A korábbi ígéretéhez híven a Színház- és Filmművészeti Egyetem megkezdi a 2020/2021-es tanévet, ami persze nem azt jelenti, hogy a hallgatók feladnák követeléseiket, miután a kormány megfosztotta az intézményt az autonómiájától azáltal, hogy a Vidnyánszky Attila vezette alapítvány kezébe helyezték azt.
Az elmúlt hetek történései jól mutatják, hogy a #freeszfe - amit nyugodtan nevezhetünk mozgalomnak -, már rég túlmutat az egyetem független működésének visszaszerzésén. A hazai kulturális élet önállósága lett a tét.
Novák Eszter, az egyetem volt oktatási rektorhelyettese tisztességtelennek és tiszteletlennek tartja mindazt, amit az SZFE-vel műveltek, az új tanév rendhagyó lesz, amiben demokrácia-gyakorlatok jelennek majd meg és aminek végén egy fesztivál szerű vizsgahetet tartanának a nagyközönségnek. Bár Novák nem mindenben ért egyet a hallgatókkal, szerinte az autonómia alapvető dolog egy intézmény működése esetén és ők sem méltatlanabbak erre egy állami egyetemnél. Interjú.
Ma az SZFE hivatalosan is megnyitotta a 2020/21-es tanévet, ami rendhagyó körülmények között indul el. Hogy kell elképzelni az elinduló oktatást?
Az osztályfőnökök a hallgatókkal együtt átbeszélik, hogy mik azok a prioritások, amik mindenképpen elinduljanak a tanmenetben ebben a két hétben. Mindig is csináltunk kurzusheteket, most a hallgatók az oktatókkal azt találták ki, hogy ennek a két hét tanulásnak a név és témája most a Köztársaság legyen. Én azt mondanám, hogy demokrácia-gyakorlatokról van szó, tulajdonképpen becsatornázzuk a művészi,szakmai elgondolásokat azoknak az üzeneteknek a kifejezésére, amik most nyilvánvalóan a legjobban foglalkoztatnak mindenkit az egyetemen. .
A legutóbbi sajtótájékoztatóan elhangzott, hogy fél éve készen állnak a tárgyalások megkezdésére. Ezt hogyan képzelik el?
Tisztességtelennek és tiszteletlennek tartjuk a történéseket. Azt gondolom, le kellene ülni tiszta lappal, egyenlő partnerekként kezelve egymást, mindezt nem az alapítvány kuratóriumával, hiszen ők csak becsmérlik az egyetemet, nincs miről beszélni. Újra kell kezdeni a folyamatokat. Még ha ez utópia is, így gondolom.
Ha megvalósulna a tárgyalás, az alapítványi átalakítással kapcsolatban megfogalmazott követeléseikből engednének valamennyit?
A nemzeti felsőoktatási törvénynek a modellváltó egyetemeire vonatkozó módosított törvénycikkelyei megengedik, hogy teljesen elveszítse az intézményi autonómiáját egy egyetem. Ez nem a tanszabadság elvesztését jelenti, ez nem arra vonatkozik, hogy a mintatantervet követve bármit taníthatok a teremben, ez természetes, hanem az intézményi autonómiának vannak az állami egyetemek számára meghatározott garanciái, de ez a modellváltó egyetemek számára nincsen, a kuratóriumok kezébe kerül annak az eldöntése, hogy mennyit enged. Az SZFE alapítvány kuratóriuma a szenátus (az egyetemek legfőbb döntéshozó szerve) és az intézetvezetők minden jogkörét megvonta. Mi ebből nem tudunk engedni. Nem vagyunk méltatlanabbak minderre, mint egy állami egyetem.
Az SZFE tüntető diákjainak sikerült az, ami eddig nem sokaknak: olyan kreatív és egyedi demonstrációkat szerveznek, melyeken több ezer ember jelenik meg minden alkalommal. Múlthét vasárnap például nyílt napot tartottak, az utcán oktattak. Mi a következő nagyobb projekt?
Tőlük kell ezt megkérdezni. Ami biztos, hogy a kéthetes kurzushét vége felé ennek apropóján szeretnének a hallgatók egy nyílt fesztivál-szerű, vizsgahetet, ahol bemutatják, mit alkottak a közös projektnapokon. Nekik az a fontos, hogy kifejezzék céljaikat, hogy ne jelenléti ívek határozzák meg a napjaikat, hanem a közös művészeti gondolkodás.
Kálid Artúr az SZFE-ügyről: A hatalom tudja, hogyan nyerhet elméleti és érzelmi meccseket
Július 3-án a kormánypárti többség megfosztotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) autonómiájától. Bár eddig a Fidesz a hasonló húzásait könnyedén érvényre juttatta - vessünk csak egy pillantást a Kaposvári Egyetemre, vagy a nemrég kivéreztetett Indexre -, az SZFE kapcsán valami megváltozott. Egy olyan patthelyzet alakult ki, amiben az idő ezúttal a hatalom ellen dolgozik.
Ha sokáig marad a jelenlegi patthelyzet, mit gondol, meddig tudnak kitartani?
Minden híresztelés ellenére ez nem egy esküvel fogadott szövetség. Nem vagyunk egyformák, nem tudom megmondani. A hallgatók „Titkos Egyetemként” aposztrofálják a jelenlegi helyzetet, én ezzel a fogalommal például nem értek egyet. Ez nem egy titkos egyetem, ez Magyarország Színház- és Filmművészeti Egyeteme. Ennek úgy kellene működnie, mint egy államilag támogatott felsőfokú művészeti képzésnek. Lenyűgözve és kétségbeesetten nézem a hallgatók elszántságát, ők nem örülnek annak, hogy én nem tudok fontosabbnak tartani semmit annál, mint, hogy elvégezzék ezt a z egyetemet, ahová sok ezer felvételizőből lettek kiválasztva, azért mert tehetségesek.
Biztos sokan úgy gondoljuk, hogy amíg egy kicsi esélyt is látunk arra, hogy valami vagy valaki meg tudja változtatni ezt a nagyon rossz irányba tartó folyamatot, kitartunk a vitában. Ki-ki a maga eszközeivel, ki-ki a maga elveivel. Nem vagyunk egyformák.
Azt sem tudom az én erőm meddig tart. Tegnap például azt gondoltam, nincs már erőm, ma reggel mégis felkeltem hétkor, és megírtam egy szöveget az évnyitóra. Biztosat nem tudok, nem is lehet mondani.