Siker. Végre eltűntek a hordók a Budapesti Vegyiművek (BVM) Illatos úti telephelyéről.
Mindenféleképpen örömteli az elszállítás ténye, de sietve hozzáteszem, mindez egy helyi ellenzéki politikus asszony kezdeményezésére történt meg, az ő munkája eredményezte, hogy az Illatos út országos ügyé vált. Mert sajnálatos módon, ezt más ügyekben is megtapasztaltuk, az Orbán-kormány csak akkor lép, ha az adott probléma országos figyelmet kap. Államtitkárként, 2012 és 2014 között, számtalan alkalommal szorgalmaztam az Illatos úti kártalanítást, de a második Orbán-kormány ezt minduntalan elhárította, mondván, a beavatkozásra nincs jogi lehetőség, hiszen a BVM felszámolás alatt áll.
Persze, a hordók elszállítása cáfolja a korábbi hivatalos álláspontot, hiszen jogszabályi tekintetben nem történt változás, pusztán a kialakult botrány, valamint a nyilvánosság ereje előtt meghajolva cselekedett a kormány.
Véleményem szerint ugyanakkor ezzel is csak kompenzálni próbálják azt a tényt, hogy - legalábbis 2018-ig - a kormány szintjén környezetvédelem nem létezik többé. Az Illatos úton történt takarítással egy látszatot igyekeznek fenntartani, politikai okokból felvállalták, hogy adófizetői pénzből elszállítják a hordókat.
Ha már szóba került a pénz, a politikai tőkén kívül más indok is elképzelhető?
Sajnálatos, de hazánkban csak érdekeltségek mentén történnek meg bizonyos dolgok. Nem az adott probléma megoldása készteti lépésekre a kormányt, hanem a háttérben megtalálható érdekcsoportok, cégek pénzügyi érdeke. Az Illatos út esetében is van a háttérben üzleti érdekeltség, amely megszerezte a több mint egymilliárd forintos elszállítási munkát. Innentől vált fontossá Lázár Jánosnak ez a projekt.
Jelenleg Magyarországon hiába észlelnek akár egy lakosság egészségét veszélyeztető problémát is, ha abból nem lesz országos méretű ügy, és a háttérben nincs valaki, aki üzletet lát a felszámolásban, akkor a kormányzat nem lép.
Maradva az Illatos úton, Ön szerint a hordók elszállítása után megnyugodhatnak a környéken élők?
Ez a munka még nincs elvégezve, a szivárgó, közvetlen veszélyt jelentő hordók elszállítása csak a nulladik lépés.
Ezután jöhet a terület szennyeződésének földrajzi behatárolása. Meg kell állapítani, több ezer mintavétellel, elemzéssel, hogy milyen mélységben található a szennyezés a talajban, mekkora a kiterjedettsége, hol érte el a vízbázist, milyen lépéseket kell tenni a szennyezés felszámolása érdekében? Fontos tudni, hogy a víz migrálása okán, a szennyező anyagok - a Duna-meder alatt - eljuthatnak például a csepeli vízkivételi kutakba is. De a soroksági Duna-ágon keresztül maga a folyó is veszélyeztetve van. Ez a felmérés legalább 1-1,5 évig tarthat, és mintegy 300-500 millió forintot emészthet fel.
A második lépés a teljes körű talajcsere. Buldózerekkel, kanalas gépekkel ki kell bányásznyi akár 20-30 méter mélységig a talajt. A mélyben található talajvizet, ha nem sikerül megtisztítani, akkor azt a szennyezett földdel együtt el kell szállítani egy veszélyes hulladéktárolóba. Ennek az 1-2 év időtartamú műveletnek- tehát magának a kárelhárításnak - költsége legalább hat, de akár tíz milliárd forint is lehet.
S amennyiben a kormány nem az adófizetők pénzét akarja pocsékolni, akkor szakszerűen, és előkészített módon kell hozzálátni az Illatos úti kárrendezéshez, hogy a sokkal nagyobb bajt megelőzzük.
Ön lát arra bármi esélyt, hogy ezt a pénzt a magyar állam visszaszerezze valahogy?
Semmi esélyét nem látom annak, hogy ezeknek a milliárdoknak bármekkora része visszakerüljön a költségvetésbe. Ebből a helyzetből is okulva, én már körülbelül 5 éve szorgalmazom egy környezetvédelmi alap felállítását. Ez egyrészt egy pénzügyi alapból állna, amelybe minden olyan magyar és külföldi cégnek, amelynek tevékenysége folytatásához a meglévő EU-s és magyar szabványok, törvények értelmében környezetvédelmi hatásvizsgálat szükséges, kötelező lenne befizetnie az éves nyereségének, 0,1 százalékát. Ezt a körülbelül évi 5-6 milliárdos bevételt az államnak minden évben meg kellene dupláznia. A 10-12 milliárdos környezetvédelmi alapot pedig egy 20-30 fős stáb felügyelné, amelynek a feladata lenne az országban található veszélyes hulladékkal szennyezett területeket feltárása, és a kárelhárítás lebonyolítása.
A hordók elszállítása mögött politikai indokokat vélt felfedezni. Adódik a kérdés, milyen következményekkel járt volna, ha nem sikerül nyomást gyakorolni az Orbán-kormányra?
Ahogy az elmúlt évtizedekben, ugyanúgy folytatódott volna a lakosság veszélyeztetése, a közösségi terek elszennyezése. Amint arra a Greenpeace adatai is rávilágítottak. Ugyanakkor, ha ez a kárrendezés nem lesz teljeskörűen elvégezve, akkor az Illatos út jelentette, egészségre káros probléma továbbra is fennmarad.
Államtitkárként évekig harcolt azért, hogy megtisztuljon az Illatos út, de mégsem járt sikerrel. Miért?
A BVM korábban komoly profitot termelt az államnak, ezért nem irányult hosszú évtizedekig politikai akarat arra, hogy a céget egy környezetvédelmi alap létrehozására kötelezzék. Az állami közbelépés akkor is elmaradt, amikor már magán tulajdonba került a vállalat.
Magyarországon jelenleg nincs szakmaiság, se a környezetvédelemben, se az egészségügyben, se a földhivatalban. A rendszer csak akkor lendül mozgásba, ha a botrány már országos méreteket ölt, és van olyan érdekcsoport, oligarcha a háttérben, aki elvégzi ezt a munkát, profitot termelve magának - még úgyis, hogy nem lop az összegből.
Az Illatos úti kárelhárítás összege, az a 8-10 milliárd forint már olyan nagyságrendet képvisel, hogy szükségesnek tartom nemzetközi szakértők bevonását, hogy szakmai szempontból ellenjegyezzék a meghozott döntéseket. Például, szükséges-e 450 ezer tonna talaj kibányászása, vagy elég mindössze 380 ezer? Ugyanis az a 70 ezer tonnányi különbség 100 milliókat jelenthet. Annak érdekében, hogy ne lehessen túlszámlázni, az adófizetők pénzét elsíbolni, elengedhetetlen lenne a nemzetközi, független felügyelet.