„Ha nem megy másképp, akkor egyesével segítünk az embereken” – Győrben önkéntesek kísérnek haza

Szemeti Mátyással, az egyedülálló kezdeményezés életrehívójával beszélgettünk.

Miért határoztad el, hogy „kísérő” leszel?

Mindig is szerettem az embereknek segítséget nyújtani, számomra nagyon jól eső érzés amikor megvédhetek valakit, hiszen pontosan tudom, milyen amikor az ember bajban van, egyedül van, tehetetlen. Elég radikális gondolkodásom van ebből született az ötlet, hogy ha másképp nem megy, hát akkor egyesével segítsünk az embereken.

Hobbi ez vagy komolyabb, hosszú távú céljaid is vannak ezzel a tevékenységgel?

Egyelőre az aktuális viszonyok tették szükségessé a szervezést, de pont a napokban gondolkodtam el azon, hogy később ebből egy teljesen új szolgáltatási ágazatot lehetne kiépíteni, noha ez még csak fikció, és ez tényleg még évek kérdése.

Mennyi szabadidőt emészti fel a „kísérgetés”?

Az elején, illetve amikor a média dob a csoport hírén, kicsit több tenni valónk van, hiszen koordinálni kell a csoportba beeresztéseket, a különböző esetek, események megszervezését. Ha viszonylag sűrűn akad „munka” akkor az időm nagy részét ez köti le, de volt már példa arra is, hogy egy teljes hétig semmi sem történt, így tennivaló sem akadt.

Inkább nők vagy férfiak keresnek fel titeket? Hogyan szűritek a kísérőket?

Sokkal többen vannak - zömében hölgyek és idősek - akik inkább élnének a lehetőséggel, mint a kísérőnek jelentkező egyének. Az utóbbi tábort erősítő embereket folyamatosan keresem fel, annak függvényében, hogy mennyire tudjuk hatékonyan végezni a munkánkat. A kísérőt az az ember választhatja meg, aki segítséget kér. Mindig a legszimpatikusabb kísérőt kéri maga mellé az adott személy. Mivel a legmagasabb prioritást nálunk a biztonság élvezi, ezért természetesen alaposan szűrjük, hogy ki lehet kísérő, ezért van az, hogy jelen pillanatban is több, mint háromszáz jelentkező áll sorba, hogy betölthessen ilyen posztot. Véleményem szerint a csoport különleges potenciája abban rejlik, hogy az összes lehetséges hibalehetőséget kiszűrjük, így biztosítva a magukra utalt emberek számára a biztonságos kísérőt.

Előfordult már atrocitás? Ha, igen: hogyan végződött?

Még nem fordult elő atrocitás, de mindenképp megemlítenék három esetet. Egy fiatal lány azután keresett meg minket, miután megpróbálták kirabolni, tehát sajnos a probléma valós, és jelen van. Egyszer kaptunk egy fülest arról is, hogy hol várható atrocitás, oda többen is kivonultunk, de szerencsére nem történt semmi. Az egyik kísérés alkalmával már kilátásba helyeztem az agresszió megjelenésének lehetőségét, de szerencsére ez is elmaradt.