Megújulás után, töretlen hittel tovább – Örökség-interjú

„A színpad célja nagy, / A színpad célja szent: / Ez a szív parlagán / Erkölcsöt fejt, teremt.”

 - Öt éve, hogy megalakult az Örökség. Kérlek, egyetlen gondolat erejéig tekintsünk vissza az akkori időszakra. Miért volt annyira egyértelmű, hogy a Kormoránból eltávolított/kilépett zenészek, énekesek együtt folytatják tovább?
 
 - Az együtt eltöltött idő, az a hit, amely akkor átjárt bennünket, az „ügy melletti szolgálat” egy irányban tartott minket, ezért nem is volt kérdés, hogy folytassuk-e.
 
 - Ha valamilyen kapaszkodót kellene adni azoknak az olvasóknak, hallgatóknak, akik esetleg még csak most ismerkednek meg veletek, hová pozícionálnád be az Örökséget? Szimplán folk rockként van jelölve a stílusotok, de szerintem jóval több és izgalmasabb az általatok képviselt, előadott muzsika.
 
 - A Kormoránban folk rock-nak nevezték amit játszottunk, szerintem ezt a mi zenénkre is mondhatjuk. Lényegében ugyanazt és ugyanúgy csináljuk, a gondolatiság is folytatólagos, csak vidámabb megközelítésben, amilyenek valójában vagyunk. Talán zeneileg szélesebb, átfogóbb stílusokra is nyitottak vagyunk, ezért számunkra a rock nem csak egy szűken vett stílus amiben gondolkodhatunk. 
 
 - Mielőtt megismerkednénk a néhány hónapja megjelent második lemezetekkel, dióhéjban mutasd már be légy szíves az Ébredés című bemutatkozó DVD-teket és az azonos címet kapott első stúdióalbumotokat! 
 
 - Az Ébredés viszonylag hamar megszületett, a velünk történt dolgok hatása nagyon érezhető rajta. Az album két részletben készült, kb. háromnegyed része az első körben, majd utána a többi szerzemény. Mi belül érezzük, hogy akkor már másképpen gondolkodtunk a dalokról.
 
 
 - A neten találkozni ilyen-olyan formában olyan véleményekkel, hogy a Szabadság és szerelem lemezetek – igen leegyszerűsített jelzőt használva most – jobb, mint az előző. Te, mint egyik dalszerző, egyetértesz ezzel?
 
 - Mi is így érezzük, de azt hiszem, ez természetes is. Mert fura lenne arról beszélni, hogy nem sikerült megugrani a saját magunk által felrakott lécet, bár szeretjük nagyon az első lemez számait is. Ezt a friss albumot nagyon kimunkáltnak érezzük, öten vagyunk dalszerzők rajta, és mindenki egyformán magáénak érzi az egész anyagot.
 
 - A versmegzenésítések alapjául szolgáló költeményeket mi alapján választottátok ki ehhez a koronghoz?
 
 - Mindkét vers már egy ideje ki volt szemelve. Két, alig ismert költeményről – Petőfi Sándor - Első dal, József Attila - Pogányos hitvallás magyarul – van szó, és szerintem nagyon jól sikerültek, illenek a lemez koncepciójába.
 
 
 - A CD-ről két új szerzemény már videoklip formájában is megtekinthető, meghallgatható. Ezek megszületéséről, létrejöttéről mondanál egy pár szót?
 
 - Két, videókat készítő barátunk, Magyar Zoltán és Bán István voltak az alkotók. Ők választották ki ezeket abból a kb. hat számból, amelyekről mi azt gondoltuk, hogy meg kellene filmesíteni ezeket. A koncepciókat, történeti szálakat is ők találták ki a zenékhez. Meg kell említenem, hogy mindkét klip minimális költségvetésből készült, de ehhez mérten remekművek lettek!
 
 - Terveztek még további megfilmesítéseket is?
 
 - Igen, jelen pillanatban folyamatban van egy harmadik videó készítése is, és talán még egy megjelenik a nyár elejére.
 
 
 - Ritka az ilyen tiszta, őszinte, külső befolyásoktól mentes alkotómunkát végző, és már a kezdetek óta egy saját arculattal bíró zenekar a hazai zenei palettán. Beavatsz egy picit abba, hogy hogyan, miként születnek a szerzeményeitek?
 
