Czeglédy Csaba polgári engedetlensége: készülődés az előválasztásra?

Czeglédy Csaba polgári engedetlensége: készülődés az előválasztásra?

Mi állhat annak hátterében, pontosabban, állhat-e valami annak hátterében, hogy DK szombathelyi előválasztási jelöltje, Czeglédy Csaba polgári engedetlenségre hívta fel azokat, akik nem akarnak az oltással élni, és így védettségi igazolványt sem kaphatnak – elesve ezzel olyan kedvezményektől, amelyek az igazolvány birtokában járnak.

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Ez a cikk akár itt véget is érhetne, sőt, igazából el sem kezdődne, ha csak arra hagyatkoznék, amivel Czeglédy a felhívását indokolta. A DK politikusa szerint tiszteletben kell tartani azoknak a szabadságjogait is, akik nem oltatják be magukat, és ő maga úgy érzi, bárki jogfosztása esetén kötelessége megszólalni. Amit – hívja fel rá a figyelmet ­– magánemberként, jogászként tett meg, ennek megfelelően a felhívást nem a hivatalos Facebook-oldalán tette közzé.

Azt írta, „Akit nem akarnak oltási igazolvány nélkül beengedni bármilyen helyre, dokumentálja az ellene elkövetett jogsértést (tanúkkal, vásárlók könyvébe – panaszkönyvbe – való beírással vagy akár videófelvétel készítésével, ugyanis ez esetben a felvétel a jogsértés bizonyítéka, így készítése és felhasználása célhoz kötött), majd forduljon az Alapvető Jogok Biztosához az őt közvetlenül ért hátrányos megkülönböztetés miatt.”

Jogilag, vagy közéleti súlyát tekintve lehet különbség aközött, hogy egy közszereplő a magán-, vagy a hivatalos oldalán szólal meg, de mivel az életünkre, a társadalomra jelenleg legnagyobb befolyással bíró témáról van szó, az üzenet értelmezőjeként már kevéssé elvárható, hogy különválasszam „a két” Czeglédy Csabát. És nehéz elhessegetnem azt a gondolatot is, hogy azért azzal is számolhatott, hogy a DK ellenzéki előválasztásra készülő jelöltjeként világosan meg tudja mutatni magát az oltásellenes ellenzéki szavazóknak, hogy ki az, akire ebben a kérdésben igazán számíthatnak.

Ha már előválasztás: Karácsony Gergely lehetett szimplán meggondolatlan, amikor kövérnek és alacsonynak nevezte Orbán Viktort, jókora felzúdulást kiváltva ezzel?

Aki ilyen régóta él, dolgozik a politikában, akinek szavait immáron Budapest első emberként, és a jelenlegi kormányfő potenciális kihívójaként is meg kell válogatnia, az mondhat szimplán óvatlanságból olyat, ami napokra tematizálja a közéletet, ami tökéletes muníció a kormányoldalnak, és persze egyúttal tetszik a nagyon ellenzéki szavazóknak. Ha igen, akkor az elég szomorú, még akkor is, ha az eset után nyilvánosan bocsánatot kért. Felmerült bennem az a kérdés, hogy Karácsonynak mennyire jöhetett jól vagy rosszul ez a botrány. Aki eddig nem szerette, ezután sem fogja, ugyanakkor azok a vidéki ellenzéki szavazók, akiket különösebben nem mozgatnak meg a budapesti ügyek, a főpolgármester csatározásai a kormánnyal, esetleg elégedetten csettinthettek, mondván, „azért ez a Karácsony jól beszólt a Viktornak”.

Ahogyan a demokráciában elfogadható motiváció a valaki ellen szavazás, hogy így fejezze ki véleményét a regnáló hatalomról (2010-ben a Fidesz vonzotta a legtöbb protestszavazót), úgy azt sem lehet felelőtlenséggel vádolni, ha valaki azzal jelzi a teljes politikai garnitúráról kialakult véleményét, hogy nem megy el szavazni. A magyar belpolitika történetében új elem az előválasztás. Az egyéni kerületekben, de maga a miniszterelnök-jelölti előválasztás is azt követeli meg az ellenzéki pártoktól, hogy jelöltjeiknek minél nagyobb legyen a támogatottsága. Ha ennek maximalizálása érdekében az ellenzéki pártok abban is versenyre kelnek, hogy ki és hogyan tudja jobban utálni a Fideszt, ki szól be jobban Orbán Viktornak, hogy ki vállal be meredekebb dolgokat, hangzatosabb odamondogatásokat, akkor a nem elkötelezett, protest alapon (potenciális) ellenzéki szavazók egy részét könnyen otthon tarthatják 2022-ben.