„Az is fontos, hogy a házelnök Danko Szlovák Nemzeti Pártja átlépje az 5 százalékos küszöböt. Reméljük, hogy sikerül nekik (…)”
– ez a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől származó másfél mondat az, ami minden, a Kárpát-medencei magyarok érdekét szem előtt tartó választópolgár számára a legfelháborítóbb kellene, hogy legyen abból a titkosszolgálati leiratból, mely a közelmúltban nyilvánosságra került. (A leirat valódiságát a magyar külügyér meg sem próbálta cáfolni, azt mondta, ez természetes.)
Az, hogy az ezt nyilvánosságra hozó liberális újságíró felettébb erős titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik, éppoly nyílt titok volt, mint a fideszesé.
Az sem okozhatott meglepetést senkinek, hogy a magyar külügyminiszter kremlbéli gazdájának rendszeresen ad át információkat. Az viszont már az újdonság erejével hat, hogy Szijjártó Péter hat évvel ezelőtt azt tette, amivel az utóbbi időben az ő politikai közössége vádolja a legnagyobb ellenzéki erőt:
külföldről befolyásolják egy szuverén ország választását.
A magyar felvetés jelen esetben jogos: majd mi, körülbelül 8 millióan szuverén módon eldöntjük, milyen kormányt szeretnénk, külföldi országok politikusai ne avatkozzanak bele! Ugyanígy jogos lehet egy random szlovákiai választópolgár felvetése is: majd ők, körülbelül 4,4 millióan szuverén módon eldöntik, milyen kormányt szeretnének, külföldi országok politikusai ne avatkozzanak bele!
Csakhogy Szijjártó Péter épp ennek a 4,4 millió szlovákiai választónak a szuverenitását gyalázta meg.
Régi komcsi trükk: vádold azzal az ellenfeled, amit te magad teszel!
A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ráadásul nem is egy egyszerű mainstream politikai erő. Az első botrány 2019 tavaszán tört ki, mikor olyan törvényt fogadtattak el a szlovák kormánnyal, mely – diplomáciai események kivételével –
büntetni rendeli a külföldi államok himnuszának éneklését.
A fideszes reakció éppoly kemény volt, mint a tejbegríz: Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató megosztott egy Facebook-posztot. Na, ekkor sem lettünk volna Andrej Danko SNS-vezér helyében! (Vigyázat, irónia!)
Nem sokkal később, 2019 őszén a magyar–szlovák focimeccsen Orbán Viktor ennek a pártnak az elnökével került már-már intim közelségbe.
Ezt követte a 2020. február közepi telefonbeszélgetés Szijártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között, ahol két héttel a szlovákiai választások előtt a magyar fél azt kérte, az orosz miniszterelnök fogadja Peter Pellegrini akkori szlovák miniszterelnököt, amivel jó pontot szerezhet a szlovák választók előtt. És itt jegyezte meg a magyar diplomácia vezetője, reméli a magyargyűlölő SNS is mandátumot nyer.
Feketeöves nemzetárulás!
És akkor ugorjunk szépen a közelmúltra! Orbán Viktor tavaly tavasszal még a szintén magyargyűlölő román soviniszta államfőjelölt, George Simion győzelmét kívánta. Simion a választást elbukta, ám néhány hétre rá, a trianoni diktátum évfordulójára a soviniszta román politikus egy gyalázatos megjegyzést tett.
Az meg még mindig élénken él az emlékezetünkben, hogy a Robert Fico vezette szlovák kormányzat ismét élesben alkalmazza a származási alapon megszületett, kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétumokat.
Ebben az ügyben is hallgatás, sőt rosszabb, himihumi mellébeszélő kommunikáció volt a fideszes reakció.
És hogy mennyire megérte lobbizni Peter Pellegriniért? Az akkori szlovák miniszterelnök ma az államfői posztot tölti be. Aki a Beneš-botrány árnyékában felháborodott a „Felvidék” kifejezésen.
Aki magát nemzeti kormánynak nevezi, ilyen diplomáciát nem engedhet magának. Mert hazugság, és a nemzet ellen való bűn. Bűnhődés jár érte.