 - Négyen szereztünk zenét az első albumon, most, Szilveszterrel kiegészülve, már öten veszünk részt az alkotói munkában. Mindenki viszonylag kész nótákat hoz, amihez hozzáteszik a többiek az ötleteiket. A szerzemények sokszínűek, persze azért nem szivárvány színűek, (nevet) hiszen különbözőek vagyunk. Természetesen a zenei megközelítésről beszélek, de mégis egyfelé evezünk. Úgyhogy ezt kell ügyesen a hangszereléssel megoldani, és eddig ez mindig sikerült. A különbözőség persze néha vitákat, súrlódásokat is magával hoz, mert a több dudás egy csárdában csak egymás tiszteletével tud működni. A különbségeket, nézeteltéréseket közös nevezőre hozzuk, megbeszéljük és megoldjuk a feladatot.
 
 - Túl vagytok már néhány tagcserén. Mindenféle személyeskedést mellőzve kérdezném, ezek a további fejlődés érdekében történtek vagy más, egyszerűen csak prózai, hétköznapi okai voltak, így hozta az élet? 
 
 - Nem voltak tervezettek. Mindig rosszul jöttek, és hátráltattak is minket, de igen, inkább mondhatjuk az okokat prózainak, hétköznapinak, és végül is fejlődést hoztak, kihevertük őket. Az emberi kapcsolatok egyik esetben sem romlottak meg, a zenekarból távozókat azóta is szeretjük.
 
 - A karakteres megszólalást biztosító, és a szerzeményeket további színekkel megtöltő népi hangszeres játék „mennyiségét”, valamint magának a különböző hangszereknek kiválasztását az aktuális dalokhoz teljes mértékben rábízzátok Gulyás Ferencre?
 
 - Mindig az adott dal hangszerelésén múlik, hogy mennyi és milyen népi hangszer vagy dallam kell egy adott dalba. Ezután Feri és Marci hozzák az ötleteket.
 
 - A lemezeiteket hallgatva én úgy gondolom, hogy semmiféle megfelelési kényszer nem dolgozik bennetek, mikor a számaitok megszületnek, hanem az igazi arcotokat, saját gondolatvilágotokat tükrözik a dalaitok. Ez így van?
 
 - Igen, teljes mértékben! Nem próbálunk megfelelni senkinek, nem is lehetne kinek. Nekünk nincs célközönségünk, illetve van: MINDENKI! Mindenkinek pedig úgysem lehet megfelelni. (nevet) Csak magunknak, így hát nem marad más, mint azt tenni amiben hiszünk.
 
 
 - Az Örökség azon kevés rockzenekarok számát gyarapítja, amelyek igen népes tagsággal bírnak. A ti esetetekben okoz ez valamilyen formában plusz nehézséget a fellépések megszervezésénél, a színpadi munkában, megszólalásban? Hátrány ez vagy inkább előny?
 
 - Nagyon megnehezíti a munkát, minden szinten. Gondolj csak bele, minél több ember, annál nehezebb időpontokat egyeztetni, a szállítást megoldani, és emiatt mindez nagyobb költséget jelent. Viszont, ha összejön, a végeredmény annál nagyobb örömöt hozhat!
 
 - Egy új formáció felállásakor, elindulásakor minden esetben vannak minimális célkitűzések, felvázolt elérendő eredmények. Nálatok voltak-e ilyenek, és ha igen, mik voltak ezek, és az elmúlt évek során sikerült-e ezeket megvalósítani, elérni? 
 
 - Mivel mi „csak” együtt maradtunk, így hoztuk magunkkal a „hitünket” és a már meglévő célkitűzéseket. Persze, mindig van újabb és újabb, akár a közeljövőt, akár a több évre előre szóló terveket illetően, és ahogy formálódik körülöttünk a világ, ezek úgy alakulnak. 
 
 - Április 9-én tartjátok – a Palmettával közösen – a Szabadság és szerelem hivatalos lemezbemutatóját. Hány új dalt fogtok majd eljátszani? Milyen műsorral készültök?
 
 - Most elárulok egy titkot – ahogy azt Chuck Norris is mondaná –, az összeset! (nevet) Tehát mindet! Azt találtuk ki, hogy úgy ahogy vannak a korongon a számok, eljátsszuk őket egymás után. Olyan jól sikerült a lemezen a dalok sorrendje, annyira tökéletes íve van az egész anyagnak, ezért bízunk benne, hogy élőben is ugyanazt a hatást érjük el vele, mint a CD-n.
 
 - Az év további részében milyen fontos megmozdulások várhatóak tőletek? Terv szintjén vannak még ezek, vagy már konkrétumokkal is tudsz szolgálni?
 
 - Nincsenek különösebb nagy terveink erre az évre, csupán minél több koncerttel eljutni az ország különböző részeire, továbbá szeretnénk a határon túli magyaroknak is minél többször megmutatni magunkat.