2022 után idén is megmutatta a természet, mi vár ránk a következő évtizedekben. Pontosabban megmutatja, ha nem készülünk fel rá. Mert fel lehet: csökkenteni lehet az aszálykárt, az árvízkárt, hogy ha sokat dolgozunk és hallgatunk a szakemberekre, akkor sikeresen alkalmazkodhatunk a megváltozott időjárásra.
Ettől azonban még messze vagyunk.
Jól összefoglalja a kormány hozzáállását Nagy István mezőgazdasági miniszter esete, aki egy Facebook posztjában arról értekezett, hogy ilyen időben már ki sem akar mozdulni a kanapéjáról. Azóta persze szóltak neki a jól fizetett sajtós kollégái, hogy épp több tízezer ember dolgozik odakint a gátakon, így most már ő is ott áll a fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében.
Ez a nemtörődöm, felkészületlen, „ráérünk arra még”, egyben nagyon is kapkodó hozzáállás jellemzi a magyar mezőgazdasági kormányzat elmúlt 14 évét.
Azét a kormányzatét, amelyik bár időnként beszél róla, mégsem tesz semmit a vízvisszatartásért, vízmegtartásért.
11 év után ismét történelmi méretű árhullám vonul le és vonul el a Dunán. El, mert nincs, ami itt tartsa a víz túlnyomó részét. A magyar kormánynak ugyanis nem jutott eszébe, hogy jól kiépített, sűrű tározó- és csatornarendszerekkel tartsa meg a vizet, javítsa a talaj vízmegtartó képességét, növelje az értékes talajvizet.
Ahogyan az sem, hogy a gazdákkal szorosan együttműködve népszerűsítse a talajkímélő, nedvességmegtartó szántóföldi technikák, vagy épp a környezeti változásokhoz jobban alkalmazkodó szántóföldi kultúrák elterjedését.
Senki ne higgye, hogy a változás csak a gazdákat és a mezőgazdaságból élők megélhetését érinti: ott van az életünk minden pillanatában, a boltok polcaitól kezdve a családi vacsoráig. A megfelelően kiválasztott haszonnövények, a klimatikus változásokhoz igazított termelés, az átalakított vízgazdálkodás létérdekünk.
Csak valaki szóljon a mezőgazdasági miniszternek, hogy álljon fel a kanapéról. Dolga van.
(Címlapkép: Nagy István/Facebook)