Hallja a fiatalok hangját a Jobbik Ifjúsági Tagozata

A Jobbik Ifjúsági Tagozat a diákokkal és a hallgatókkal kezdeményezett konzultációt az oktatási rendszer hibáiról.

Farkas Gergely, a Jobbik IT elnöke szerint több ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekre is szükség van, hogy a fiatalok ismét érdeklődjenek a közélet történései iránt.

– Miért indítottátok ezt a kampányt?

– A célunk az, hogy bevonjuk a jelenleg zajló, oktatással kapcsolatos vitákba a legérintettebb csoportot, a diákokat. Hiába tanul a köznevelésben közel 1,3 millió fiatal, akik napi szinten tapasztalják meg az oktatási rendszer hibáit, mi úgy érezzük, hogy az ő észrevételeik, javaslataik jelenleg nem találnak meghallgatásra. Ezen szeretnénk változtatni ezzel az országos kampánnyal. Ráadásul úgy gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy egy egyedi lehetőséggel, azzal, hogy mi vállaljuk, hogy az általuk leírt, elküldött észrevételeket, javaslatokat országgyűlési képviselőink elmondják a Parlament falai között, ezzel tolmácsolva a döntéshozók felé ezeket a véleményeket. Nem emlékszem arra, hogy ilyen lehetőség korábban lett volna a fiatalok előtt, ezért is mondható újszerűnek ez a kezdeményezés, és bízom benne, hogy sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel.

– A fiatalok kéréseinek meghallgatása és képviselete a törvényhozásban valójában a Vona Gábor által januárban meghirdetett Valódi Nemzeti Konzultáció része?

– Így igaz, ez a kampányunk is ennek keretébe illeszthető bele. Ugye a Valódi Nemzeti Konzultáció három súlyos állapotban lévő területre terjed ki: az egészségügyre, a korrupcióra és az oktatásra. Mi a Jobbik IT-vel az utóbbiba kapcsolódtunk be. Egyébként, ahogy a többi területen is számtalan szakmai szervezettel, szakemberrel zajlanak találkozók, így mi is tartunk majd ilyeneket a diákokat képviselő szervezetekkel.

– Hogyan tudják a fiatalok eljuttatni hozzátok az észrevételeiket?

– Két lehetőség van erre. XXI. századi és az interneten erősen jelen lévő pártként természetes, hogy ezt online módon is meg lehet tenni. Elindítottunk ezért egy weboldalt www.jobbikit.hu/hallasdahangod címen, ahol lehet olvasni az egész kezdeményezésünkről, és itt el is lehet küldeni az észrevételeket. A másik lehetőség az országos szervezettségünket kívánja kihasználni. A következő másfél hónapban az ország több száz településén a helyi szervezeteink, tagjaink szórólapokat osztanak majd. Kétféle szórólapot készítettünk. Az egyik szórólapunk a jelenlegi oktatási rendszer hibáit foglalja össze, bemutatván a mi megoldási javaslatainkat. A másik pedig az, aminek a segítségével el tudják nekünk juttatni a diákok a saját véleményüket. Összességében a kampány két hónapjában százezernél több szórólapot fogunk eljuttatni a fiatalokhoz, és személyesen is találkozunk majd velük.

– Nemrégiben egy kutatás azt mutatta ki, hogy a magyar fiatalok mindösszesen 29 százaléka érdeklődik a politika iránt, míg ez az arány Ausztriában 54, Lengyelországban 50 százalék, de még Bulgáriában is 47. Ilyen helyzetben lehet sikeres egy ilyen kampány?

