(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Lehet-e a jövőben remélt nagyobb szabadság érdekében bizonyos szabadságjogokat korlátozni a mában? – így is lehet értelmezni azt a kérdést, aminek apropóját az adja, hogy a járványkezeléssel, azon belül is a járványtagadással, a helyzet súlyosságának bagatellizálásával összefüggésben Stummer János elméleti oldalról közelítve felvetette, hogy az élethez való jog magasabb rendű a szabad szóláshoz való jognál. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke úgy fogalmazott, hogy ha szoros összefüggés mutatható ki egy vakcina- és oltásellenes megnyilatkozás, valamint emberek halála között, akkor meglátása szerint bizonyos szabadságjogok korlátozása életvédelmi szempontból indokolt lehet.
Ami kulcsfontosságú ebben a nem újkeletű, nagyjából örök vita tárgyát képező témában (hogy meddig terjedhet a szólásszabadság) az a szoros összefüggés kimutatása a megnyilatkozás, és az emberek halála között. Ami nyilván nem olyan egyszerű, jogilag nem tudom mennyire bizonyítható, pedig a válaszhoz ezt tudnunk kellene. Tételezzük fel, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítást nyer, hogy emberek azért halnak meg, mert valakik valótlanságokat terjesztettek az adott témában. Ha ez így van, akkor szerintem a szólásszabadság korlátozható. Mert mi lehet magasabb rendű jog, mint az élethez való jog, ami nem sérülhet amiatt, hogy más azt mondhasson a nyilvánosság előtt, amit csak akar.
Túlzás nélkül állítható, hogy az interneten terjedő kétes hitelességű, sokszor szánt szándékkal hamis információk az egész világot megváltoztatták. Ennek is ment utána a Netflix tavaly bemutatott dokumentumfilmje, a Társadalmi dilemma, amely a közösségi média káros hatásait boncolgatja. Ebben olyan szakemberek nyilatkoznak, akik korábban a Facebooknál, az Instagramnál, a Twitternél vagy éppen a Google-nél voltak komoly beosztásban.
Tim Kendallt azzal a megbízással vette fel a Facebook, hogy dolgozza ki az üzleti modellt, amivel majd jó sok pénzt tudnak csinálni. Kendall öt évig dolgozott a cégnél. Amikor a film végén megkérdezik tőle, hogy mitől tart a legjobban, így felelt: „A legrövidebb távon egy polgárháborútól.”
Ha esetleg ez valakinek túl borús jövőképnek tűnik, gondoljon csak január 6-ra, és az Egyesült Államok fővárosára. Mert az a nap ebből a bizonyos polgárháborúból adott nagyon világos előzetest, amikor Donald Trump hívei az álhír- és összeesküvés-terjesztő/fogyasztó QAnon mozgalommal az élen megostromolták a Capitoliumot. Akkor, ott Washingtonban emberéleteket követelt a hazugság, az álhírgyártás, a politikai manipuláció. Öt ember halt meg azon a bizonyos január 6-án, amikor „találkozott egymással” az emberekben igazságként élő vélt, illetve a tényleges valóság.
Milliók, sőt, tízmilliók követték az Egyesült Államokban Q, az állítólagos kormányzati bennfentes posztjait, amelyek egy elképesztő összeesküvés képét tárták az arra fogékony közönség elé. Az HBO-n bemutatott, Q: A vihar felé című dokumentumfilm-sorozat első részében az egyik legismertebb QAnon-hívő youtuber elmondja, hogy mindent elhisz Q-nak, mert utánajárt, és minden igaz. Például az is, hogy politikusok, milliárdosok, hollywoodi sztárok csecsemőket esznek. Sőt – mint mondja –, azt is elhinné, ha kiderülne, hogy a Föld lapos. És ezt teljesen komolyan gondolja…
Az egyéni szabadság határa, annak meghúzása egy nagyobb közösség érdekeit is figyelembe véve örök téma marad. Miközben azt gondolom, hogy az egyéni szabadságjogok nem lehetnek korlátlanok, a határok kijelölésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy egy kormány, egy állam ne essen túlzásokba az egyéni szabadságjogok korlátozásában, amikor a nagyobb közösség, akár az egész nemzet érdekeire hivatkozva szűkíti azokat.