöt kilométeres hosszúságú, dél felé nyúló fennsíkot is. Ez a gyér növényzetű sziklás vidék volt az olasz front isonzói szakaszának egyik legtöbbet vértől áztatott területe. A Doberdó szónak visszhangja a magyar fülben: dob… doboló… Talán e véletlen folytán kapták föl éppen ennek a falunak a nevét, hiszen nemcsak Doberdó község alatt folyt a vér. (…) De az egész frontszakaszt Doberdó névre keresztelte a magyar katonaság, mert ez a doboló szóra emlékeztető név felidézte képzeletében a szüntelen pergőtüzet, a vérfergeteget. Doberdónak már tizenöt végén is elég gyászos híre volt a hadseregben, de tizenhat elején ez az elnevezés egyértelmű volt a halálmezővel." - Zalka Máté (Frankl Béla) (Doberdó - Moszkva, 1936.)
A könyv túlnyomó részét a magyar csapatok ismertetésének szentelték a szerzők, a Monarchia hadseregének felépítését pedig a temesvári VII. hadtest leírásán keresztül mutatták be.
Az alezredes külön felhívta a figyelmet a rengeteg napló- és visszaemlékezés részletre, harcleírásra melyek kevésbé ismert hadi események bemutatásával színesítik a kötetet, de méltatta a jelentősebb parancsnokok, híres honvédek életét bemutató jegyzeteket is.
Balla azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy mindhárom szerző tollából olvashatunk tanulmányokat a számukra kedves témákban:
- Pintér Tamás írása a Segeti tábort, és a frontvonal mögötti életet mutatja be;
- Rózsafi János egy népfelkelő helytállásáról és a "Haláldombnál" folytatott felderítő vállalkozásokról;
- Stencinger Norbert pedig a sebesültápolásról és a katonák lelki gondozásáról írt hosszabban.
"Ismertem a Karsztot. Dolinagödrökkel meglyuggatott csupasz, sivár, lehangoló mészkővilágát, mely a világháború legszörnyűbb és leggyilkosabb csataterévé avatta a doberdói fennsíkot. Sokszor elgondolkoztam a felett, mi teszi olyan hasonlíthatatlanul búsítóvá a Karsztot? A fátlansága? A víznélkülisége? A gyér fű alól mindenütt kivicsorgó fehér mészkősziklái? Avagy egyetlen valamirevaló növénye, az árvalányhaj? Mely olyan néma, de ismerős búbánattal hullámzott szerteszét Doberdó és Hermada sovány füvű sziklasivatagán, mint valami csendes földi tenger. Bizonyosan mindezek együtt okozzák e kővilág kedvlohasztó hatását. De talán legesleginkább a madárfütty hiánya. Mert nagyon-nagyon ritkán hallottam éneklő madarat azon a vidéken. S ez a némaság, Isten világának ez a csöndje dermeszti meg a lelket. A Karszt maga a megsüketült természet." - vitéz Somogyváry Gyula (Virágzik a mandula - Budapest, 1933.)
Az alezredes külön dicsérte a könyvet illusztráló gazdag képanyagot, melyben a harctéri élet mozzanatai ugyanúgy megjelennek, mint a legkülönfélébb térképek, sőt, még egy nagyon szemléletes, számítógépes domborzati grafikát is kapunk a csatatérről.
Arról nem is beszélve, hogy az egykori csatateret és a mostani állapotokat párhuzamba állító képpárok is helyet kaptak a kötetben.
"...más feladatunk nem maradt már, mint foszlányokat mentenünk meg a világháború hőskorából, a tradicióból és dicsőségből, mert ha nem, az érdektelenség és nemtörődömség feledésébe merül e kicsinyes, szánalmas világban minden-minden, mintha már nem is lett volna valamikor ez másképpen. Isten veletek, hős volt egyes honvédek." - Kratochvil Károly (A budapesti 1. honvéd gyalogezred albuma)
Kiemelte még a könyv végén található, a korabeli szakkifejezéseket és fogalmakat, valamint a földrajzi neveket magyarázó jegyzékeket is.
"Tudományos igényességgel, de népszerűsítő stílusban foglalják össze a Doberdónál szolgáló magyar ezredek történetét"
- zárta gondolatait Balla alezredes.
Komoly levéltári kutatás és terepbejárás gyümölcse a kötet
Stencinger Norbert és Rózsafi János előadásikban kiemelték: a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében embert próbáló kutatómunka eredménye, melyben mind a levéltári, mind a terepen végzett vizsgálódásoknak nélkülözhetetlen szerepe volt.
"Egyik célunk, hogy bemutassuk: itt nem hadrendi számok harcoltak, hanem hús-vér emberek, olyanok, mint mi. Az ő történetükhöz nem csak a harcok, hanem a fronton eltöltött mindennapok is hozzátartoznak"
- hangsúlyozta Stencinger Norbert.
Rózsafi János kiemelte, hogy a hadszíntér a mai napig fontos szerepet játszik a magyar közösség emlékezetében, hiszen alig volt olyan család, amelyből ne harcolt, vagy halt volna hősi halált valaki a Doberdónál.
Azt is szemléltette, mekkora jelentőséggel bír a személyes érintettség a kutatás során, ami bécsi, pozsonyi, budapesti és megyei levéltárakban való kutatást kíván. Kitért arra is, miként ad érzékletes keretet a papíron megszerzett információknak a terepbejárás, ahol mai napig megvannak a száz évvel ezelőtti lövészárkok, kavernák, fedezékek.
Minden forintot megér
A könyvet kézbe véve nyilvánvalóvá válik: a méltatókból nem az elfogultság beszél, tényleg igényes kiadvánnyal van dolgunk. A puha táblás kötés kellően merev ahhoz, hogy ne gyűrődjön könnyedén, a belív műnyomó papírja pedig szépen kiemeli a fotókkal gazdagon illusztrált kiadvány előnyeit és igazi élménnyé teszi a lapozását. Összességében a 4500 forintos ár kifejezetten jutányosnak mondható egy ennyire átfogó és mind tartalmában, mind küllemében igen magas nívójú munka esetében.A könyvbemutatót játékával Barvich Iván tárogatóművész tette hangulatosabbá.
Száz éve futamított meg húsz magyar katona két zászlóaljnyi románt
Az 1917 januárjában több napon keresztül dúló fetisoarai csata minden kétséget kizáróan az első világháború egyik legbravúrosabb magyar harci cselekményei közé tartozik.A Háromszéktől 70 kilométerre fekvő, román szempontból létfontosságú magaslatot a 7. huszárezred kötelékébe tartozó 3.