– Szerintem egy ilyen kutatási eredmény nem szabad, hogy elvegye a kedvünket ettől a kampánytól, sőt épp arra kell sarkallnia minket, hogy még nagyobb erőbedobással végezzünk ezt a munkát, és minél több ilyen kezdeményezésünk legyen. Hiszen ilyen akciókkal tudunk ezen az elszomorító arányon változtatni, ha megmutatjuk a fiataloknak, hogy van, aki kíváncsi a véleményükre, van lehetőségük beleszólni az őket érintő kérdésekbe. Abszolút megértem, hogy az elmúlt 25 év politikai elitje elriasztotta a közélettől a fiatalokat, már csak azért is, mert nagyon sokunkat ez is hozott a Jobbikba. Ha mi másképp politizálunk, és látják a fiatalok, hogy értük dolgozunk és adunk a véleményükre, akkor a politikába vetett bizalmuk is visszatérhet. Tehát ennek a kampánynak a konkrét oktatási vitába való bevonáson túlmenően van egy olyan jelentősége is, hogy növeljük a fiatalok közéleti aktivitását, biztassuk őket, hogy ők is mondják el véleményüket az őket érintő kérdésekben.

– Az interjú készítésekor a kampány már másfél hete tart. Hallatják a fiatalok a hangjukat?

– Igen, hiszen interneten már az első naptól kezdve folyik a kampány, de már ebben az időszakban is voltak utcai megjelenéseink. Utóbbiak esetében amiken én részt vettem, ott nagyon örültek a fiatalok a kezdeményezésnek, és ezt nem egyfajta kampányszövegként mondom, hanem tényleg ezt tapasztaltam. Mivel oktatással kapcsolatos szórólapról van szó, így érzik is, hogy ez őket is érinti, ezért is vette el szinte mindenki. Volt olyan is, aki ott helyben meg is fogalmazott néhány mondatot, de azért a többség azt mondta, hogy inkább otthon gondolja át, mit szeretne, hogy elhangozzon az Országgyűlésben, ami teljesen érthető is, és e-mailben így is el tudja nekünk küldeni. Az interneten is számos visszajelzést kaptunk már. Olyannyira sokat, hogy az első adagnyi észrevételt már el is mondtam az Országgyűlésben, és ezek innentől hetente el is fognak hangozni a Parlament falai között.

– Milyen felvetések hangzottak el a leggyakrabban a diákoktól, a hallgatóktól?

– Ami szinte kivétel nélkül mindenkinél megjelenik, az a túlterheltség. Persze lehetne azt mondani, hogy ki ne akarna kevesebbet tanulni, de ez a sok, egy irányba mutató panasz már messze túlmegy azon, hogy ezt ennyivel le lehessen tudni. Tényleg elképesztő, hogy 36-38 órája van egy középiskolásnak, majd miután hazaér délután 4 óra felé, akkor állhat neki a házi feladatoknak és készülni másnapra. És akkor még a plusz edzésekről, szakkörökről, különórákról nem is beszéltünk. Tényleg változtatni kell ezen, mert erre a helyzetre abszolút illik „a kevesebb több” szlogen. Kevesebb tananyagot kevesebb órában kellene tanítani, hogy az valóban el tudjon mélyülni, és hosszú távon is meglévő tudással vértezze fel a fiatalokat.

– A túlterheltségen kívül mire hívták még fel a figyelmet eddig a válaszadók?

– Nagyon sok panasz van a tankönyvekre. A diákok is észlelik, hogy a néhány évvel ezelőtti tankönyvek sokkal jobbak voltak, érthetőbben, logikusabban felépítettek, és nem hemzsegtek a hibáktól, mint a mostani kísérleti tankönyvek. Nagyon sok panasz érkezett az oktatáshoz szükséges eszközök hiányára, de ezek mindenki előtt köztudottak már, hogy nem egyszer fénymásolópapír sincs elég az iskolákban. A mindennapos testnevelésóra körülményeire is többen tettek észrevételt, jelezvén, hogy nem a mozgással van a problémájuk, hanem hogy ahhoz sem állnak rendelkezésre a megfelelő körülmények. Sajnos van tehát sok kritika, de javítani csak úgy lehet ezeken, ha ezt minél többször a döntéshozók orra alá dörgöljük, ezért biztatok én is mindenkit arra, hogy a www.jobbikit.hu/hallasdahangod oldalon küldje el észrevételeit.

Völgyi Péter (Barikád)