Ellenségkép-keresés. Sokszor és sokan kifejtették, körbejárták már a témát, mindenki tudja hogy ez az Orbán-kormány legfőbb támpillére, a Fidesz V2-es rakétája, a magyar politikai elitet a bársonyszékhez csavarozó csodafegyver. Egy átmulatott éjszaka után zúgó fejjel felébredve, még a kávé előtt is fújja a TV2-tábor: migráns, Soros, a G-nap óta Simicska. Ez eddig oké. A baj ott kezdődik, hogy az átlag fotelproli igen hamar ráun gyakorlatilag bármire, egy idő után már nem lesz olyan érdekes a sok "állíccsukmegazunijót", főleg hogy az ő kis életében nem változik ettől semmi, asztalon a pörkölt nokedlivel, Brüsszel meg elmehet a 'csába.
Folyamatos megújulásra van tehát szükség. Szó mi szó, ebben azért ott van a szeren a kormány, egész jól ráérez (legalábbis ebben a témában), hogy mi kell a népnek. Rengeteg, de tényleg iszonyatosan sok pénzt költ propagandára, sokkal többet mint anno a szocik, pedig ők sem voltak ám kispályások. Óriásplakátok erdeiben botladozunk, a tévében ötpercenként villognak a színes grafikák, olyan nyomtatott sajtótermékkel csak elvétve találkozunk a standoknál, melyek címlapjáról nem az említett témák integetnek öles betűkkel. Az emlékezetes plakáttörvény elfogadása óta csak a kormány élhet ezzel a tájékoztatási formával (amennyiben a „kormány” és a „tájékoztatás” szót egy mondatban lehet említeni), a nagyobb televíziós csatornák jó része a közvetlen irányításuk alatt áll, valamint néhány nappal ezelőttől valamennyi vidéki újság is a narancsbirodalom része. Gyakorlatilag a Mészáros-Habony-Vajna szentháromság uralja a komplett magyar médiapiacot.
A fentiekből kitűnik, hogy manapság bizony sanyarú a sorsa egy ellenzéki újságírónak. Eddig sem volt egyszerű eljutni az olvasókhoz, hovatovább egyáltalán dolgozni sem sétagalopp, miután egyre gyakrabban éri verbális, sőt fizikai inzultus a kormányhoz intézett kérdések feltevőit, és ha hihetünk a szóbeszédnek ősztől fognak csak igazán rákapcsolni a lejáratókampányok lelkes és agyafúrt kiötlői.
Manapság politikusokat támadni már nem biztos, hogy elégséges módszer. Egy beszédet vagy közleményt, esetleg képet igen könnyű manipulálni, egyszerűen montírozzuk, kiragadunk belőle részleteket és úgy vágjuk össze, ahogyan nekünk tetszik. Hatásos módszer, a Fidesz előszeretettel használja, számtalan példa van erre. Mivel övék a tömegtájékozatási eszközök tárházának jelentős szelete az emberek döntő többségéhez eljut a koholmány, és még csak túl nagy rizikó sincs benne, az átlagember úgysem néz utána, hogy tényleg úgy történt-e az eset, tényleg azt mondta-e az adott személy. Könnyű elhitetni az emberekkel, hisz megszoktuk, hogy amit a Híradóban mondanak, az úgy van, az a hírműsorok egyetlen célja és értelme, hogy tájékoztassanak minket. Hadd idézzek egy kis Orwellt; „Aki uralja a múltat, uralja a jövőt is. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.” meg némi Goebbelst: “Ha elég sokat ismételgetsz egy hazugságot, igazsággá válik.”. Mindkettő a totalitárius állam alapvetése, és a Fidesz pontosan ezen elvek mentén építi birodalmát.
Csakhogy ezzel van egy apró probléma: nem lehetséges teljes befolyást szerezni semmiben. Soha a világtörténelemben nem akadt még arra példa, hogy egy hatalom száz százalékos hatalommal bírt volna, mindig volt ellenvélemény, ellenzék, föld alatti szervezkedés. Fel lehet vásárolni, be lehet tiltani, de megszüntetni nem, minden esetben lesz valaki, aki felemeli a szavát az elnyomás ellen. Ezeket régen tűzzel-vassal-gumibottal próbálták kordában tartani, mára finomodott a módszer: hazugnak kell beállítani, tele kell matricázni a kocsiját, valótlan történeteket kell kitalálni és széles körben terjeszteni. Viszont a valóság akkor is valóság marad. A beszéd, a közlemény, a kép attól még létezni fog a maga teljességében, és ha nehezen is, de eljut az emberekhez. Így aztán mit lehet csinálni? A közvetítőket, a kapcsolódási pontot kell kiiktatni, ha esetleg előkerül a valódi felvétel, a közzétevőjét kell sárba tiporni. Az újságírót.
Előre szólok, nem fog összejönni. Odarakhatják az arcunkat Soros helyett az órásplakátokra, teleszórhatja a CÖF sok-sok millió adóforintból az országot a hazugságaival, attól még a tény tény marad. És lehet, hogy nem úgy tűnik, de szerencsére előnyben vagyunk. Mégpedig azért, mert míg azt a rengeteg hülyeséget, amit a kormány összehord, az emberek soha nem fogják megtapasztalni, merthogy nincs. A valóságot viszont a saját bőrükön érzik. Érzik a megélhetési gondokat, érzik a kórházi várólistákat, érzik azt a sok apró kellemetlenséget amire talán nem is figyelnek fel, de ha valaki rájuk világít rádöbbennek hogy tényleg, hát nekem a pofámba hazudtak. Azt pedig senki sem viseli el hosszú távon.
Szathmáry-Király Gábor