Két példa, hogy miért nem szólhatnak bele a szocialisták '56 emlékezetébe

Ronda és semmitmondó emlékmű, elrontott címerek. Ezt hagyta ránk a szocialista kormány felügyelete, ha 1956-ról van szó.

Most a Vaskefétől némileg eltávolodva két újabb példát mutatunk be, ami talán mindennél jobban jellemzi a volt szocialista kormány igénytelenségét 1956 emlékének ápolása kapcsán.

A Vaskefe melletti lyukas '56-os zászló alatti márványtáblán nemes egyszerűséggel elrontották a Kossuth címert, ugyanis az 4 piros és 4 fehér/ezüst sáv váltakozásából (az Árpád-sávokból) áll, ezen viszont alul is van egy pirosnak szánt csík. Ezt a plusz vonalat amúgy a nyilasok tették zászlajukra (és ezért sincs köze az Árpád-sávos zászlónak a nyilas zászlóhoz), de ne legyünk ennyire rosszmájúak.

A másik példa a 2-es metró felújításához köthető: a szintén szocialista irányítás alatt álló projekt keretében a Széll Kálmán téri állomás falára egy montázs került, melyben egy '56-os elem is szerepel. Íme:

Közelebbről:

Bár a többségnek vélhetően azonnal leesik az, ami a montázs készítőinek nem, azért leírjuk: 1956-ban nem a koronás címert vágták ki a zászlókból, hanem a kommunista változatot. És persze nem mérnöki pontossággal, hanem csak simán, körbe.

Ezekre a hibákra persze tekinthetünk akár úgy is, hogy apróságok, nem számítanak, mert bakik mindenütt előfordulnak. Ám valójában ezek a legyintések halmozódnak fel azzá a hétköznapi igénytelenséggé, ami miatt nincs rendes '56-os emlékművünk, retkes az Ikarus, le van kopva a zebra, nem működik a nyomógomb, és pörköltszaftos az atléta.