A brüsszeli Balassi Intézetben beszélt hétfő este Navracsics Tibor politikai pályája jelentősebb állomásairól. A Hír24 beszámolója szerint az unió kulturális, oktatási, ifjúságügyi és sportügyi biztosa felidézte, hogy a Fidesz alapítóit személy szerint jól ismerte és kedvelte, ám 1988-90-ben számára túl harsány volt a párt, a sok balhéval, demonstrációkkal, polgárpukkasztó megmozdulásokkal.
Az 1994-es súlyos választási vereség után viszont úgy érezte, a generációjával bántak el, nemzedéke „kiesik a játékból” azzal, hogy a Horn Gyula vezette szocialisták kerültek hatalomra. A volt közigazgatási és igazságügyi, majd külgazdasági és külügyminiszter az egyik legérdekesebb kérdésnek nevezte, hogy mikor tekinthető egy politikus sikeresnek. Szerinte nem feltétlenül az sikeres, aki minden választást megnyer. Navracsics a saját pályáját bizonyos értelemben sikeresnek tartja, büszke a közigazgatási reformra.
Abban az értelemben viszont kudarcnak nevezte erőfeszítéseit, hogy a saját értékrendjével, hangvételével
„marginális szubkultúra” maradt a Fideszen belül,
amelyet egyetlen szóval polgáriként írt le. „Én egy polgár vagyok. A polgári Magyarországban hiszek” – mondta. A politikus kitért arra is, hogy az 1998 és 2002 közötti időszak és a 2010-ben kezdődött kormányzás között sok az eltérés, és 2010-ben nem lehetett rekonstruálni az első Orbán-kormány polgári Magyarországát.
Miniszteri múltjáról szólva Navracsics a legnagyobb, szimbolikus meglepetésnek azt nevezte, hogy
20 évvel a rendszerváltozás után rengeteg Lenin-szobrot és más munkásmozgalmi relikviát találtak a minisztériumban.
Ezeket aztán elárverezték, a bevételt pedig a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak ajánlották fel.
Arról, hogy bár sejteni lehetett, hogy Brüsszelbe megy, mégis nagy változtatásoknak állt neki a külügyben, Navracsics azt mondta,
nem állhatott úgy oda az állomány elé, hogy csak pár hónapra jött,
addig menjenek szabadságra, aki pedig esetleg nem tud, az próbáljon vele együttműködni. Amíg nem volt hivatalosan biztosjelölt, addig négy évre kellett terveznie, ráadásul „mások is tempóztak”, hogy megkaphassák a brüsszeli megbízatást.