Még tavaly tavasszal váltott ki - a Dráva mindkét partján - komoly felháborodást helyiekből és környezetvédőkből a horvátok által a folyóra tervezett 5 vízerőmű kérdése. De nemcsak a civilek tiltakoztak, elutasító határozatot hoztak a Baranya és Somogy megyei önkormányzatok is. Végül a nyomásgyakorlás hatására megyei szinten visszavonták a területrendezési terveket - és a téma a megyeiről nemzeti szintre emelkedett Horvátországban.
"Ezek a vízerőművek jelentős károkat okoznának a természetben. Ha megépülnek a vízerőművek, az óriási víztározók miatt megszűnik a folyóban a kavicshordalék szállítása. Miután a víz is energiaminimumra törekszik, ezért elkezdi fokozatosan bemarni, mélyíteni a medret, ami igen rövid idő alatt akár több métert is jelenthet a turbinák alatti területeken. Ezt képzeljük el úgy, mintha „egy egész emelettel lejjebb raknánk a folyót”. A meder 'bemaródásával' egyre mélyebbre kerül a folyó vize, amely a talajvíz szintjének csökkenésével jár, ami komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak is. Ezek a vízerőművek az év jelentős részében 'csúcsrajáratott' módon üzemelnének, ami azt jelenti, hogy a napi energiafelhasználási csúcs idején, reggel és este indítják el őket. Ez naponta kétszer a vízszint olyan hirtelen emelkedéséhez és csökkenéséhez vezet, amelyhez egyetlen vízi élőlény sem tud alkalmazkodni. A vízszint ingadozása 120-130 cm is lehet az erőmű közelében. A vízlépcsők megépítésével a folyó vízjárása, sodrása, dinamikája is megváltozik" - fogalmazott a tiltakozások idején a HelloVidéknek, Toldi Miklós, a Dráva Szövetség elnöke.
Ez most azért nyert újra aktualitást, mert az LMP frakcióvezetője, Keresztes László Lóránt azon kérdésére, hogy volt-e bármilyen hivatalos egyeztetés a horvát és magyar fél között a tervezett projektekről, azok hatásairól és következményeiről, meglepő válasz érkezett a Belügyminisztérium részéről. Azt írták ugyanis, hogy
A hazánk által is ratifikált és kihirdetett (1999) egyezmény lényege egyébként az lenne, hogy bizonyos környezetre káros tevékenységek esetén kötelező legyen az előzetes vizsgálat, valamint hogy a részes felek megbeszéléseket folytassanak a hatásviselő országokkal, illetve az érintett lakossággal.
Ennek szellemében akár még pozitívumként is tekinthetnénk arra, hogy ilyen típusú megkeresés nem érkezett a horvát féltől, azonban az Espooi Egyezmény is pont annyira hatékony, amennyire azt komolyan veszik a politikai döntéshozók. Beszámoltunk arról, hogy a Fertő tó magyar, illetve osztrák partján is - egymástól függetlenül - komoly beépítésekkel járó beruházásokat terveznek, amelyek nyilvánvaló módon országhatáron átterjedő környezeti hatást gyakorol(ná)nak. Azonban sem az osztrák fél, sem pedig a magyar oldal nem tájékoztatta a terveiről sem a hatásviselő országot, sem pedig az érintett lakosságot - és a civilek tiltakozása ellenére megkezdték a világörökség részét képező terület átalakítását.
Mindenesetre, a BM részéről szívesebben vettünk volna valami határozottabb cáfolatot a Drávára tervezett vízerőművek kapcsán. Hiszen, ahogy azt fentebb már írtuk, ezek szerint a horvátok korábban úgy fogadták el a területrendezési terveket, hogy arról nem értesítették hazánkat.