A különleges szkíta ivókürtök eredetét a régészek egy része máig a görögökhöz kapcsolja, akik legfeljebb a Fekete-tenger mellől hozhattak magukkal ilyen különleges tárgyat, amelyet saját nyelvükön rütonnak neveztek el. A görög rüton szó olyan ivóedényt jelent, amelynek a végén állatfejet találunk. Ilyen tárgyak nagy számából kerültek elő a kaukázusi térségből, a szkíta kultúrkörből, majd ilyet készítettek a velük rokon trákok, de a rütonokat széles körben használták Kisázsia lovas népei. Később a térség szkíta hagyományait a perzsák is átvették és az Akhaimenida-korban (Kr. e. 6-3. század), akik szintén sok arany rütont gyártottak. A görögök a Dionüszosz-kultusszal ismerték meg ezt a fajta tárgyat, akik a hagyomány szerint keletről honosították meg a nemes nedű ivásának szokását. Ők azonban sohasem készítettek nemesfémrütont, legfeljebb kerámiából formázták meg a szkíták jellegzetes edényeit. A görögök az ivókürtöt a szatírokkal hozták összefüggésbe, akik nem mások voltak számukra, mint a szkíták.
Magyar hagyomány
Az ivókürt hagyománya a régi magyar krónikákban is szerepel. Őseink történetét összefoglaló Képes Krónika kétszer is megemlíti a kürtöt, mint fontos szertartási kelléket. Először a Fekete-tenger keleti partján, a meotisizi-ingoványok körüli pusztaságban élt alánokról, a hunok és a magyarok szövetségeseiről szól a forrás: „…a sátrak alatt véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, amint férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték, és történetesen éppen zene hangjai mellett táncot jártak.” Másodszor pedig azt olvashatjuk, hogy amikor Árpád vezetésével őseink ismét visszatértek a Kárpát-medencébe, akkor a fejedelem megtöltötte kürtjét a Duna-vizével és arra az Isten kegyelmét kérte, majd társaival közösen háromszor elismételték: Isten, Isten, Isten, ezáltal kérték, hogy adja vissza nekik őseik földjét.
Grúz szokás
A Kaukázusban élő grúzoknál mind a mai napig fennmaradt a kürtből ivás ősi szokása. Majdnem minden család őrzi őseik régi, állatszarvból készített ivókürtjét, melyet még ünnepi alkalomkor áldomás ivására használnak és a borral megtöltött eszközt továbbadják egymásnak. Ilyenkor minden férfinak inni kell a nemes nedűből. Lehet, hogy ez a szokás azért alakult ki, mert a kürtöt nem lehet letenni az asztalra, annak a tartalmát ki kellett inni. Voltak olyan férfiak, akik egyedül is kiitták a kürt tartalmát, az egyik grúz herceg például a cár tiszteletére ürítette ki az ivókürtöt, ettől még a hagyományosan jól ivó oroszok is megrémültek. A kürtből ivás hagyománya nem felejtődött el, a borok mellé máig odahelyezik még jelképesen az ivókürtöt.