Harmac 1925-ben Litvánia Rokiskis nevű kisvárosában született, tehetős zsidó családban. A náci megszállás után egész családját kiirtották. Ő egy csoport élén a gettó alatti csatornákon a közeli erdőkbe szökött, ahol csatlakozott a partizánokhoz. A háború végéig a németek és szövetségeseik ellen harcolt, majd Litvánia nácik alóli felszabadulása és szovjet megszállása után titokban elhagyta Európát, és az akkori Palesztinába utazott.
Ott csatlakozott a németek ellen bosszút forraló csoporthoz, amely kiválasztott néhány nagyobb várost, amelyben az ivóvíz megmérgezését tervezték, és ehhez a Weizman tudományos intézettől mérget is szereztek.
Ötletüket a Palesztinában élő zsidók vezetősége szélsőségesnek tartotta, és a csoportot vezető Aba Kovnert letartóztatták egy Európába tartó hajón. Kovner a tengerbe öntötte a nála lévő mérget, és soha nem hajtották végre a tervet.
A csoportnak viszont sikerült végrehajtania egy másik akciót. Egy amerikai fogolytáborban 1946-ban megmérgezték az ott tartott SS katonákat. Több mint kétezer-kétszázan megbetegedtek, de halálos áldozatról nincs információ. Harmac a bosszúállás kudarca után a Zsidó Ügynökségben (Szohnut) dolgozott, ahol előbb titokban, majd Izrael állam megalakulása után nyíltan a zsidók Palesztinába, majd Izraelbe költöztetését segítette. Később az Ort nevű izraeli iskolahálózatot vezette.